A győri kerékpárosok több mint ezerszer vittek élelmiszert, intéztek ügyet idős embereknek – galéria

A kezdet

„Idős édesanyámnak március elejétől rendszeresen végeztem a bevásárlásokat és az ügyintézéseket. Ő is abba a korosztályba tartozott, akinek nem volt ajánlott emberek közé menni a koronavírus idején. Miután többször intéztem az ügyeit kerékpárral, innen jött az elképzelés: a karantén idején segíteni kellene a többi győri nyugdíjast is” – kezdte Tömböly Tamás, a Magyar Kerékpáros Klub Győri Szervezetének vezetője.

A kisalföldi „Kerékpáros segítők” fogalommá váltak, az országos média rendszeresen beszámolt ingyenes tevékenységükről. A járvány legkeményebb heteiben megállás nélkül rótták a köröket a városban. Március közepétől a veszélyhelyzet június közepi visszavonásáig több mint 1000 ügyet, bevásárlást intéztek hiba nélkül. A karantén csúcsán, amikor szinte teljesen leállt az élet mind szűkebb pátriánkban, mind az országban, összesen 22 győri kerékpáros szállította az élelmiszereket és teljesítette idős embertársaink kéréseit.

Az ördög nem alszik

„Amennyire lehetett, próbáltunk szervezettek, elővigyázatosak lenni. Annak érdekében, hogy a vírus terjedése visszakövethető legyen, minden utunkat pontosan dokumentáltuk. Szerencsére ezekre a feljegyzésekre nem volt szükség, senki nem kapta el a koronavírust közülünk. Úgy voltunk vele: az ördög nem alszik, ha a legrosszabb forgatókönyv lép életbe, akkor mind a hatóságokat, mind azokat az embereket, akikkel kapcsolatba léptünk, azonnal értesíteni tudjuk.

Az is fejtörést okozott kezdetben, hogy sok fiatalkorú jelentkezett. Voltak köztük többen 18 év alattiak, őket nem engedtük nyeregbe pattanni, bármennyire is szerettek volna segíteni. Ezt a felelősségteljes döntést meg kellett hoznunk az idősebb generációk esetében is. 60 év volt a felső korhatár a csapatban” – hallottuk Csáki Évától, aki a győri bringás segítők koordinációjának egyik lelke volt.

Tanulópénz

„A tanulópénz viszonylag rövid ideig tartott, utána sikerült olyan egyszerűen alkalmazható szabályokat hozni, amelyek zökkenőmentessé tették a napi feladatokat. Eleinte úgy álltunk a bevásárlásokhoz, hogy előre hiteleztük az élelmiszerek és a termékek árát. Az első hetekben azonban belefutottunk olyan esetbe, hogy az idős hölgy elszámolta magát és nem tudta kifizetni azoknak az ebédeknek az árát, amit meghiteleztünk neki egy hétre előre.

Innentől kezdve az vált alapelvvé, hogy amit az idős emberek rendeltek tőlünk, annak az árát pontosan kértük tőlük a beszerzés előtt. Igaz, így jóval több kilométert kellett a lábunkba tenni, de mindenki számára korrekt megoldást csak így garantálhattunk” – elevenítette fel a kezdeti nehézségeket Tömböly Tamás.

Kibogozták a listákat

A győri bringás segítők élete két hónapon át sok-sok tekerésből állt, miközben az üzletekben koncentrálniuk kellett a bevásárló listák pontos beszerzésére.

„Első alkalomnál megtapasztaltam azt, hogy fel kell hívni a rendelést leadó nyugdíjast. Hiába szerepelt a papíron, hogy vigyek felvágottat és kekszet, tisztában vagyunk a bolti kínálattal, több tucatnyi termék közül lehet válogatni. Idővel persze, ahogy egyre jobban megismertem az idős emberek szokásait, tudtam, melyik ételek a kedvenceik, mire gondolnak, amikor listát írnak. Ettől függetlenül ha bizonytalanságot éreztem, mindig felhívtam őket és egyeztettük, pontosan mire van szükségük. Sokan úgy képzelik az önkéntes feladatunkat, hogy hellyel-közzel bevásároltunk az időseknek. Erről szó nincs.

Megbízhatóság és napi rutin

Ha kellett, két különböző pékségbe tekertem el azért, mert az egyikben sajtos rudat szokott venni a hölgy, a másikban pedig pozsonyi kiflit. Volt arra is példa, hogy a Sparba csak édesítőért küldtek el, aztán feladtam a lottójukat, majd a színház melletti patikában szereztem be a gyógyszereiket, mert utóbbit szokták meg hosszú évek alatt. A nyugdíjasok szeretnek a jól ismert menetrendjük szerint élni. Figyeltem arra, hogy a járvány okozta stressz idején, hogy amennyire lehetett, ne kelljen eltérniük a napi rutintól” – mondta Kulcsár Nárcisz, a Széchenyi-egyetem fiatal oktatója, aki a karantént nem csak önkéntes munkával töltötte. Ezekben a hetekben írta a disszertációját is matematikából.

Nincs „hálapénz”

„Remek érzés volt, hogy az idős emberek hamar elfogadtak bennünket, sőt, az életük részévé váltunk. Volt olyan idős hölgy, akihez állandóan Nárcisz járt, de aznap én vittem neki az élelmiszereket. Amikor meglátott, egyből azt kérdezte, hogy mi történt Nárcisszal, miért nem ő jött? Az is érdekes tapasztalat volt, hogy több nyugdíjas azt hitte, pénzzel szükséges megköszönnie a segítségünket. Többször próbáltak ötszázasokat, ezreseket a kezembe nyomni. Soha nem fogadtunk el egyetlen fillért sem. Akadt egy úr, aki gyakran próbált pénzt adni, de mivel nem járt sikerrel, tavasz közepén már azt mondta: legalább fagylaltra hadd hívjon meg” – hallottuk Radics Zoltántól, aki visszavonult rendőrként vett részt a győri bringás csapatban.

Szerelések

„Nem csak bevásárlásokat és ügyeket intéztünk, kisebb-nagyobb szerelésekre is megkértek bennünket. Volt, ahol a szódagép új patronját helyeztem a készülékbe, tévét hangoltam be, zárcserét végeztem és a mosógép vízkőtelenítését is megoldottam. A leghosszabb utam az Eper utcába vezetett, gyakran szállítottam árukat Ménfőcsanakra is. Egy-egy kör során 15-25 kilométert is tekertem, mégsem fáradtam el. Úgy voltam vele: amit adott nap vállaltam, azokat a feladatokat egytől egyig teljesítem” – közölte Tóth Imre, a győri Págisz tanára.

Különleges ügyosztály

A győri bringás segítők különleges megbízásokat is vállaltak. Egyetlen kérésre sem mondtak nemet, mindig megtalálták a megoldást hogy teljesítsék az adott megbízást. Vittek virágot temetőbe, születésnapi üdvözlőlapot és pezsgőt idősotthonba, fát ültettek, szociális támogatás igénylőlapját töltötték ki, hallókészülékbe elemet vásároltak, gépjárműátírásban jártak közben. Sőt, egyszer még élő állatot is szállítottak.

Folyt. köv.

„A veszélyhelyzet visszavonása után lesz folytatása a győri önkéntes bringások történetének?” – kérdeztük. „Abban maradtunk, hogy a hét egy napját, jellemzően csütörtököt fenntartjuk arra, hogy segítsünk. Azoknak az idős embertársainknak, akiknek járvány nélkül is szükségük van bevásárlásra, különböző ügyek intézésére, továbbra is rendelkezésükre állunk” – búcsúzott Tömböly Tamás. Mit tehetnénk ehhez hozzá? Le a kalappal a közösségi csapat előtt!