A hét embere – Rosta S. Csaba tervezte Rákász Gergely koncertorgonista Future Organ hangszerét

Rosta S. Csaba győri építészt a legtöbben az általa tervezett ikonikus épületeiről és az egykor a Rába folyón álló galériahajójáról ismerik. Emellett több mint 10 éve alapító tagja és zeneszerzője a RAS Quartet jazz-zenekarnak, amely ismert művészek formációja. Ezúttal a két műfajt ötvözve Rákász Gergelynek tervezett a modernitást és a tradíciót is tükröző koncertorgonát. Fotó: Csapó Balázs

– Néhány szerencsés már láthatta a Rákász Gergelynek tervezett új orgonát. Ha ránéz, mi jut elsőre eszébe? 
– Future Organ – A jövő orgonája. De hívhatnánk szerelemgyereknek, műalkotásnak, praktikus turnéhangszernek, azonban ahogy lépkedünk előre, egyre kevésbé a jövő orgonája és egyre inkább a jelené. 

– Mikor és hogyan kezdődött a közös hangszerprojekt? 
– Rákász Gergellyel régóta ismerjük egymás és jó barátságot ápolunk. Az általa alapított, fiatal tehetségeket támogató alapítványának is kuratóriumi tagja vagyok. A győri orgonaművész évente közel 40 ezer kilométert utazik mobil hangszerével, mely közel 500 kilót nyom. Az olasz gyártmányú Viscount orgonájával számos helyre eljut határainkon innen és túl, egyfajta missziót is vállalva, kézzelfoghatóvá téve a klasszikus zenét. Így megkeresett, hogy ideje volna egy modern, könnyen összeszerelhető berendezésre cserélni a régit. 

– Voltak saját elképzelései az új orgonával kapcsolatban? 
– Igen, azonnal elkezdtem ötletelni. A tradicionális orgona hangját mindenképp meg akartuk tartani, de szerettem volna, ha külsőleg nem pianínóra hasonlít, mint a már jól ismert Viscount. Szerencsére külön vásárolható a klaviatúra és a pedál, az elektronika. Nekünk csak egy korpuszt, egy keretet kellett mindehhez terveznünk, amit könnyebben és rugalmasabban lehet szállítani. Szerettem volna, ha már elsőre is az orgona jut eszébe az embereknek, ha ránéznek. Nyolc vázlatot tettem le Rákász Gergely elé, egyik futurisztikusabb volt, mint a másik. Végül az utolsó terv mellett döntöttünk, melynek formai inspirációja a templomi orgonák síprendszere egy nagyon mai, absztrakt képzőművészeti formába öltöztetve. Ugyanakkor neki is voltak modern elképzelései, amit szintén megvalósítottunk. 

– Mint például? 
– A kamerákkal Gergely lehetővé tette, hogy a látványkoncertjein háttal ülve is láthatja a közönség játék közben. Ez alapkritérium volt, viszont tovább akartuk fokozni, hogy látszódjon a keze, a lába és a muzsikus is, de ne kelljen a vázra kamerákat ráaggatni, így beleintegráltuk azokat. Emellett képes világítani, LED-fényeivel hangulatot ad a hangszernek és a koncerteknek is. Nincs már benne forgatókotta sem, helyette egy LCD-monitoron látja a művész, mit is kell játszania, amit egy gomb segítségével bármikor tud lapozni. Előnye, hogy bármilyen kottát elő lehet keresni, amit épp a közönség kér. Az elektronikai megoldásokért Loósz Gyula felelt. A mai technológiának köszönhetően olyan élményt tud adni és vinni a közönség közé, ami egy teljes repertoár hangban és fényben, valamint esztétikában. Az össz­súlyát pedig leredukáltuk 250 kilóra. Darabjaira szedhető, ami tovább könnyíti a szállítást. Csináltunk egy stabilizáló alsó részt is, állítható lábakkal, hogy minden templomban, kastélykertben is vízszintben lehessen rajta játszani. Az ergonómiai kérdéseket a digitális modell építésével párhuzamosan egy úgynevezett mock-up (prototípus) segítségével tisztáztuk, amiben Weisz Gábor segítségét kértük. Ez a fából készült modell alkalmas volt a hibák kiszűrésére. A hangszeren játszó zenész számára az ideális távolságokat és szögeket ennek segítségével tudtuk ellenőrizni. Valamint a stabilitást is tesztelni, hiszen a játék közbeni mozgás nem megengedett. A gyártmánytervek elkészítése után került gyártásba, alumíniumöntvények, -profilok és -lemezek precíz összeépítésével vált valóra az elképzelt tárgy, amit a Borsodi Műhely kft. készített el. Így vált teljesen győrivé a tradíciót és modernitást ötvöző Rákász Future Organ. 

– Mennyi idő kellett, mire kézzelfoghatóvá váltak a tervek? 
– Többéves projekten va­­gyunk túl, amibe a pandémia is beleszólt, körülbelül két év alatt kapott végleges formát a skicc. A kész orgona még Szegeden van, az utaztatásához szükséges tárolódobozokat készítik még. Izgatottan várjuk, hogy az elkészült orgonát egy koncerten Rákász Gergely meg is szólaltassa, amire szerinte már nem kell sokat várni. 

– Mi lett a másik hét makettel? Terveznek újabb hangszereket? 
– A másik hét ötlet egyelőre a műterem polcán pihen, de sosem lehet tudni mikor vesszük újra elő őket. Őszintén megvallva úgy érzem, hogy nem ez lesz az egyedüli darab. Ugyan ez volt az első orgona, amit terveztünk, de nem az első hangszer. Bak Zoltán zenésztársamnak, koncertező gitárművésznek készítettem 30 évvel ezelőtt egy kétfejű gitárt. Tragikus sorsú fiú volt, de zseniális tehetség. Sajnos soha nem mutatta be a közönségnek a különleges hangszert, viszont a hagyatékában megtalálható. Különlegessége az volt, hogy csak ő, az én barátom tudott rajta játszani, ezt a képességét viszont magával vitte a sírba. Emellett terveztünk már elektronikus ékszereket és szobrot is.