2023.05.27. 09:53
Termékenységet, vidámságot hozó ünnep
A húsvét utáni hetedik vasárnapra esik pünkösd. A keresztény ünnephez kapcsolódó szokásoknak azonban messze az egyház születése előtti gyökerei vannak. Nagy vidámsággal ünnepelték ezt a két napot.
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe, amikor a húsvéti gyertya a vasárnapi misét követően az oltár mellől a keresztelőmedencéhez kerül át. Az első írásos emlékek a Krisztus utáni második századból származnak. Pünkösdre szoktak az egyház születésnapjaként hivatkozni. Az ünneplés gyökerei azonban ennél sokkal korábbra, a római kori floráliákra, tavaszköszöntő ünnepekre vezethetők vissza.
A régi hagyományok nagyon jól belesimulnak a keresztény ünnepekbe
– mondta el Balázs Lívia néprajzkutató, aki azt is elárulta, neki ez a kedvenc ünnepe, mivel ez a legvidámabb, legfelszabadultabb mind közül.
– A pünkösd az újraéledés, a megtisztulás és a termékenység ünnepe. Térségünkben is ehhez kapcsolódnak a hagyományok. Szanyban a legények a Telekesi utcában lévő kútból ittak, hogy megtisztuljanak és erőt gyűjtsenek a mezőgazdasági munkákhoz. Ezt követően indultak perecet szedni, ki-ki a saját utcájába. Vitnyéden, Csornán, Vágon, Rábapatonán, Szilban és Szanyban délutánonként pünkösdikirálynő-járás volt. Öt lány közül a legkisebb lett a kiskirálylány, akit fehér, piros vagy rózsás kendővel takartak le, és nem szabadott megszólalnia. Házról házra énekelve jártak, a dal végén a háziasszony megemelte a királylány fején a kendőt azzal a tréfás felkiáltással, hogy „Hadd látom, férges-e a királylány”, a gyermeknek pedig nem volt szabad elmosolyodnia. Ez egyfajta ősi avatási próba emléke is. Ezt követően a négy lány felemelte a kiskirálylányt, mondván, „ekkora legyen a kendtek kendere”, majd lejjebb engedték: „ekkora legyen a kendtek árpája”, még lejjebb engedték: „ekkora legyen a kendtek csepűje”. Tehát ez a szokás is egy tipikus termékenységhozó agrármágia volt. A fiúk is járták a falut: a rabvágásnál egyik társukat láncon vezetve, aki adományokat kért a megszabadítására, a törökbasa-járásnál kövérre tömött legényt hordtak körbe és vesszőztek meg jelképesen friss ágakkal.
A jó esőt is biztosítani kellett, Újkéren borzakirálynak, Szanyban királyozásnak hívták, mikor egy legény köré bodzából lombsátrat készítettek és így hordozták házról házra, ahol vízzel lelocsolták.
– A pünkösdvasárnap fénypontja Szanyban azonban az ördögkerék volt. A litánia után a falu apraja-nagyja összegyűlt, hogy lássa, ahogy egy kerékre kötött, nagy mellű, nagy fenekű bábut, Pásztor Böskét és egy férfibábut – aki többnyire pálinkát tartott az egyik kezében, a másikkal Böskét ölelte – végighúznak a falun. Mozgás közben olyan volt, mintha a pár táncolna, a bábokat egész a faluhatárig vitték, közben énekeltek – ezzel biztosítva a termékenységet embernek, állatnak, gabonának.
Hétfő reggel nagy munka várt a legényekre, ugyanis ekkor kellett kitisztítani a falu kútjait. Maskarákban jártak házról házra, kimerték a vizet, majd egyiküket, a bekormozott arcú Csutka Palit, leengedték a kútba, hogy a beesett edényeket és cserepeket kiszedje. Délután jött a fizetség ideje. A menyecskéket kiültették a ház elé, kötényükben néhány eldugott tojással, a legényeknek ezeket kellett megkeresniük. A nap végén a tojásokat eladták a kocsmárosnak, a pénzből pedig jót mulattak az esti bálon.
