Honvédelem

2023.09.17. 16:30

Huszonöt év után int búcsút a likócsi laktanyának Könczöl Ferenc: "Szívemben mindig győri légvédelmi rakétás leszek" - fotók

Talán a sors is azt akarta, hogy katonának álljon, amikor Könczöl Ferenc csornai születésű fiatalemberként a győri honvédkollégiumba került.

Dániel Viktória

– Amíg csak tehetem, minden évben részt veszek az árvízi emlékfutáson. Ez is egy olyan emlék, ami örökre erősíteni fogja a Győrhöz, a térséghez és az itt élőkhöz fűződő köteléket – mondta Könczöl Ferenc. - Fotó: Csapó Balázs

– A Bercsényiben tanultam autószerelőnek. Már gyerekként megfogott a katonaság, a kollégiu­­mi évek alatt pedig belekóstolhattunk a honvéd­élethez tartozó szabályokba és ritmusba. Persze akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy egy nap ez az intézmény a fennhatóságom alá fog tartozni – emlékezett vissza az ezredes. 

Szerencsés véletlenek 

– Első körben nem vettek fel honvédkollégiumba, csak második tartalék voltam a listán. Már a pályaválasztás során másodikként megjelölt Kempelen Farkas Gépipari Szakközépiskolába készültem, amikor 1984 nyár végén megkerestek, hogy bejuthatok, ha még tartom a szándékom. Ha akkor az a két ember nem lép vissza előttem, talán egészen máshogy alakul az életem. Valószínűleg gépész lettem volna. 

Könczöl Ferenc egész pályafutását egyetlen fegyvernemnél szolgálta végig. 

– Az unokabátyám tanácsára választottam a légvédelmet. A nyolcvanas években ez egy előremutató és nagyon csábító lehetőség volt. Elvégezve a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola légvédelmi rakéta és tüzér szakát azonban nem volt hely a győri ezrednél, így Keszthelyre kerültem – akkor ez volt a lehetőségek közül az egyetlen dunántúli. Hetente ingáztam Csornára, ami bár közúton csak százhúsz kilométerre volt, a sok átszállás miatt vonattal vagy hét óra: délután öt óra előtt indultam Keszthelyről, és majd éjfél volt, mire hazaértem. Nem volt egyszerű a pályakezdés, különösen, hogy mindjárt a beosztásba helyezésem időszakában fordult élesbe az első délszláv háború és kilátásba helyezték, hogy minket is levezényelnek a határhoz. Végül nem kellett mennünk, az viszont bebizonyosodott, hogy annak, amit tanultam és amit hivatásomnak választottam, van értelme. 

 

Negyedszázad egy helyen 

Könczöl Ferenc 1997-ben a légvédelmi rakétaegységek összevonásával került vissza Győrbe. 

– Sok kollégám hétszer-nyolcszor is költözött a pályafutása alatt. Szerencsésnek érzem magam, hogy én huszonöt éven keresztül itt maradhattam. Győr gyönyörű és nem véletlenül a legélhetőbb magyar város. Veszprém is szép, az ott élők szintén nagyon barátságosak, de én világéletemben győri légvédelmi rakétás maradok. Az áthelyezés ellenére továbbra is itt lakik a családom, nem is tervezünk költözni. 

A negyed évszázad alatt a ranglétra minden fokát megjárta. 1999-től a NATO-integrációval foglalkozott, 2012-től parancsnokhelyettesként, 2016-tól pedig parancsnokként vezette az ezredet. 

– Izgatottan és várakozással telve vettem át a parancsnokságot. Az évtizedes forrásmegvonások után megérkezni látszottak azok a fejlesztések, amelyekkel a haderő újra az élvonalba kerülhet. Ugyanakkor kihívásokból is kijutott. A migrációs válsághelyzet kezeléséből fakadó feladatok és a koronavírus-járvány komoly próbatétel volt minden honvédnek. Olyan terhelés alatt dolgoztak, ami még edzett katonaként is elképesztő. Parancsnokukként pedig nekem kellett tartanom bennük a lelket és motiválnom őket. Büszkén mondhatom, ahova győri katona betette a lábát, onnét csak dicséretet hallottam, és ez csak elenyésző mértékben az én érdemem. Zömében az itt szolgáló katonáké, és nem utolsósorban a mögöttük álló családoké. 

Maradandó élmények 

Könczöl Ferenc arról is beszélt, hogy pályafutásának legemlékezetesebb eseménye a 2013-as nagy árvíz volt. 

Az összefogás, hogy a társ- szervezetekkel és a civilekkel közösen sikerült megakadályozni a tragédiát, leírhatatlan érzés. Minden porcikánkban azt éreztük, hogy a sok nehézség ellenére is jó katonának lenni. 

Az ezredes kezdeményezése volt, hogy a nagy összefogás emlékére megszervezzék a Zöld­ár 2013 – Összefogás Emlékfutást, amelyet azóta is minden évben megrendez a katonai szervezet. 

– 2009-ben az első szarajevói misszióban töltött idő alatt kezdtem el hosszabb távokat futni. A fizikai állóképesség növelése mellett mentális kikapcsolódás is volt ez számomra. A sport támogatta második, 2017–18-ban szintén Szarajevóban, a NATO ottani parancsnokságának törzsfőnökeként töltött szolgálatomat is. Vallom, hogy a parancsnoknak mindig jó példával kell elöl járnia. Csak olyat követelhet meg a beosztottjaitól, amit maga is képes teljesíteni. Amíg csak tehetem, minden évben részt veszek majd ezen a közös emlékfutáson. Ez is egy olyan emlék, ami örökre erősíteni fogja a Győrhöz, a térséghez és az itt élőkhöz fűződő köteléket. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában