Amerikában is győrszentiváni szívvel

"Milyen családi, rokoni szálak fűznek Győrszentivánhoz? – kérdez vissza. – Apukám, Czifrik Miklós Szentivánon született, a szüleivel 1956-ban menekültek el Magyarországról. Él még néhány rokonunk otthon Budapesten, valamint a Nógrád megyei Szécsényben. Nagyon sok ismerőst és barátot szereztem viszont Szentivánon az egykori csapattársak közül. Szívesen említem meg Czuppon Peti nevét, de másokkal is tartom a kapcsolatot."

A teljesség igénye nélkül sorolja a neveket a becenevükkel együtt: Orbán Attila (OT), Tamasics János (Dzsigo), Stummer András (Dudva), Kulicsko Ákos (Kuli), Pukler Antal (Rüstü), Czuppon Dezső, Pertl Péter (Pullo), Kulicsko Norbi és Beider Attila.

"Az apukámtól örököltem a futball szeretetét. Ahol felnőttem Amerikában, ott nem volt foci, az apukám alakította meg az első ifjúsági csapatot, hogy a bátyámmal együtt tudjunk hol futballozni. Ő volt az első edzőm. A nagypapámtól is kaptam útravalót, úgy tudom, ő 1956-ig ismert kapusnak számított Szentivánon, ahol az apukám kisgyerekként a labdát szedte a mérkőzéseken. Ő is sokat és sokáig játszott itt, Amerikában. Elmúlt hetvenéves, amikor abbahagyta a labdarúgást. Ahogy említettem, az apukám terelt engem a futball felé, amit egy igazi ajándéknak tekintek. Más sportokat is űztem, de nem volt nehéz a választás, mert a focit imádtam."

Egyetemistaként került hazánkba, és akkor kezdett futballozni Győrszentivánon.

"Ebben az időben, egészen pontosan 2003-ban, volt lehetőségem eltölteni egy szemesztert Győrben. Volt kapcsolatom a szentiváni futballcsapathoz, és így igazoltam a hozzájuk, a megyei bajnokságban szerepeltünk. Szerencsére jól ment a játék, gyorsan be tudtam kerülni a nagycsapatba. Élénken emlékszem, az első edzésem fagyott, havas, kemény edzőpályán volt. Ahol mi lakunk Amerikában, hidegebb idő van és több a hó, mint otthon, de télen csak fedett csarnokban játszunk. Nekem éppen ezért furák voltak ezek a körülmények. Edzés után mentünk be az öltözőbe, és Lajos bácsi rumos teával várt bennünket. Nagyon jól éreztem magam Szentivánon, szerettem ott játszani, jó volt a társaság. Mindig szívesen gondolok erre az időszakra."

Annál is inkább, mert ekkor és innen választott magának feleséget.

"Győrben az egyetemen, a könyvtár előtt találkoztam Ildikóval, ott ismerkedtünk meg. A kapcsolatunk szerelemmé alakult, egyre több időt töltöttünk együtt. A Laposon is – teszi hozzá nevetve. – 2007-ben jöttünk Amerikába. Napjainkban is futballozom egy öregfiúk- és egy kispályás csapatban is. Sok lehetőség van a játékra elég színvonalas amatőr bajnokságok keretében. Két lányunk van: Emma nyolcéves, Nóra pedig hamarosan négy lesz. Az idősebb lányom focizik egy U8-as csapatban, ahol én vagyok az edzője."

John Czifrik jelenleg egy szoftvercégnél és egy nemzetközi sportutazással foglalkozó irodánál dolgozik. Bár szabadkozik, hogy nem tökéletes a "magyarja", sokan cserélnének vele, ha ilyen szinten tudnának egy idegen nyelvet.

"Amerikában csak akkor hallottam a magyar szavakat, amikor az apukám beszélt a nagyszüleimmel. Én már Magyarországon kezdtem megtanulni a nyelvet. Azelőtt nehéznek találtam, de mindenképpen el akartam sajátítani, hogy tudjak beszélni magyarul. Nagyon szurkolok a labdarúgó-válogatottnak, amikor tudom, meg is nézem a meccseit. Jó volt látni a 2016-os és 2020-as Európa-bajnokságon is. Láttam a Fradit a Bajnokok Ligájában, figyelem az NB I-et és persze a megyei focit is a Kisalföldben. Különös tekintettel a Győrszentivánra."