Szülői felelősség

Alpári dolog nevekkel viccelődni, az újságíró-hallgatóknak ezt az első órán megtanítják. Mostanra már kikopott az efféle poénkodás a politikából, sőt, már a kabaréból is szerencsére. Úgy tűnik azonban, a legfontosabb helyen, a szülőknél ezt még nem sikerült elérni. Legalábbis a Nyelvtudományi Kutatóközpont szerint, amely intézményt ilyentájt rendszeresen megkérdezik az újságírók, hogy az előző évben melyek voltak a legnépszerűbb és persze a legfurcsább keresztnevek. (A jövő hét elején mi is írunk a témában megyei kitekintéssel.) 

Úgy tűnik, a 2023-as esztendő e téren is meglehetősen kreatív volt, ugyanis 469(!) ilyen jellegű kérelem érkezett a központhoz, ahol – gondolom én – néha a józan ész sugallatát is erősen legyűrve végül 70-et engedélyeztek, köztük 43 női és 27 férfinevet. (Most ezzel is lehetne poénkodni, de az legalább annyira alpári lenne...) 

Zöld utat kapott például a Kjokó(?), az Emilin és a Girdiána, ahogy a Pipó, a Nazir és a Tiágó is, sőt, Galahadnek, vagy akár Legolásznak is hívhatnak ezek után valakit. Szerencsére a Jézus, a Lucifer és a Szentistván továbbra is tiltólistán maradt, ahogy a Wednesday, a Rüntyi(?), a Bimbi (ne már...) is fennakadt a szakértők rostáján. 

Hosszú évek óta folyik ez a harc, amely során még az sem állítja meg a nagyravágyó (vagy fura észjárású) szülőket, hogy nálunk kizárólag a köznyelvi kiejtés alapján és a magyar nyelv helyesírási szabályainak megfelelő formában lehet a külföldi eredetű neveket bejegyeztetni. Pedig, valljuk be – és apelláljunk a szülői felelősségre – míg egy amerikai, olasz vagy spanyol film stáblistáján jól mutat egy Giorgio, Roger, Jennifer vagy Julio, ugyanez majdan a személyi okmányokban Dzsordzsó, Rodzser, Dzsenifer és Dzsúlió (vagy Húlió?) alakban akkor is nevetséges lesz, ha amúgy a névvel nem akarunk viccelni.