A bőnyi madármentőnél gyógyulnak a vadon élő állatok

A madarak és fák napja alkalmából a térség egy elhivatott vad- és madármentőjéhez látogattunk el. A bejáratnál Kokó, az emu nyújtogatja nyakát a kifutójából. Kicsit odébb négy hattyú élvezi a friss vizet a fürdetőtáljukban, egy liba mama pedig hangos gágogással igyekszik elriasztani a betolakodókat egy szem tojásától. 

– A szezon elején járunk, de már most napi hat-nyolc hívást kapok. Mivel a fészekhagyó fiókák most kezdenek önállósulni, a megtalálóktól mindig kérek fotót, hogy fel tudjam mérni, tényleg segítségre szoruló madárról van-e szó. Az esetek felében szerencsére nem kell beavatkozni – mondja Kok Annamária, az „Állati küldetés” alapítója, aki vad- és madármentéssel foglalkozik. 

– A környéken élőktől rengeteg segítséget kapok. Sokan figyelnek arra, hogy a közelükben milyen madarak fészkelnek, ha olyan fióka érkezik hozzám, ami fajban és életkorban is azonos egy meglévő fészekaljjal, akkor megpróbáljuk kihelyezni a kicsit. Ilyenkor egy kis lisztkukac-támogatást is szoktunk adni a befogadó szülőknek. A többieket én gondozom. 

Annamária elmondta, a Győrben fészkelő madarak számára némi nehézséget jelent, hogy a fákat fel szokták nyírni, így a fészekhagyással próbálkozó fiókák nem tudnak kisebb alsó ágakon visszaugrálni. 

– Kevesen foglalkoznak vadmentéssel. A legtöbb ma­­dármentő nem fogad be ga­lambokat vagy nem védett madarakat. Én úgy döntöttem, nem teszek különbséget. A tavasszal érkező madarak többsége fióka, hetven százalékukat vissza tudjuk engedni a vadonba. Télen kicsit nehezebb a helyzet, ilyenkor általában áramütéssel, mérgezéssel vagy egyéb komoly sérülésekkel érkeznek, az ő rehabilitáció­juk nehezebb és nem is mindig lehetséges. 

A hátsó röpdében élő két barna rétihéja nem szereti az idegeneket, hozzájuk nem megyünk közel. Az április végén befogadott négy fülesbagoly-fióka viszont kíváncsian figyel. 

– A testvérek közül hárman tartanak az emberektől, de a legkisebb nagyon könnyen hozzám szokott. Óvatosnak kell lennem, hogy kevés legyen velük a kontaktus, hogy később vissza tudjuk engedni őket a természetbe. 

Annamária már öt mezei nyulat is felnevelt idén, egy szállítóbokszban a széna alatt összegömbölyödve pedig egy törött csípőjű süni alszik. 

– Egy területen próbálom tovább mélyíteni a tudásomat, ezért nagyobb erdei állatokat nem szoktam fogadni. Így is mindennap tanulok valami újat a hozzám érkező madarakkal és kisebb emlősökkel kapcsolatban. A tollasok mellett már egész jól kezelem a denevéreket, a mókus-, sün- és nyestkölyköket. 

Annamária megemlítette: a madarak nem olyan védtelenek, mint sokan gondolják. 
– Volt, hogy az egyik hattyú megkergette a mezőn legelő lovat, a gólyák pedig előszeretettel játszanak a bárányokkal, de a rókákat és a kutyákat meg szokták verni a csőrükkel.