Bátyja lett a donorja - Transzplantáltak versenyére tart a soproni Varga Krisztina

Varga Krisztina 2015-ben kórházba került, ismeretlen eredetű lázzal. Fél évet ott töltött, mire rájöttek, hogy baktérium támadta meg a tüdejét és az immunrendszerét. Mivel csak csontvelő-transzplantációval lehetett orvosolni a gondot, bátyja lett a donorja. 

– A megmaradt immunrendszeremet kemoterápiával megölték. A bátyám vérét tíz napig kezelték, majd az ő vérkészítményét infúzióban megkaptam. Steril szobában voltam 3 hónapig és egy évig kilökődésgátlót is kellett szednem. 

A sopronkőhidai büntetés-végrehajtási intézményben helyezkedett el. 

– Egy transzplantált ott dolgozik, ahol szeret, mert megtapasztalta, hogy drágább az élet annál, hogy rossz helyen töltse. Szeretem a munkahelyemet, mert nagyon jó csapattal dolgozom. 

Korábban Krisztina kosárlabdázott, de kontakt sport a transzplantációt követően többé szóba se jöhetett. – Amikor benn voltam a klinikán, a párom a kórházban talált egy szervátültetett sportszövetségi riportot és megmutatta. Kértem, nézze már meg, milyen sportok vannak. Sorolta, és volt köztük tollas. Gondoltam, kipróbálom. 

Így ütőre váltotta a labdát. Amikor a sportegyesület találkozót hirdetett, párja biztatására elment és megismerte a Győr-Moson-Sopron és Vas vármegyei traszplantáltakat. 

– Úgy jöttem haza, hogy én ezt szeretném csinálni. Kerestem egyesületet, edzőt és mindennap játszottam, hol férfival, hol gyerekkel, hol balkezessel, hogy minél kiszámíthatatlanabb legyen a játékom. Amikor először indultam a magyar bajnokságon, kikaptam. De szép lassan egyre jobb lettem. 

A Magyar Transzplantáltak Kulturális és Sportegyesülete szervezte a szervátültetettek, szervátültetésre várók és dializáltak idei tollaslabda kvalifikációs versenyét, amin két férfi és két női versenyző – köztük a soproni Varga Krisztina – szerzett kvalifikációt az áprilisi szervátültetettek világjátékára Ausztráliába. Sokáig úgy tűnt, hogy minisztériumi támogatás hiányában ezúttal nem lesz magyar küldöttség, de végül az országos szövetség komoly támogatást kapott, s így lehetővé vált 32 sportoló versenyeztetése. Egy fő kiutaztatása 1,5–1,6 millió forintba kerül, és ebből 400 ezer saját erőt kell a sportolónak vállalnia, illetve a kint léttel járó egyéb költségeket, mint mondjuk az étkezés. Ehhez kér segítséget Krisztina, aki reméli, hogy sikerrel képviselheti hazánkat, ha összegyűlik a pénz. 

– Április 17-én lenne az első meccsem Perth-ben, nagyon izgulok – mondja. 

Hosszú távon pedig edzői álmokat dédelget. 

– Szeretném egyszer én is átadni ezt a tudást transzplantáltaknak. Nagy álmom, hogy a tollaslabdaedzőit elvégzem. A női párom budapesti, ezért néha fel kell utaznom. Ilyenkor mindig előbb megyek, hogy beülhessek tanulni a gyerek- edzésekre. Ott jegyzetelek, mint egy kisdiák.