Hogyan legyünk konzervatívok? Szakmai beszélgetés Prof. Dr. Lánczi Andrással a győri MCC-ben

Konzervatívok és liberálisok, neomarxisták és szélsőjobboldaliak. Fogalmak, melyeket már-már mantraszerűen ismerünk, de melyeknek sok esetben egyáltalán nem tudjuk történelmi okszerűségét és ideológiai, politikai-filozófiai tartalmát. Talán még sosem volt szükség olyan éleslátásra a politikai filozófiák terén, mint manapság. Modern világunk komplexitásából következik, hogy az eltérő politikai rendszerek is összetett módon, sok esetben átfedésekkel határozzák meg saját identitásukat és politikai irányvonalaikat. Mikortól beszélhetünk konzervatív eszmékről? Mi is a konzervativizmus és milyen egyéni identitásokat foglal magában? A konzervativizmusnak eme lényegre törő kérdéseiről Sir Roger Scruton munkássága alapján Prof. Dr. Lánczi András Széchenyi-díjas filozófussal, az MCC Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetőjével beszélgettünk november 15-én az MCC győri képzési központjában. Lánczi professzor úr kiemelte, hogy szerinte a politikai filozófia nem abban van segítségünkre, hogy közösségünket közvetlenül jobbá tegye, hanem hogy megértsük közösségi életünk lényegi kérdéseit.

Lánczi András kiemelte, hogy konzervativizmusról csak a modernitás időszakától, a 17. századtól beszélhetünk, mikortól az előző korok értékei egyre inkább megkérdőjeleződtek. A konzervativizmus mindig magában foglal egy válaszreakciót, mindig nyugalomra int, mindig keresi a dolgok és folyamatok mögött meghúzódó ok-okozati összefüggéseket. Mondhatjuk, hogy a konzervatív társadalmi filozófia a világot olyannak fogadja el amilyen és bízik az emberi elme nyújtotta racionális válaszokban. Sir Roger Scruton konzervativizmusa is egy válaszreakcióból született meg, mégpedig az 1968-as párizsi diáklázadások során. E társadalmi folyamatok mögött a kontinensen ekkora kifulladóban levő marxi eszmék „újratermelése” zajlott. E lázadások során Roger Scrutonban megfogalmazódott a gondolat, hogy ő nem tartozik ehhez az oldalhoz, ő egészen másképpen gondolja a társadalmi folyamatok mechanizmusát. Lánczi professzor úr hazánk esetében kifejtette, hogy a konzervativizmus még nagyon gyermekcipőben jár, mely természetes következménye a negyven éves államszocialista időszaknak, mikor nemcsak köztudatból, hanem a mindenkori nemzeti kánonból és pantheonból kezdték meg hazánk nagyjainak és gondolkodóinak a „szelektálását”, törölve ezáltal a nemzeti érzéseket és az esetleges egyéni konzervatív identitást.