Özönvíz - Kollégánk véleménye arról, ha úszik Győr

Múlt hétfőn súlyos viharfelhők csaptak le Győrre, a felhőszakadás következtében a fél város úszott, az autósok úgy érezték, hogy patakokban gázolnak. Amikor a zivatar kezdődött, fiatal fotós kollégám kérdezte, hogy hova menjen felvételeket készíteni a kiadós égi áldásról. Mondtam neki, hogy Újlak utca a vasúti sorompó közelében, Révai utca a Kazinczy-iskolánál, Szent István út vége a Bisinger híd alatt tuti befutó. Amikor pályakezdő újságíró voltam bő 20 éve, ezek az utak rövid időn belül ugyanúgy tavakká változtak a nyári záporok után, mint napjainkban.

A közösségi médiában sokan dohognak amiatt, hogy a helyzet változatlan e téren Győrben. Ez mindenkinek szíve joga, igaz, szerintem a fő kérdés úgy szól ebben a témában, hogy biztosan kell tenni az ellen, ha háromszor úszik a város egy évben?

Közismert tény, hogy Győr belvárosi csatornarendszere nagyon régi, közel nem ennyi lakóra tervezték a keskeny hálózatot, mint ahányan napjainkban élnek a városmagban. A nagy mennyiségű, gyorsan lezúduló csapadék azonban az újabb részeken, Adyvárosban, Marcalvárosban is „támad”. Pedig Győr jelenlegi legnépesebb negyedeiben értelemszerűen sokkal korszerűbb a rendszer, mint a Belváros ódon utcái alatt.

Egyes szakemberek szerint, ha nem egész három óra alatt 70 milliméter eső hull a városra – bő egyhavi átlagcsapadékról beszélünk –, nincs az az ultramodern csatorna, amely képes lenne elnyelni a villámgyorsan lezúduló esőt. Ha azonban van is ilyen hálózat, garantáltan súlyos milliárdokba kerül a kiépítése. Ráadásul ezalatt hosszú időre elesne, „csatatérré” változna a csúcsidőben egyébként is araszoló győri közlekedés.

Ennek tükrében szerintem nem érdemes hozzányúlni a csatornahálózathoz. Jobb helyet is lehet találni az esetlegesen erre szánt pénznek.