Győr-Moson-Soproni sajtkészítők beszélnek a drágulás hátteréről

Miként készül és miért emelkedett az utóbbi időben meredeken kedvelt élelmiszerünk, a sajt ára? A nevezetes pálpusztait az országban egyedül előállító, Széchenyi István Egyetem Mintaüzeme címmel kitüntetett győri sajtüzemben jártunk és megkérdeztük a Tej Terméktanács Mihályiban gazdálkodó tagját. 

Energiaigényes folyamat 

A ménfőcsanaki Tebike Kft. az országban az egyetlen, amely a pálpusztai sajtot gyártja. A család tejipari kötődésű, a nagypapa 1949-ben kezdett az ágazatban. A családi vállalkozás 2000-ben jött létre. Havonta 25–30 ezer pálpusztait állítanak elő, pontosan annyit, amennyit el tudnak adni, mellette körülbelül még húszféle sajtot készítenek. Húszan dolgoznak az üzemben a család négy tagjával együtt.

– Biztos, hogy a drágulás folytatódik, a mértéke attól függ, hogy a piac mit fogad és bír el. A nyers tej felvásárlási ára egy év alatt megduplázódott, a csomagoló- és segédanyagok beszerzési ára is a sokszorosára emelkedett, nem beszélve az energiaárról – avatott be minket a részletekbe idősebb Pődör István. – Az élelmiszer- és tejipar nagy energiaigényű: a hőkezelés kilencven fokon történik, a tejet állandóan hűteni kell, a gázszámlánk, ami persze előre fizetendő, a tizenhétszeresére nőtt. Finanszírozzuk, amíg bírjuk. 

Fia, ifjabb Pődör István ehhez hozzátette: szerencsére még a válság előtt napelemet szereltettek, ami némileg csökkenti a villamosenergia-költségeket. Érzékeltetésül: ezer liter tej átpasztőrözéséhez 10 köbméter gázra van szükség – egy hónapban 90 ezer liter tejet dolgoznak fel. Egy normál gyártási napon 70–80 köbméter gázt használnak fel. 

– A rúzsos sajtok közé tartozó pálpusztai elkészítése macerás, sok kézi munkát igényel, ráadásul három hétnél tovább nem lehet tárolni – mutatott rá egy nehézségre a tulajdonos, idősebb Pődör István. A pálpusztaiért van, aki rajong: jó éretten, folyósan szereti, más viszont ki nem állhatja az illatát. Korábban a csermajori sajttanműhelyben készítették, kézi erővel, ma már kevesebb a munkaerő, ezért egyes munkafolyamatokat muszáj gépesíteni. 

A tej négy és fél, öt óra alatt válik félkész sajttá, majd kezdődhet a sózás, az érlelés. A folyamat vége fajtától függően két naptól akár évekig terjedhet. Hagyományos magyar, ismert termékük például a II. világháború előtt kifejlesztett Lajta, a rábaközi félkemény, a Vadász, az óvári, a próbagyártás alatt lévő Tea. A mosoni csemegesajtot, az ilmicit például 6000 forintért veszi tőlük az egyik kereskedelmi lánc, és 10.500 forintért árulja a boltjaiban. 

Megkérdeztük a Mihályiban gazdálkodó Sümeghy Pétert, a Tej Terméktanács tagját is. Úgy fogalmazott: az összes input-anyag árának növekedése indokolja a sajt árának rohamos emelkedését. A hazai tejtermelők át tudták hárítani költségnövekedéseiket a vevőkre, emiatt ugrott kétszeresére a tej ára. Ez pedig a tejtermékek drágulásán is látszik. A Tej Terméktanács állásfoglalása szerint az ágazat nehézségekkel küzd, a tejtermelők, tejfeldolgozók és kiskereskedők is kénytelenek voltak az önköltségnövekményt tovább hárítani partnereikre, végül pedig a fogyasztókra.