Édesanya második születésnapja - A négygyermekes anyuka egy embólia miatt került nehéz anyagi helyzetbe

Horváth Szabadi Krisztina négy héttel ezelőtt érezte először, hogy nincs jól: fáj a háta, szorít a mellkasa. De mivel válófélben van és egyedül kell intéznie mindent, úgy gondolta: a stressz az oka. Rá egy héttel viszont kénytelen volt félbehagyni a hús felvágását, olyan fáradtnak érezte magát. 

Besétált a sürgősségire 

– Gondoltam, lefekszem Hannával, pihenek. Ahogy lefeküdtem, nagyon szorított a mellkasom. Azt hittem, pánikroham. Akkor jött haza Krisztián fiam az iskolából, mondtam neki, hogy én most bemegyek a kórházba. Mondta, hogy nem nézek ki rosszul, meg amúgy sem vagyok egy orvoshoz rohangálós típus, de úgy éreztem, hogy be kell mennem. Besétáltam a sürgősségire. 

Nagy fájdalmakkal küzdött 

Krisztina véreredménye rögösödésre utalt, a CT-vizsgálat pedig nagy bajt igazolt. Az orvosok köszöntötték második születésnapján, mert olyan embóliával sétált be, ami az esetek túlnyomó többségében halálos. A jobb és a bal oldali tüdőlebenyében is találtak vérrögöket, de a bal oldalon kisebbek és viszonylag jó helyen vannak. A jobb tüdőartérián viszont egy veszélyes és nagy rög zárja el az utat. 
Azonnal befektették, hat napig szigorú ágynyugalom mellett kapta a gyógyszereket. 

– Nagy fájdalmaim voltak az elején. A háziorvos mondta, hogy ezerből egy ember éli ezt túl. Akkor átértékeltem az életemet. Nagyon vigyáztak rám fentről, szóval nekem még feladatom van. Mindig is hittem a csodákban, de ezek után végképp hinni fogok! 

A gyerekek nem maradhattak otthon egyedül, ki apához, ki nagytestvérhez, ki barátnőhöz került Krisztina kezelésének idejére. Hanna Róza soha nem volt ennyi időt távol az anyukájától. Amikor a kórházból kikerülve Krisztina először mehetett az óvodába a kislányáért, mindketten pityeregtek, a kislány pedig megkérdezte: „Anyukám hát nem haltál meg?” 

A munkának várnia kell 

Krisztina szívesen visszamenne dolgozni, várják is, de még kimerült és bevallja, hogy őt és a gyerekeket is nagyon megijesztették a történtek. Ezért bár reménykedik benne, hogy áprilistól visszaállhat minden a régi kerékvágásba, amíg az orvos azt nem mondja, hogy mehet dolgozni, pihen. A válóper végéig azonban – ami a kórházi tartózkodás miatt húzódik – nem számíthat anyagi támogatásra a férjétől, aki szintén kórházi kezelés alatt állt a közelmúltban. 

Keresete kiesése miatt folyamodott alapítványunkhoz segítségért. Áprilisban kell megújítania az önkormányzati bérlemény szerződését, amiben laknak, ahhoz pedig a szolgáltatóknak igazolást kell kiállítaniuk arról, hogy nincs tartozása. Nem engedheti meg magának, hogy elmaradjanak a csekkbefizetések, mert azzal azt kockáztatja, hogy öten az utcára kerülnek. Így a számlákat és a lakbért fizeti be az olvasóink nagylelkűségének köszönhetően kapott kétszázezer forintból.