A nyugdíjaslét nem alkonya az emberi életnek

Egy nagyon érdekes és értékes rendezvényen jártam a hétvégén. A csornai Írisz Nyugdíjas Egyesület és az országos nyugdíjasszövetség által rendezett Táncoló Lábak Fesztiválon, a Városi Művelődési Központban. Csaknem kétszáz „időskorú” jött össze szombaton, hogy színpadra lépjenek és táncoljanak egy jót. 
A fesztivál minden perce azt bizonyította, hogy az időskor, a nyugdíjaskor is lehet tartalmas, élményekkel teli és szórakoztató, ha az ember megtalálja a maga számára kedves elfoglaltságot és azt a társaságot, amelyben jól érzi magát. A csornai rendezvény résztvevőin látszott, hogy jól érzik magukat, szeretik egymást és élvezik azt, amit csinálnak. A Dunántúl minden részéből érkeztek csoportok, és még a fővárosból is. Nagyvárosok és kisebb falvak is képviseltették magukat, ami meg annak a biztos a jele, hogy minden településen vannak olyanok, akik képesek összefogni ezt a korosztályt és számukra igyekeznek tartalmas programokat szervezni. Nagyon hasznos munkát végeznek. 
Amint az a megnyitón is elhangzott, a nyugdíjaslét nem alkonya az emberi életnek, hanem lehet hajnala is. Egy új életforma, amibe mindaz még belefér, ami a korábbi évtizedekből ilyen-olyan okok miatt kimaradt. A szépkorúak igenis aktívak, tettre készek és hadra foghatók. Képesek levetkőzni gátlásaikat, lámpalázukat és a tele nézőtér előtt is szívesen szerepelnek és mutatják be tudásukat, hobbijukat, például Csornán táncaikat. És ha nagyon akarják és nagyon „odateszik” magukat, bizony még a kánkán spárgája is belefér a produkcióba. Akárhány éves is az ember.