Drága a fenntartásuk, de még mindig életet menthetnek a telefonfülkék Győr-Moson-Sopronban is

Molnár István a gimis barátnőjének udvarolt még tiniként – a távolságot áthidalandó – nyilvános fülkéből. – Tudtam, hogy hányszor tudok egy kártyáról hívni – emlékszik vissza – Volt telefonunk, de nem akartam az otthoni telefonszámlát növelni és persze azt se akartam, hogy hallják, amit diskurálunk, ezért volt egy fix fülkém.

Molnár István felesége, Kotró Ivett azt meséli, előfordult, hogy sokáig várt a csörgésre.

– Gimi után kétéves tiszthelyettes- és zászlós képzésre jártam Sopronba a laktanyába, és nem volt akkor még sokaknak mobilja, így nekem sem. Anyukámmal mindig megbeszéltük, hogy mikor fog hívni és akkor heti egyszer ott álltam és vártam, hogy hírt adjak magamról. Nagy sláger volt a telefonkártyák gyűjtése is akkoriban! – meséli.
István és Ivett Tényőn élnek, négy kisgyermeket nevelnek. A telefonfülkés élményeikről már csak nosztalgiáznak, de valójában már azt sem tudják, működnek-e egyáltalán a fülkés telefonok. És vajon lehet-e róla hívást indítani, hiszen rég nem kapni kártyát... Azért a gyermekeik jót játszanak a Győrújbaráti fülke mellett a parkban, de a telefon szinte kevésbé tartja fenn az érdeklődést, mint a gesztenye, amit a fűből gyűjtenek. Nem is baj: észrevesszük, hogy a kagyló süket: a szomszédos épület – volt tűzoltó szertár – oldalán lóg a zsinór, ami leszakadt az oszlopról, jelenteni kell a szolgáltatónak.

A mobiltelefonok elterjedésével egyre nagyobb kérdés, mi keresnivalója van még az utcákon telefonfülkéknek? Karbantartási, fenntartási költségei tetemes terhet rónak a szolgáltatóra.

A Magyar Telekom első negyedévi adatai szerint összesen 4389 nyilvános távbeszélő-készüléket üzemeltet. Győr-Moson-Sopron vármegyében 270 üzemelő nyilvános távbeszélő-készülék található. – tudtuk meg a szolgáltatótól.

– A nyilvános telefonok használata a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején volt a csúcson, ekkor egy nyilvános készülékről átlagban havonta több mint tíz órát telefonáltak. Öt évvel később az átlag hat órára csökkent, 2010-re pedig már alig haladta meg a másfél órát. Manapság havonta átlagosan húsz perc egy nyilvános készülék használati ideje. Egy készülékről havonta átlagosan kevesebb, mint ötven hívást kezdeményeznek. Azonban annak ellenére, hogy a mobilhasználat miatt a fülkék forgalma jelentősen visszaesett, nyilvános készülékekről még mindig érkezik – havonta átlagosan egy – hívás az ingyenesen hívható segélyhívó számokra.

Naponta kapnak bejelentést szennyezésről vagy rongálásról, az egyébként havi rendszerességgel ellenőrzött és takarított fülkékről. A Nemzeti Média- és hírközlési Hatóság kötelezi a Magyar Telekomot arra, hogy minden háromezer főnél kisebb lélekszámú településen legalább egy nyilvános állomást, továbbá minden megkezdett háromezer fő után továbbiakat működtessen. Ám ahogy a szolgáltató sugallta: ebben a közeljövőben változás állhat be.

– 2020 végén megújult hírközlési szabályozás értelmében a közeljövőben várható annak eldöntése, hogy ennek az egyetemes szolgáltatás elemnek a további fenntartása indokolt-e. A Magyar Telekom szolgáltatási területén jelenleg is folyik az üzemelő nyilvános távbeszélő állomások mennyiségének áttekintése, racionalizálása, melynek keretén belül várhatóan több – az egyetemes kötelezettségen túli – telefonkészülék és telefonfülke leszerelésére, illetve típuscseréjére sor kerül.

Természetesen a vállalat a határozatban foglalt kötelezettségnek továbbra is eleget tesz, biztosítva a szükséges számú fülkét és nyilvános telefont. Budapesten tavaly 400, vidéken 50 fülkét szereltek le, a meglévők fenntartása pedig évente 350 millió forintjába kerül a cégnek.