Böjt, lomtalanítás - Gondolatok az életről

Javában benne járunk az emberiség legnagyszerűbb találmányában, a böjtben. Nem mondom, hogy könnyű megtartani a fogyassz-szerezz korában, ám ahogy a testnek, úgy a léleknek is szüksége van a böjtre, arra az időszakra, amikor várakozunk, amikor valamit megvonunk magunktól.Például a kiégés egyik kiváló ellenszere, ha szünetekre kényszerítjük magunkat. A szellemünknek is kell a megtisztulás, gondolatainkról hámlasszuk le a ráragadt koszt, szemetet, érdektelen és értéktelen információt. Súroljuk le a szennyet, dobjuk ki a lomot, hogy tisztán lássunk, megkönnyebbüljünk, előkerüljön a lényeg. 

Ha már lomtalanítás: Győrben már jó ideje nincs, ami nem is baj, mert tapasztalataim szerint a legtöbb városban nehezen lehet kordában tartani. Még ha az emberek többsége jó szándékú is, betartja a feltételeket, akkor is akad néhány renitens, aki úgy turkál, hogy közben mindent szétdobál. Persze mindig lehet kincsekre lelni. Például a napokban Hévízen egy kuka mellett egy jegyzettömböt találtam a nyolcvanas évekből. Az ismeretlen helyi lakos akkurátusan feljegyezte jugoszláviai, erdélyi, NDK-s nyaralásainak minden részletét, a benzin árát, a megtett kilométereket. Aztán persze jött a feketeleves egy baleset képében. Karambolozott, és az élete megváltozott: ahogy a biztosítónak írta, korábban több felelős beosztása is volt, most pedig lerokkantosították, az egyik lábát éppen csak meg lehetett menteni, az már csak támaszkodásra való. Az egyik pillanatban még a csúcson volt, a másikban pedig a padlón, vagy éppen a földön; a korábbi dőzs elenyészett. Ezt mindig tartsuk észben: éljünk a jelenben, és ne halmozzunk fel semmi feleslegeset életünkben.