A Hét embere: a mosonmagyaróvári születésű Badits Ákos Űrpiknik című első nagyfilmje a mozikban

– Kik adták az alapot ahhoz, hogy a Színművészeti Egyetem rendezői szakára jelentkezzen? Bátor választásnak tűnik!

– Leginkább a családomnak köszönhetem, mert engedték, hogy azzal foglalkozzak, amivel szeretnék. Teljesen logikus lett volna, ha elterelnek erről az útról, hiszen ezen a pályán semmire sincs garancia és egyre kevésbé van, de ha nem filmeznék, becsavarodnék. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban is sok támogatást kaptam tanáraimtól: Takács Évától, Bacher Józseftől és Meszlényi Gyöngyitől.

Merész projekt

– Miként tud ma érvényesülni egy fiatal tehetség a hazai filmpiacon?

– Egy filmrendező itthon ritkán kap lehetőséget, hogy nagyjátékfilmet forgathasson, önmagában ebből nem lehet megélni. Sokan reklámfilmeket készítenek, de nekem ez nem igazán fekszik, mert nem minden termék mellé tudnék őszintén odaállni. Elsősorban animációkat készítek alkalmazott munkaként a filmrendezés mellett.

– Hosszas munka előzi meg az Űrpiknik születését. Nemcsak rendezőként szerepel a neve a stáblistán... Ez tényleg az ön „gyermeke”!

– Benedek Ágotával közösen találtuk ki a sztorit 6 éve, persze tudtuk, hogy ez egy merész projekt, mindent meg kell tennünk azért, hogy már a kezdeti fázisban befogadható legyen. Mielőtt bárkinek is megmutattuk volna az ötletet, elkészítettünk egy moodboardot és egy hangulatvideót, ami bemutatta a film világát. Ezután került a forgatókönyv Petrányi Viki producerhez, akivel egy évig fejlesztettük, mielőtt az akkori filmalap elé került. Persze először mindenkitől megkaptuk, hogy mi ez az őrület? De pont emiatt rá is kattantak a projektre. Hosszú fejlesztés után a forgatókönyv 2019-ben zöld utat kapott és még azon a nyáron, 25 nap alatt leforgattuk a filmet. A cél a 2020-as bemutató volt, de ezt a járvány miatt el kellett halasztani.

Sci-fi elemekkel

– Több műfaj keveréke a film. Mennyire érett a hazai közönség az ilyen újdonságokra?

– Szerintem a néző nagyon fejlett mozgóképes ismerettel rendelkezik, mivel folyamatosan videókat fogyaszt, folyékonyan beszéli a filmnyelvet, még ha nem is elemzi azt. A dráma és a vígjáték számomra csak együtt értelmezhető, hiszen az egyik nélkül nem üt akkorát a másik.

– Milyen kihívások elé állította rendezőként az Űrpiknik?

– Sokszor megkaptuk, hogy ez egy őrült és kockázatos projekt, de nézőként én is az ilyen filmeket keresem. Engem a kitaposatlan ösvény izgalma hajt, ismert toposzokat úgy vegyíteni, hogy egy új íz szülessen. De ezen az úton nem egyedül kellett járnom, a stáb velem együtt haladt, nélkülük ez nem ment volna. Remélem, a nézők is jönnek velünk.

Zalatnay Sarolta és Árpa Attila a filmben

– Sok ismert névvel is találkozhatunk. Milyen volt velük dolgozni? Meggyőzni őket, hogy egy elsőfilmeshez csatlakozzanak…

– Elképesztő élmény volt, hogy a színészek mennyire rákapcsolódtak a projektre, őszintén szólva nem kellett őket győzködni. Árpa Attila már a castingra kék kontaktlencsében érkezett és kitalált egy fiktív űrnyelvet is.

– No és miért éppen Zalatnay Saroltáért jön az űrlény?

– Működhetett volna az a megoldás is, hogy kitalálunk egy fiktív énekesnőt, de az egyrészt nem tudott volna olyan gazdag életművel rendelkezni, mint Zalatnay Sarolta. Másrészt az, hogy Cini saját magát alakítja, a mi valóságunkhoz kapcsolja a filmet, pozitív értelemben „a Földhöz köti”. Azt, hogy a történetben pontosan milyen szerepe van Cininek, azt nem árulnám el.

Hidakat épít

– Kiknek szól az Űrpiknik? Mit mond a nézőnek?

– A filmünk két főhőse egyetemista korú, az ő „különcségük” elsősorban a fiatalokat szólítja meg. De bízom benne, hogy a filmet átható ’70-es évekbeli hangulat és Zalatnay Sarolta megszólítja az idősebb generációkat is. Ez a film nem árkokat akar ásni a generációk között, sokkal inkább hidakat szeretnénk építeni. Két különböző világból érkező élőlény találkozását és egymásra találását szerettük volna elmesélni a lehető leguniverzálisabb módon. Szó szerint vettük az univerzalitást.

– Már több helyszínen is bemutatták az alkotást. Hogy fogadja a közönség? Járvány után mennyire lehet visszacsalogatni a nézőket a vásznak elé?

– Több vetítésen is voltam, mert tényleg nagyon érdekel, hogyan reagálnak a nézők. Szerencsére pont ott nevettek és azokban a pillanatokban volt csend, ahol szerettem volna. Sajnos lassan szoknak vissza a nézők a mozikba és elsősorban a hollywoodi gigaprodukciókra mennek. Megértem, hogy furán hathat egy kisebb költségvetésű magyar sci-fi, de igyekeztünk a büdzséből adódó limitációkat az előnyünkre formálni és szórakoztató módon játszani a hollywoodi filmekben megszokott elemekkel.

Hany Istók legendája a vásznon

– Gondolom, nem csak ez az egy filmötlet lapul a tarsolyában. Mi- lyen folytatásra készül?

– Továbbra is szeretnék a műfaji elemekkel játszani. Legközelebb horrorfilmet készítenék, de a legnagyobb vágyam egy animációs film megrendezése. Gyerekkoromban nagyon foglalkoztatott Hany Istók legendája, szívesen vászonra vinném a történetet. Az igazán izgalmas sztorikat jelenleg a sorozatokban lehet elmesélni, ami azért is szuper, mert jobban ki lehet bontani egy-egy karaktert a hosszabb játékidő miatt. Ez a forma a nézőkhöz is könnyebben eljut a tv-n és a különböző streamingszolgáltatókon keresztül. Az én célom az, hogy a néző jól szórakozzon, miközben nem mindennapi karakterek szemszögéből néz rá a saját világára.

Más univerzumokról fantáziálva

– Rendezőként mennyire merít a gyökereiből, az itthon szerzett tudásából?

– Mindenki számára meghatározó a gyerekkor: csodálatos családban nőttem fel, ha ők nem támogatnak és hisznek bennem, sosem készülhetett volna el az első filmem. Egy ilyen támogató közegben bátran fantáziálhat más univerzumokról az ember.

– Jelenleg Budapesthez köti az élete. Milyen gyakran tud haza- látogatni, milyen szálak kötik az otthonához?

– Gyakran járok haza Mosonmagyaróvárra, mert ott él a családom. A tavalyi karantént is ott töltöttem, onnan végeztem a film utómunkáinak egy részét. Számomra nagyon fontos az a város, akármennyire is szeretem Pestet, mindig Óvárt fogom az otthonomnak tekinteni.

Névjegy

Badits Ákos rendező

2008-ban részt vett a New York-i Filmakadémia workshopján, majd 2011 és 2014 között filmrendezést tanult a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Több kisjátékfilm köthető a nevéhez, mint például Friss Hús Fesztiválon versenyzett Boglárka (2015) vagy az operatőri munkájáért Kodak-ösztöndíjban részesített Édes otthon (2015). A kisfilmek mellett rendszeresen készít videóklipeket. Alkotásaira jellemző, hogy intenzíven használ számítógépes effektusokat, amiket saját maga készít. Az Űrpiknik az első nagyjátékfilmje.

Az Űrpiknikről

Az Űrpiknik hősnője, az egyetemista Panna (Walters Lili) gyerekkorától kezdve próbál az űrbe küldeni jele- ket, válaszra várva. Annak ellenére, hogy senki nem veszi őt komolyan, elmélete mégis bizonyítást nyer: hatására ugyanis a Földre érkezik a saját világában hasonlóan kiközö- sített űrlény (Takács Zalán). Ha ez önmagában nem lenne elég sokk, a jövevény közli Pannával: a bolygó pusztulásra van ítélve, őt magát pedig egyedül az érdekli, hogy meg- mentse rajongása tárgyát, Zalatnay Sarolta művésznőt. A film egy esze- veszett éjszaka történetét meséli el, aminek főszereplői nem kevesebb dolgot vállalnak magukra, mint a bolygó megmentését, ráadásul kalandjaik során saját múltjukkal is szembe kell nézniük – már csak az a kérdés, hogy melyik probléma a súlyosabb.

Badits Ákos rendező és Benedek Ágota forgatókönyvíró évfolyamtársak voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az iskolai éveik alatt folyton merész ötleteket találtak ki, és 2014-ben közösen csinálták a vizsgafilmjüket is (Boglárka). Szerettek volna nagyjátékfilmet készíteni, és nem volt kérdéses, hogy ebbe együtt vágnak bele.

Az Űrpiknik írásának első és legfontosabb döntése volt, hogy a főszereplő egy olyan fiatal lány legyen, aki apja halála óta nem találja a helyét a világban, akárcsak valami földönkívüli. Amellett, hogy érdekelte Ákosékat az űr, kitalált karakterük jó okot adott rá, hogy valóban „egy űrlény szemszögéből” lássanak rá Budapestre. Így került a filmbe az univerzum szál, és ebből bontakozott ki a későbbi történet.