2015.05.22. 18:19
Különleges nászút: 347 nap alatt, 162 ágyban aludt az ikrényi házaspár - fotók
Egy évig utazott, négy földrészen járt három hátizsákkal az ikrényi Németh Edvárd és felesége, Kocsis Dóra. Minden házaspárnak ilyen hosszú nászutat kívánnak, mert így igazán megismerték egymást, minden problémát együtt oldottak meg.
A pedagógus végzettségű fiatalok szerettek volna számos kultúrát, többféle embert, gondolkodásmódot megismerni, és nem csak könyvekből. Három évig gyűjtötték a pénzt a nagy utazásra, ezért dolgoztak külföldön is. Egy kisebb autó árából sikerült is 96 ezer kilométeres utat megtenniük, ez akkora táv, mintha kétszer megkerülték volna a Földet, és ebben még nincsenek benne a természetben, a városokban tett túráik.
Minden országban körülbelül egy hónapot töltöttek és egy év alatt csak tízszer aludtak olyan szálláson, ahol fizetni kellett. Jobbára couchsurfingeztek, vagy ismerősök, barátok látták vendégül őket. Nemcsak a spórolás miatt választották az utazásnak ezt a módját, hanem azért is, mert így a helyiekkel beszélgethettek, ismerkedhettek össze. A legérdekesebb élményeket velük élték át. Például Montanában egy lelkésznél, aki gyerekeit lazán, döntéseiket tisztelve nevelte, ha egy hat méter magasban lévő függőágyban akartak aludni, engedte. Szintén Amerikában egy egyedülálló anyánál aludhattak, aki három gyerekét otthon tanította, és nyitottabbak, érdeklődőbbek voltak az iskolások többségénél. Nyugdíjasok is voltak a házigazdáik és megérezték, hogy már hiányzik nekik a családjuk, ezért pár napra átvették a nagyszüleik szerepét.
A turistalátványosságok helyett a fiatalok sokszor inkább azt nézték meg, amit a helyiek ajánlottak, így a katalógusokban hirdetettnél szebb tengerpartot, több egzotikus állatot láthattak. Igyekezték is elkerülni azokat az idegenforgalmi attrakciókat, amelyek ártanak az élőlényeknek, a természetnek. Arra is figyeltek, hogy sehol ne szaporítsák a szemetet. Jártak Mexikóban, Indonéziában, a Cook-szigeten, Új-Zélandon, Ausztráliában, Thaiföl- dön, Malajziában, Szingapúrban, Hongkongban, Makaón, Nepálban, Kínában, Indiában és Skóciában. A repülőjegyeket csomagban vették meg, így olcsóbb volt, és sokszor stoppoltak, motort béreltek.
– Két feltételezést akartunk próbára tenni utunkon. Az egyik, hogy a gondviselés létezik és tényleg minden problémánkra kínált a sors megoldást. Például mikor eltévedtünk Kínában, épp jött egy fiatal, aki tudott angolul. Lealkudta nekünk a taxit és megmondta a sofőrnek a címet. A másik az emberek jóindulatába vetett hitünk, amire ezerféle bizonyítékot kaptunk. Két hónap alatt megszűnt bennünk az elveszettségérzés is, amit ismeretlen helyen él át az ember – mondta el Dóra és Edvárd.
A rengeteg élmény mellett erőt szereztek, úgy érzik, ha adódik egy gond, megoldhatják. Nem aggódnak a holnap, a jövő beláthatatlansága miatt, pedig manapság sok fiatalt jellemez a kapunyitási pánik. S útjuk a munkakeresésüket is segítheti, mert rengeteg ötletet, tapasztalatot gyűjtöttek a világban. Utazásukról blogot írtak, ami a www.eesdutazasa.wordpress.com címen elérhető.
