A felújítással a pompa is visszaköltözött a patinás Lenck-villába

A felújítás során megújult a teljes épület. Ennek megfelelően újjáépült az üvegház, restaurálták a belső kerámiapadlókat és táblás parkettákat, valamint az eredeti nyílászárókat. Ugyancsak restaurátori közreműködés révén újult meg az ebédlő mennyezetének díszítőfestése. A teljes épület korszerű, a mai múzeumi igényeket kielégíteni képes gépészeti berendezéseket kapott.

A helyreállítást követően az épület jelentőségét megillető pompával jelenik meg az utcaképben, teljes mértékben érthető és élvezhető a XIX. század végének nagyvonalú téralakítása.

E nagy feladatnak a megoldását – ahogyan más, hasonló léptékű projekteket – számos kiváló szakember együttes munkálkodása tette lehetővé. Mai riportunkban a felújítás építész szakértőjét, Fekete Szilárdot kérdeztük az épület és környezete néhány érdekes és fontos vonatkozásáról.

– Sokan megcsodálják a Deák tér–Csatkai Endre utca sarkán álló elegáns épületet. Örömmel állapítják meg, hogy a felújítás véget ért. Mit lehet tudni erről a többéves munkáról?

– Az épület 2008-ban életveszélyessé vált. Ezt követően döntés született arról, hogy a több mint 100 éve a város tulajdonában álló Lenck-villát felújítják. Ez bizonyos elemek, így a vasszerkezetek vagy az üvegterasz százszázalékos újjáépítését jelentette. Azt persze jeleznem kell, hogy magát az épületet az eltelt 130 évben többször átépítették. Mindenesetre aki megnézi, láthatja, hogy ez bizony egy főúri léptékű villa, de azt is tudni kell róla, hogy már egy évszázada múzeumként használatos. És itt szükséges egy fontos párhuzamot vonni. A köztudatban élő múzeumkép az a Nemzeti Múzeum Budapesten. És bátran állítható, hogy a soproni Lenck-villa ezzel párhuzamba hozható, hiszen például a bejárata hasonlóan impozáns. Így akár azt is mondhatjuk, hogy ő a Nemzetinek az unokahúga. A soproni villa szépségének, rangjának figyelembevételével olyan, a jelenlegi felújítás során fontos, de a szemlélőnek nem feltűnő részletekre is ügyeltünk, mint az ereszcsatorna anyaga, megoldása a tető hajlásszögének megfelelően vagy az egykori, palával fedett tetőzet esetén a megfelelő helyettesítő anyag kiválasztása, amelyet csak erre szakosodott gyártóktól, esetünkben Németországból lehetett beszerezni. És persze ügyelnünk kellett a régi-új funkcióra, arra, hogy lakás helyett múzeumot alakítunk: ennek megfelelően én a magam részéről építészként törekedtem egyfajta semleges jellegre, olyan térre, amely lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen új kiállítás megrendezhető legyen itt. Így például az installáció, a világítás is ennek megfelelően alakítható át.

– Említette a párhuzamot a Lenck-villa és a Nemzeti Múzeum épülete között. Találunk még hasonló léptékű épületet Sopronban?

– Természetesen igen. A XIX. századi villaépítészet számos hasonló alkotására hivatkozhatunk itt, mint a lővereki nyaralók, vagy konkrétabban a Villa sor épületei, akár a városközponthoz közelebb eső impozáns Rusz-villa, de itt említhetők a villaépületek a Kossuth utcában is, mint a különböző intézmények üdülői és az NMHH épülete. Ezekre a historizmus stílusa a jellemző, és ez hasonlóvá is teszi őket, de azt is el kell itt mondani, hogy mind között a legelegánsabb épület kétségtelenül a Lenck-villa. Nem csupán arról van szó, hogy önmagában szép, hanem hogy egy olyan parkban helyezkedik el, amellyel együtt alkot valamifajta szerves egységet, egészet. A környezetével összefüggésben egyrészt jelezni szeretném, ez az épület nem úgy helyezkedik el, hogy jobbról-balról három-három méteres telek határolja, másrészt nem is úgy, mint a vidéki kúriák, hogy egy kicsi erdőben van, esetleg többhektáros park övezi. Ez egy városi épület, tehát a rekonstrukcióval ezt a fajta miliőt állítottuk vissza. Így egy-egy szép fának a teljes alakja látható most a kertben. Az aljnövényzet kap fényt, tehát virágok nőhetnek, virágágyások lehetnek benne. Tehát nem egy angolpark vagy franciakert jelleget kölcsönöz ez neki, hanem egy városi parkba kerülünk belépéskor.

Nem is beszélhetünk egyszerűen kertről itt, mert valójában egy gondosan megtervezett park ez, amely az átadást követően napközben látogathatóvá válik. A családok sétálhatnak, nézelődhetnek majd ezen a kovácsoltvas kerítésen belül elhelyezkedő részen is, úgy vélem tehát, egyúttal jelentősen megnövekszik ezáltal az eddig is közkedvelt Deák tér vonzereje.

– Az eddig elmondottak alapján hogyan foglalná össze a Lenck-villa legfontosabb jellemzőit?

– Az épület stílusa jellemzően a nagypolgárság megerősödésének szimbolikus kifejezője is egyben. Ez az épületkialakítás ennek megfelelően más jelleget képvisel, mint mondjuk a középnemesség vidékikúria-építészete. Azoknak a fejlődése folyamatosnak tekinthető. Tehát elkezdett épülni egy akár középkori, de leginkább barokk kúria, és azt alakították a továbbiakban. A Lenck-villában pedig a városi villaépítészet egyik legszebb megoldását szemlélhetjük meg. Ezek a fajta városi épületek már nem a földtulajdonhoz köthető vagyonosodás nyomán alakultak ki, jöttek létre. Ezeket már nem vándorépítészek formálták, vagy maga a birtokos igyekezett kialakítani, hanem megrendelőik képesek voltak arra, hogy tanult építészeket fogadjanak meg. Itt, Sopronban Handler Nándor munkásságát szükséges ebben az összefüggésben kiemelni. A Lenck-villának a tervezője egy Bécsben iskolázott, magasan képzett, nagy gyakorlattal rendelkező, állami épületeken „megedződött” tervező volt óriási rutinnal. És a fennmaradt tervlapok beszédesek. Nekem mint építésznek az látható, hogy a megrendelés úgy szólt, hogy egy elegáns, jól használható családi villát szeretnének. És ezt követően a megrendelő nem nagyon szólt bele. Vagy nagyon harmonikus volt az együttműködésük, vagy elfogadta a tervező tanultságát, tapasztalatait, azt a tudását, amit Nyugat-Európából hozott magával Sopronba. Tehát nem akart okosabb lenni az építésznél, az egészen biztos. És építés közben nagyon kevés olyan változtatás volt, ami az épületnek a kárára vált volna. Ennek a harmonikus együttműködésnek – amely jó esetben megrendelő és tervező között kialakul – az eredményeként születik az igazán érdekes és tartósan szép, jól használható épület, mint ebben az esetben is.

Névjegy

Fekete Szilárd Kapuváron született, 1966-ban. A győri Hild József Építőipari Szakközépiskolában érettségizett, majd a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán kapott magasépítő üzemmérnöki oklevelet. Tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán folytatta, és itt okleveles építészmérnöki végzettséget szerzett. 1987–1992 között a Győriterv Soproni Irodájában dolgozott, majd 1992-ben Vajda Géza építészkollégájával megalapította az A2 Építésziroda Kft.-t. Az iroda komplex tervezéssel foglalkozik, a településrendezési tervek készítésétől a műhelytervekig. Újabb referenciamunkák: Rosengarten étterem, Tercia Hubertus étterem, a Soproni Járásbíróság épületének áttervezése, a Matáv-pálya helyén létesült Fészek lakópark tervezése. Fekete Szilárd a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében is tanított éveken át, de a mai napig számos diplomázó tanítványa van az ország összes építészkaráról. Szakmai tagságai: megyei építészkamara elnökségi tag; a Fertő-táj Világörökség szakmai testületének tagja; díjak, elismerések: Wälder József-díj, ICOMOS-díj.