A zene szeretete hatja át a győri Molnár testvérek életét

A rangidős testvér, dr. Molnár Gyula nyolcadikos volt, amikor elindult a zenetanítás Bágyogszováton. – Az énektanárnő az egyik órán felvetette, nem akarok-e a zeneművészeti szakközépiskolába jelentkezni. Nem tudtam, mit takar ez pontosan, de tetszett a gondolat, hogy komolyabban foglalkozhatok a muzsikával – idézte fel lapunknak. Felvették, a kürt lett a hangszere. Érettségi után két héttel helyettesítőként beugrott a Győri Filharmonikus Zenekarba, végül olyannyira jól játszott, hogy 36 éven át állandó tagja lett az együttesnek. 3,5 évet játszott az operaházban is, időközben doktorált és a tanári pályára lépett. – Ha valaki megkérdezi, hogy kürtös vagy pedagógus vagyok, nem tudok választani – jegyezte meg. Harmincöt éve dolgozik a Széchenyi-egyetem Zeneművészeti Intézeténél, egyetemi docens, s közel öt évtizedes munkaviszony van a háta mögött. A felesége hegedűtanár, a gyermekek követték a szülőket: a lánya hegedűs, a fia kürtös. 

– A pedagógiai vénát mindegyik örökölte, ahogy a muzikalitás is megvan bennük – emelte ki. Végül a jó zenész titkát is elárulta: – Fontosak az anatómiai feltételek. A tehetség adottságok halmaza, olyan arányban kell összerakni a hiányosságaid és erényeid, hogy az összeálljon egy egésszé. 

Dr. Molnár Gyula 1988-ban miniszteri dicséretben részesült, 1999-ben az év muzsikusa lett, 2004-ben Győr Zenei Kultúrájáért elismerést kapott. 

A középső fiú, Molnár László asztalosvégzettségű. Benne is megvan a zene szeretete, melyet ő is autodidakta módon sajátított el. Basszusgitárosként több zenekarban is játszott, akadt, amelyiknek frontembere volt. 1975-öt írtunk, mikor elkészítette az első basszusgitárját, a nyolcvanas évek derekán hagyott fel a zenéléssel. – Ezután már inkább a családnak és a szakmának áldoztam az időmet – emelte ki. – 2004-ben Ausztriában egy használthangszer-vásáron vettem két hangszedőt, majd ismét kedvet kaptam a gitárkészítéshez – mondta. Olyan jól sikerültek, hogy egyre-másra jöttek a megrendelések.

Eddig 135 gitárt készített, Amerikától Ausztrálián át Japánig a világ minden pontjáról voltak már igénylései. – Mára leginkább a zenehallgatás ad élményt, újabban ehhez szolgáló eszközöket készítek, például hangfalakat – jegyezte meg. Négy gyermeke közül egyikük asztalos, ketten pénzügyi irányultságúak, a legkisebb programtervező szakon tanul. 

A legfiatalabb Molnár fiú Tibor. – Volt előttem példa – kezdte, s nem csak bátyjaira gondolt, élénken él benne szülei muzikalitása, és szívesen időzött szabó nagyapja körül is, aki dalolászva hajtotta a varrógépet. Tibor a csornai zeneiskolában kezdte a zenetanulást, az ő hangszere a klarinét lett. 

– Úgy iratkoztam be a zeneiskolába, hogy zenész akarok lenni. Nem is gondolkodtam másban – emlékezett vissza. A konzi után nem volt kérdés, ő is a Zeneakadémián folytatja. Újabb párhuzam közte és Gyula között, hogy ő is bekerült a filharmonikus zenekarba, melynek napjainkban is a tagja. – Európában szinte minden országban megfordultunk, de voltunk ázsiai turnén is – Kínában, Japánban, Dél-Koreában – sorolta zenekari élményeit, majd hozzátette: – Volt szerencsém szólózni is Gyulával. 

Akárcsak idősebb testvére, ő is a tanítói pályára lépett, a veszprémi konziban oktatott másfél évtizedig. A felesége fuvolista, a győri zeneiskolában tanít, és ők is nagy reménnyel vannak gyermekük iránt, aki szintén fuvolistababérokra szeretne törni, jelenleg Weimarban tanul főiskolán. Tibor a gyermekkorában megálmodott úton jár, nem is tudja a zene nélkül elképzelni az életét. 2010-ben Szent István-díjban részesült, 2018-ban „Győr város kultúrájáért” díjat vehetett át. 

A Molnár testvérek összetartanak, számíthatnak egymásra. Mindegyikük hozzátett egy-egy gondolatot, milyen útravalót kaptak otthonról: – Mindenért meg kell dolgozni, legyél alázatos, becsületes, őszinte, jó ember, ezeket az alapokat kaptuk, ez a mi örökségünk.