A szövegtanulástól a szintfelmérőig - Négy színészt is díjazott a zsűri és a közönség a Dráma a Szalonban versenyen

A Mona című előadást Móczár Bence fiatal színész írta és rendezte, a legjobb színésznőnek járó elismerést ebben a darabban nyújtott játékáért Mézes Violetta vehette át. 

– Az első dolgom az volt, hogy elolvassam az újságcikket. Azt gondoltam, ember legyen a talpán, aki ebből darabot ír. Bencének tökéletesen sikerült. Döbbenten olvastam, fantasztikus lett, jó karakterekkel és sztorival. Nekem már nem egyszerű a szövegtanulás, főleg egyik napról a másikra. Otthon a konyhában jobban megy, mint azonnal a díszletek között. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam a darabban, sokat készültem rá – fogalmazott Mézes Violetta. 

A színésznő hozzátette: kétnapi feszültség után az elismerést átvenni felemelő érzés volt. – Sokat izgultam, hogy kijöjjön az a játék, amit nyújtani akartam. Két napunk volt az egészre, kicsit olyan volt, mint a szülés, ami az elején fájdalommal és nehézségekkel jár, a végén pedig felhőtlen a boldogság. 

Pillanatok alatt ráérzett a szerepére Kovács Anna Boglárka is, ő a legígéretesebb pályakezdőnek járó díjat zsebelhette be ugyanezen darabban. 

– Az előadás a humor mellett keserédes befejezéssel zárult. Így lett kerek. Mindenki nagyon nyitott volt felém, és csak megköszönni tudom a közös munkát a színésztársaimnak. Gyorsan kellett megtanulnunk a szöveget, ezért kisebb nyomást éreztem magamon. Ezt próbáltam elrejteni, feloldódtam, és sikerült jól teljesítenem. Lendületes és lényegre törő volt a Mona. A próbák elején a viszonyokkal, a szituációkkal ismerkedtünk meg először, a jelmezek és hasonlók csak az utolsó pillanatban dőltek el – fogalmazott a fiatal lány.

Hozzátette: – Humoros ka­­raktert játszottam, és élveztem az este minden percét. Megtisztelő volt számomra az elismerés és az, hogy telt ház előtt játszhatok a Győri Nemzeti Színházban. Fiatal vagyok még, díjakban még nem volt tapasztalatom. Meg kell tanulnom a pozitív és ilyen jó dolgokat is mélységgel megélni, elfogadni, és elhinni azt, hogy megérdemlem. 

A Magyar Napló különdíját Mózes Anita érdemelte ki a Kszel Attila rendezésében nyújtott munkájáért. Az elő­adásban a közönség a Volvóval mint díszletautóval is megismerkedhetett a színpadon, amely összehozta a rég nem látott szerelmespárokat. A színésznő a Kisalföldnek elmondta: izgalmas címet sikerült kihúzni az újságból, így minden adott volt ahhoz, hogy jó darab szülessen. 

– Nagyon örültem neki, hogy a rendező elsősorban nem komédia felé terelte a darabot, hanem lírai előadás lett. Folyamatosan olyan érzésem volt, mintha egy Ingmar Berg­man-filmben játszanék. Sokszínű lett az előadás, volt benne aktualitás, celebsiker­sztori és szerelmi szálak is. Könnyű volt beleilleszkedni a szerepembe, még az első szerelem is eszembe jutott a színpadon. Stresszes volt a szövegtanulás, de nem volt kérdés számomra, hogy betűről betűre igyekszem megtanulni a szöveget – fogalmazott Mózes Anita. 

Hozzátette: – Amikor játszom, általában becsukom a szemem és a fülem, próbálok a darabra koncentrálni. A közönséget annyira nem figyelem, de érezhető volt, hogy szerették a darabot. Az utóbbi három évben mindig szerepeltem a Dráma a Szalonban versenyen, és mindegyik alkalommal sikerült díjat nyernem. Viszont egyikünk sem a díja­kért csinálja, de megtisztelőnek érezzük az elismeréseket. 

Váradi R. Szabolcs, a kaposvári egyetem író-rendezőjének darabjában találkozhattak a nézők Posonyi Takács Lászlóval, aki a legjobb férfi színész lett a versenyen. 

– Szépen megírt, kitűnő és összetett lett a darab. Volt benne humor, és adott generációk számára bizonyos nosztalgia is. Nagyon szeretem, hogyha kicsit ugrálunk az időben és a különböző helyszínek között. Ez is emelte a darab színvonalát. Rövid idő alatt kell szöveget tanulni, és sokszor eszembe jut, milyen jó lenne, ha egy hetünk lenne rá, mert számos olyan darab született már, aminél megérné akár hetekig is foglalkozni vele – mesélte lapunknak. 

Hozzátette: – Imádtam a karakterem, mintha rám írták volna. Gyerekkori emlékeim tértek vissza, és jól sikerült. Meglepett a díj, egyáltalán nem számítottam rá. Tulajdonképpen ezek az esték sosem versenyként maradnak meg bennem. Azért is nagyon jók, mert segítenek felmérni az állóképességet, és mint a szintfelmérők, megmutatják, hogy mire vagyok képes. 

Podcast a vendég rendezővel

Móczár Bence színész-rendező volt a vendégünk. A fiatal színész- és rendezőtehetség két éve erősíti a Győri Nemzeti Színház társulatát. A néhány hete megrendezett Dráma a Szalonban versenyen a szakma és a közönség díját is elnyerte Mona című darabjával, amit két nap alatt állítottak színpadra hatfős csapatával. Ennek apropóján hívtuk meg egy podcastbeszélgetésre szerkesztőségünkbe, ahol több részletet is elárult eddigi pályafutásáról. Idén számos előadásban – Pénz az égből, Buborékok, Tűzön-vízen át, A Pincérfrakk utcai cicák – is megmutatja színészi tehetségét a győri közönség előtt, illetve második színházi rendezése februárban debütál Virtuália címmel, amely a fiatalok kütyüfüggőségét boncolgatja.