Komáromi legendák és történetek

Prof. dr. Hermann Róbert történész elmondta, a szabadságharcnak vannak olyan legendái, melyek tényleg megfelelnek a valóságnak, akadnak azonban olyanok is, melyeknél ha jobban a dolgok mélyére ásunk, akkor kiderül, hogy valóban csak legendákról van szó. Ezek közül négyet ismertetett a közönséggel, melyekben a történész arra kereste a választ, hogy Klapka György még fiatal hadnagyként valóban megmentette-e Komáromot a nemzet számára 1848 szeptemberében, és Görgey fejsérülését kartács vagy kard okozta-e, zsákmányoltak-e orosz levelet Klapkáék és valóban volt-e menlevele Jókai Mórnak. 

Klapka 1886-os emlékiratában az olvasható, hogy még fiatal őrnagyként titkos megbízatást kapott Batthyánytól. A miniszterelnök arra kérte, menjen Komáromba és figyelje meg Mertz parancsnokot, mert félő, hogy a horvátok kezére akarja játszani a várost. „Komáromban ekkor már csak magyar legénységi várőrség tartózkodott, amely biztosan nem nyitotta volna meg a kapukat az ellenség előtt. Itt tartózkodott Majthényi István alezredes, aki valóban kapott olyan megbízást a miniszterelnöktől, hogy figyelje meg Mertz minden lépését. Majthényi rendszeresen küldött is jelentéseket Batthyány Lajosnak. Ezenkívül Klapka megbízása sincs meg erről a titkos küldetésről, rajta kívül senki más nem tudott róla, ráadásul az 1851-es emlék- irataiban ez a történet még nem is szerepel” – adta meg a választ az első legendára a professzor. 

1849. július 2-án a császáriak nagy támadást indítottak a komáromi sánctábor ellen, amit Görgey nem csupán visszavert, de egy nagyszabású lovasrohamot is végrehajtott Herkálypusztán. A roham közben találat érte a fejét. Szárnyra kapott a pletyka, hogy nem az ellenséges orosz kartácstűz okozta a sérülést, hanem egy huszár suhintotta fejbe a kardjával, mert sejtették róla, hogy áruló lesz. A szóbeszéd egyaránt jelen volt Görgey szimpatizánsai és ellenfelei körében is.” 

Van egy korabeli jelentés az egyik segédtisztjétől, amiben kiderül, hogy kartácsszilánk okozta a sérülést, felhasítva Görgey koponyáját. Ugyanakkor a sereg táborkari főnöke meg volt győződve arról, hogy merénylet történt, ezért az ő hadijelentésében kardcsapás szerepel. Perczel Mór is azt terjesztette, hogy a huszárok okozták a sérülést. A döntő bizonyíték a sebet ellátó orvosé: a leírás ugyan később keletkezett, de pontos, hiszen nem minden nap sebesültek meg tábornokok a csatában. Az orvos azt írja, hogy a sebet kartácsszilánk okozta, hiszen az cikcakkos, ilyet pedig karddal nem lehet okozni. Ráadásul Görgey egy huszárezred élén vágtatott, ha egy huszár sebesíti meg, az valakinek feltűnt volna” – magyarázta a történész. 

Szintén Klapka emlékirataiban olvasható, hogy amikor 1849. július 25-én rajtaütöttek a tatai császári különítményen, több iratot zsákmányoltak. Köztük azt a Berg orosz tábornok által írt levelet, melyben kifejti, hogy ha ősz előtt nem sikerül befejezni a hadműveleteket, akkor az oroszok kivonulnak. Klapka állítása szerint ezt azonnal jelentette Görgeynek és Kossuthnak, de mire a jelentés eljutott hozzájuk, addigra vége volt a szabadságharcnak. „Megvan a Klapka-féle hadsereg hadműveleti naplója, amibe minden fontos eseményt feljegyeztek, és abban nyoma sincs ennek a levélnek. Ugyancsak rendelkezésre áll Klapka jelentése a tatai expedícióról és az augusztus 3-i győztes kitörésről, amit Görgeyhez és Kossuthhoz intézett, és egyikben sincs nyoma ennek a levélnek” – tudtuk meg Hermann Róberttől. 

Máig tartja magát a legenda, hogy Jókai Mórnak Laborfalvi Róza menlevelet szerzett. Jókait Aradon érte a szabadságharc vége, ahonnan Tardonára menekült. Nem tudni, hogy Laborfalvi értesült-e a menlevél híréről vagy Jókai, ahogy az sem bizonyos, hogy hadsegédként, hadnagyként vagy közvitézként kapta-e meg az író a menlevelet. „Ez a történet több ponton is sántít. Nincs meg a menlevél, megvan viszont az az útlevél, amit Jókai Tardonán kapott. Ez azonban nem Jókai, hanem Kovács János nevére szól. Adódik a kérdés, hogy ha Jókainak lett volna menlevele, akkor miért volt szüksége egy álnévre kiállított útlevélre? A Szerelem bolondjaiban írja le először a történetet, abban az szerepel, hogy a menlevélen ki kellett javítani az életkort, a személyleírást és egyebeket. Jókai feltehetően nem látott menlevelet, mert azon csak a név, a születési vagy lakóhely és kiállító törvényhatóság szerepel. Nagy a valószínűsége, hogy belefűzött még egy babérlevelet Laborfalvi Róza hitvesi koszorújába és mindenki elégedett volt a történettel” – mondta végezetül a professzor.