Karácsony az első világháború idején – Egy üres teríték a fronton harcolónak – Győri katonai hagyományőrzővel beszélgettünk – fotók

• Géber Gábor katonai hagyományőrző, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület győri csoportjának koordinátora Karácsonyi emléktárgyak a nagy háborúból címmel tartott előadást Győrben a Rába nyugdíjasklub támogatásával.
• Előadása során az első világháború frontkarácsonyainak tárgyi emlékeiről mesélt, külön kitérve a katonák által viselt, a részükre ajándékba adott vagy a hadsegélyező hivatalnál árusított, megvásárolható karácsonyi sapkajelvények viselésére. Vele beszélgettünk.

Töltényhüvely és gyertya, drótból csillag a fára

– Hogyan ünnepelték a fronton a karácsonyt?

– A lövészárkok és fedezékek mélyén, a szögesdrótok mögött a katonák karácsonyfákat állítottak, a helyben található anyagokkal feldíszítve – osztotta meg a Kisalfölddel a győri hagyományőrző, Géber Gábor. – Papírból, vászonból láncokat, girlandokat készítettek, töltényhüvelybe olajat öntöttek, az így kapott gyertyát felerősítették a fenyőfára, drótból csillagot raktak a fa csúcsára. Szenteste a barakkokban, fedezékekben összegyűltek a fenyő körül. Karácsonyi dalokat énekeltek, és szomorú szívvel az otthoni szeretteikre gondoltak, miközben a bajtársakkal megosztották az otthonról kapott csomagok szerény tartalmát, majd elolvasták a kapott leveleket, újságot. Csillogó szemmel vették használatba a csomagban lapuló hasznos holmikat, sálat, kesztyűt, meleg zoknit, vagy szorították szívük fölé az érkezett fényképet a kedvesről vagy a kisgyermekről.

– Hogyan gondoskodtak róluk a hivatalos szervek, a katonaság, az állam?

– A hadsegélyező hivatalok és más civil segélyszervezetek is osztottak csomagot a katonák közt, amelyben meleg sál, kesztyű, zokni, tábla csokoládé, fadobozban dohány vagy cigaretta, zsebkendő, levelezőlap, íróeszközök, zsebkés, varróeszközök voltak. Egyes frontokon – főleg a nyugati, a német–francia fronton – karácsonykor a hadvezetés még sült húst, a franciáktól zsákmányolt pezsgőt és más ritkán látott finomságokat is feltálalt díszvacsora keretében a katonáknak.

Egyre szerényebb csomagok otthonról

– Hogyan ünnepeltek a hátor­szágban?

– Az otthon maradottak lakásaikban karácsonyfát állítottak, feldíszítették angyalos és üveggömbös díszekkel. Egyes tehetősebb polgári családokban vaskereszttel díszített festett üveggömbök lógtak a fán, főleg német területen volt divat. A család a karácsonyi vacsoránál egy üres helyet fenntartott a fronton lévő apa, fiú vagy testvér részére, terítékkel, mintha bármikor betoppanhatna. Ezt a vágyat több propagandalap is ábrázolja: a karácsonyi asztalhoz éppen betoppan a frontról szabadságra hazaérkező katona. A hátországban a háborús gazdaság szűkössége is megmutatkozott, főleg a háború második szakaszában, 1916–17 karácsonyára már a frontra küldött csomagok is egyre szerényebbek voltak, vagy teljesen elmaradtak.

– Említette a karácsonyi sapkajelvényeket. Ezek mik voltak és mi célt szolgáltak?

– A sapkajelvények egy kis tűvel felerősíthető, fémlemezből sajtolt vagy zománcozással, festéssel ellátott kis méretű jelvények voltak. Tulajdonképpen kitűzők, amelyek az egyes katonai alakulatok, fegyvernemek vagy harceszközök kezelőinek együvé tartozását, más alakulatoktól, katonai csoportoktól való megkülönböztetését fejezték ki. Így voltak általános gyalogsági, lovassági és tüzérjelvények is, de egyes ezredek és lovasalakulatok is készítettek jelvényeket. Ezeket a tábori sapkáik oldalán viselték, mintegy erősítette a harci morált és az egységhez, a bajtársakhoz tartozás érzését. Az azonos alakulatnál szolgálók viselték az alakulat jelvényét és a magasabb alakulatok jelvényeit is. Ezeknek a speciális, ünnepre készített változatai voltak a karácsonyi sapkajelvények. Szintén voltak egységes, „központilag” adott karácsonyi jelvények, de voltak egyes alakulatok is, amelyek saját megnevezésükkel ellátott jelvényeket adtak ki. A háború előrehaladtával szaporodtak ezek a karácsonyi sapkajelvények, és a háború utolsó karácsonyára (1917) már volt, akinek az előző évekből is meglévővel együtt öt-tízféle is volt. Persze nem mindet viselték, hisz a sapkákon a hely is véges volt.

Erősíteni a harci morált

– Hogyan viszonyult a parancsnokság ezekhez a kis csecsebecsékhez?

– Érdekes kérdés. Hivatalosan csak az uralkodót és az uralkodócsalád tagjait, valamint a hadvezetés parancsnokait ábrázoló jelvényeket lehetett viselni, de ahogy egyre jobban elterjedtek az alakulatjelvények, a különböző frontok, csaták, ütközetek és roham­alakulatok jelvényei, végül is a hadvezetés szemet hunyt ezek felett, mondván: „Ha a katonáknak ez tetszik, és a harci morált erősíti, akkor miért ne?” A karácsonyi jelvényeket pedig már központilag is gyártatták és terjesztették.

– Mi az üzenete az előadásnak a mai emberek számára?

– Szerintem az, hogy ha akár csak kis időre is, de a nagy háború idején sikerült az őseinknek a lelkükbe békét csempészni, akkor nekünk is meg kell tennünk ezt. Bár ma béke van, de lelkünkben sokszor dúl a harc, és vágyunk a békesség és a karácsony szellemiségére.