Példaképeket mutatnak a hátrányos helyzetű fiataloknak az Élet-Cél programon Győrben

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya második alkalommal rendezi meg Élet-CÉL nevű programját mellyel hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok elé szeretnének olyan példaképeket állítani, akik hasonlóan nehéz helyzetből indultak az életben. A tavalyi első alkalommal Horváth József roma származású rákkutatót hívták meg vendégként. A fiatalok és a tanárok részéről is annyi pozitív visszajelzés érkezett, hogy idén egy újabb kiemelkedő előadót Orsós Zoltán celldömölki plébánost hívták meg az eseményre. Az első napon, csütörtökön közel nyolcvan meghívott vendégnek, közöttük a rendőrség vezetőinek és a gyermekvédelem területén dolgozó szakembereknek mesélt életútjáról.

– Egy zalai kis faluban születettem egy putriba. Nyolc testvérem volt, apám szinte folyamatosan börtönben volt, édesanyám próbált minket valahogy eltartani. Már az óvodában se akart velem senki játszani, mert „barna a bőröm”. Utáltam a világot és utáltam magamat. Az alkohol, a drog és a verekedések mindennaposak voltak az életemben mindenki félt tőlem – mesélt fiatalkoráról Orsós Zoltán. 
– Tudtam Istenről, de sose éreztem közel magamhoz. Fiatal koromban egyik osztálytársam rák beteg lett, imádkoztam a gyógyulásáért, mégis meghalt, majd egy leukémiás anyukáért imádkoztam, de akkor sem sikerült. Úgy éreztem Isten csak egy álom a számomra. Az életem egyik fordulópontja volt, mikor az éjszaka arra ébredtem, hogy a nővérem anyámmal a konyhában zokog, a ruháit tépettek voltak, megerőszakolták. Akkor eldöntöttem, bosszút állok érte. Másnap régi vacak tévénken néztem egy filmet egy bíróról, értette a dolgát, én pedig úgy gondoltam „Ez az, én is bíró leszek és elkapom majd azokat, akik bántották a nővéremet”. Gyerek fejjel arra jutottam, hogy egy bíró okos ember, szóval, ha az akarok lenni tanulnom kell. Onnantól folyton tanultam, emiatt többször meg is vertek. Felénk nem volt divat a „stréberkedés”. 
Időközben a családomtól is el kellett válnom, úgy éreztem nem tartozok sehova. A sok nehézség közt azonban ott vannak azok a különleges pillanatok, amik megtartottak. Mikor általános iskolai tanárnőm, látva, hogy mindig egyedül vagyok, megpuszilta a homlokomat és órán maga mellé ültettet a tanári asztalhoz, életemben először úgy éreztem különleges vagyok. Amikor egy idős hölgy süteményt hozott nekünk puszta figyelmességből, rájöttem, hogy van kedvesség a világban. A középiskolában én voltam az egyetlen cigány, így amikor lopás történt mindenki rám gondolt. Néhány barátom azonban kiált értem és megkeresték az igazi tettest. Az utolsó évben a pályaválasztási napra érkező karmelita pap pedig meglátta bennem a gyűlöletet és egy másfél órás beszélgetést követően olyan megkönnyebbülést éreztem mikor kijöttem az irodája ajtaján, mint soha előtte életemben. A pappá válásom sok szépséget és nehézséget tartogatott, a felszentelésem előtt rosszindulatú daganatot találtak a koponyámban. Azt hittem ez a vég a számomra, azonban Győrben sikerült megműteniük. De közben rájöttem, hogy Isten mindig itt volt velem, nem Istent kerestem igazából, hanem saját magamat.

A szakmai napot Mága Zoltán hegedűművész meglepetéskoncertje zárta. Orsós Zoltán plébános a következő napokban több középiskolába is ellátogat majd, ahol a fiataloknak mesél majd arról, hogy a nehézségek ellenére is megéri a jót választani.