A Hagyományok Háza mesemondói is bemutatkoztak az Ördögkatlan Fesztiválon

„A Fesztivál első három napján Borbényi Évának segítettem a szövöde-fonoda tanodában, a Hagyományok Háza Folkudvarában, a Beremendi faluközpontban. Szerencsére sok ügyes kezű látogató, többnyire visszatérő vendég érkezett hozzánk. Nagyon sok volt a gyerek, de fiatal felnőttek is benéztek, apukák is leültek a munkaasztalhoz. Öröm volt mindnyájukkal dolgozni: láttuk az arcukon a sikerélményt. Karkötőket szőttünk, öveket készítettünk szádfán, medálok kerültek ki a kezük alól. Kötélverés is színesítette a programot, ugrálóköteleket készítettünk” – számolt be Szénási Veronika.

A Meseszó Egyesület mesemondója, népi játszóház vezető a Mesegombolyító elnevezésű programban pedig mesélt és mesélt.

– mondta. Hozzátette: délutánra megsokasodott a nép, akkor már tréfás meséket, tündérmeséket osztott meg a hallgatósággal. Érdeklődő, nyíltszívű közönséggel találkozott, aki a mesék alatt is aktívan bekapcsolódtak az előadásba.

„Nagyon szeretem a gömöri meséket, más vidékek meséit is az én tájnyelvemen mondom el. Így válik az én mesémmé. A betérők nagyon szívesen hallgatták a kecskés és a birkás meséimet, s fokozatosan áttértünk a tündérmesék összetettebb világába.”

„Édesapámtól tanultam a meséket, meg amit innen-onnan hallottam. Nagyon sok fiatal érkezett hozzám mesét hallgatni, köztük gyerekek és felnőttek is vótak. Ezért spekuláltam: gyerekeknek vagy felnőtteknek meséljek? Úgy döntöttem, akibül több lesz, annak mesélek. Elővettem a hosszú, szép meséket, amiket igazi meséknek tartok, ezeket a gyerekek – a saját maguk szintjén – úgy is meg fogják érteni. Végül nem bántam meg, hogy ezeket választottam, mert kitartottak a gyerekek is, és kitartottak a felnőttek is. Jól döntöttem, hogy a hosszú, erős meséknél maradtam: nem köll megijedni, mondani köll a mesét, ez a mesemondó dolga” – mondta Toldi István.

A kupuszinai mesemondónak, a Meseszó Egyesült tiszteletbeli tagjának nagyon tetszett, ahogyan hallgatósága követte a történetet, hozzászólt, könnyen megtalálta velük a közös hangot. A mesemondás után a felnőttek még ottmaradtak, a magyar népmeséről beszélgettek: „A régiségben egy felnőtteknek szóló műfajként élt, hogyan alakul ki egy mese, s azt hogyan mesélem el.”