Gönyű történetét lakói formálták - A római kortól a második világháborúig mesél a faluról a kötet

– Honnan a kötődés a településhez? 
– 1984-ben születtem és Gönyűn nőttem fel. Anyai ágon a családom már a XIX. században is a faluban élt. Nagyapám, Csákvári Lajos meséin, történetein nőttem fel. Nagy hatással voltak rám elbeszélései, így valójában ő inspirált, motivált arra is, hogy a történelemmel foglalkozzak. Szüleim is mindig támogattak ebben. Az édesanyám által gyűjtött adatok s néhány néprajzi tárgyi emlék volt az első „kincsem”, édesapámmal pedig emlékezetes kincskereső kalandokra mentünk többször is, főként a Duna szigetvilágába és a közeli rétekre. Innen indult a szülőföld történetének felfedezése. 

– Miért tartotta fontosnak, hogy szülőfalujáról készítsen egy részletes művet? 
– A Pázmány katolikus egyetem bölcsészettudományi karán történelem–kommunikáció szakpáron végeztem. 2006 óta foglalkozom ismeretterjesztéssel. A szerkesztés és a televíziós újságírás alapjait ekkor sajátítottam el a Magyar Televízióban. Az azóta eltelt időben számos ismeretterjesztő filmet készítettünk testvéreimmel közösen. Már egyetemi tanulmányaim során folyamatosan gyűjtöttem az idősek elbeszéléseit szülőfalumban. Ez adta az alapot, de arra is büszke vagyok, hogy számos történésszel együttműködve friss kutatási eredményeket is közlünk a kötetben. Gönyű önkormányzatának köszönhetően valósulhatott meg ez az átfogó ismeretterjesztő kötet, hiszen fontosnak tartják a múlt ismeretét, megismertetését. Gönyűn élénken ápolják a hagyományokat, a hajóshagyományok különösen fontosak. 

– Milyen forrásokból dolgozott? 
– A jeles történészekből álló kutatói stábunkkal elsődleges célunk volt, hogy tudományos, egyben olvasmányos ismeretterjesztő munka szülessen Gönyűről, több mint százötven képpel illusztrálva. Többek között az MNL Országos Levéltára, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, valamint a Rómer Flóris-múzeum munkatársai működtek közre a munkában. Továbbá általános iskolai tanáraink és több tiszteletre méltó idős gönyűi segített minket adatokkal, információkkal, történetekkel. Gyakran telefonon, sőt, online videóbeszélgetéseket folytattam velük, ha éppen úgy éreztem, hogy az adott történethez még kell valami. 

– Milyen érdekességekre derült fény a kutatómunka során? 
– Szerencsénkre Gönyű a XVII. század óta Esterházy- birtok volt, így az iratanyaga a grófi család levéltárában jó- részt fennmaradt. Elsődleges forrásokat dolgoztunk fel, szakértőink latin és német nyelvből számos értékes forrást fordítottak le. Így sok újdonságot, érdekességet sikerült publikálni például a postakocsi-fogadóról, valamint az Esterházy-kastély keletkezéséről, de a gönyűi posta működéséről is. Elsőként ebben a kötetben olvashatnak részletesen a középkori gönyűi vár történetéről is. Bemutatjuk a fellelhető uralkodói okleveleket is, mint ahogy a XIV. századi Gönyűi család históriáját is. A kötetben olyan unikális történetekre is fény derül, mint hogy 1790-ben járt Gönyűn a Szent Korona, államiságunk legfőbb szimbóluma. 
Több száz éves helyi legendák után jártunk, és az iratokból kiderült, melyiknek volt valóságalapja s melyiknek nem. A XVIII. században Gönyű legbefolyásosabb családja, a Reitermaier, később Rostaházy família történetét így sikerült átfogóan megírni. Ők üzemeltették a postakocsi-fogadót, az Esterházy-uradalmon belül egy jelentős gazdaságot vezettek, hajómalmokat, halásztanyákat működtettek. De kiderült, hogy a kastélyt is ők építették az Esterházyak támogatásával s érdemajándékként harminckét éven át használhatták is. Az 1800-as évek elején még Rostaházy-háznak nevezték a kúriát. 
A sajtótörténeti kutatásaink derítettek fényt arra is, hogy a huszadik században a megyében Gönyű közösségét mint példát említik az újságok, újságírók. Az első és a második világháború idején is összefogott a helyi társadalom, ha kellett, kórházat hoztak létre vagy támogatták a sebesülteket. Jó érzés volt olvasni, hogy egy-egy újságíró külön kiemelte az összefogásukat és példaként említette. Úgy gondolom, ez is a gönyűiek öröksége.