Lángos és fagyi – kollégánk véleménye

Itt a tavasz, vége a húsvétnak, célegyenesbe fordult az iskola, nyakunkon a nyár. Jön a tervezés időszaka, ki, hol, merre nyaral majd. Ezzel párhuzamosan alighanem újra jönnek majd a cikkek arról, idén mennyibe kerül majd egy gombóc fagyi, mennyit kell majd fizetni egy-egy lángosért a Balaton partján.

Szabó Gábor

Bevallom, sosem értettem, a mozgatórúgóját ezeknek az írásoknak. Nem gondolnám, hogy ez a két dolog lenne egy nyaralás non plus ultrája. Egyrészt nem kötelező megvenni, másrészt minden annyiba kerül, amennyiért el lehet adni. Ha ennyi pénzért is van rá kereslet, akkor nincs mese, olcsóbb nem lesz.

Badarság ilyenkor azzal jönni, hogy otthon egy árából mennyivel többet lehet készíteni, mert itt pont azon van a lényeg, hogy nem nekünk kell a nagy nyári melegben görnyedni a tűzhely mellett. És bizony itt az alapanyagok árán túl azt is figyelembe kell venni, hogy egy vállalkozónak egyéb más kiadásai is vannak. Elég csak a munkaerővel kapcsolatos költségekre gondolni, és ne felejtsük, amikor mi megyünk valahova dolgozni, mi is igyekszünk minél több pénzért „eladni” a cégeknek az időnket. Nincsenek ezzel máshogy a lángossütőben dolgozók sem.

Azért is tartom feleslegesnek ezeket a cikkeket, mert a nyaralás költségeit sosem érdemes összehasonlítani a mindennapokéval.

Ugyanígy nincs értelme a külföldi tartózkodásnál átszámítani forintba az adott termékek, szolgáltatások árait.

Jó tanácsként javaslom: nyaraláskor engedjük el magunkat, ne az árakon rugózzunk, arra ott van az évből a maradék 350 nap. Persze nem árt előre eltervezni egy költségvetést, és amennyiben ebbe belefér, együk csak meg nyugodtan azt a sajtos-tejfölös lángost…