Győr és környéke

2018.12.27. 08:00

Száz éve született és tizenhét éve hunyt el Csorna megbecsült pedagógusa, Hubert Istvánné

Csak adott, mindig csak adott.

Cs. Kovács Attila

Száz éve született és tizenhét éve hunyt el Csorna megbecsült pedagógusa, Hubert Istvánné. Gyermekei, pályatársai és tanítványai visszaemlékezései alapján készült összeállításunk Márta néniről.


Csorna meghatározó pedagógusegyénisége volt Hubert Istvánné Nitschinger Mária. Száz évvel ezelőtt, 1918. december 20-án született. Egykori tanítványai, volt kollégái mind úgy emlékeznek rá, hogy szakmai tudása mellett embersége, erkölcsi tartása példaként állt kortársai előtt.

 

A Nitschinger család korabeli fotója 1937-ből.

A Nitschinger család korabeli fotója 1937-ből.


Nitschinger Márta a Vas megyei Csánigon született. Pedagógus családból származott, édesapja is evangélikus kántortanító volt. Az elemi iskolát Lébényben végezte, majd a pápai református gimnáziumba került, onnan pedig Sopronba, a Magyar Királyi Leánygimnáziumba. Az érettségi után régi vágyát valósította meg: tanárnak tanult, hiszen követendő példát látott édesapja életében. Szegeden szerzett mennyiségtan, természettan és testgyakorlás szakos tanári diplomát 1941-ben. Újvidéken, Óbecsén lépett először katedrára, két év után pedig Csornára került, a polgári fiúiskolába. Működését a háború szakította meg, 1945-ben ugyanis nyugatra menekült családjával és tiroli menekülttáborokban élt két évig. 1947-ig bírta odakint, aztán édesanyjával együtt hazaköltöztek. Beteges édesapja és testvérei kint maradtak. 1948 januárjában kapta vissza régi állását a csornai iskolában. Ősszel a leányiskolába, a mai katolikus intézménybe helyezték, ahol végül nyugdíjazásáig, 1974-ig dolgozott. Nem pihent meg ezután sem. Még nyolc évig tanított, „iskolába járhattam", mondogatta.


Márta néni szakmai tudása mellett erkölcsi tartása példaként állt kortársai előtt.

Márta néni 1951-ben férjhez ment Hubert István evangélikus lelkészhez. Két gyermekük született. Nem volt könnyű életük, hiszen az 1950-es, 1960-as évek egyházellenes politikája nehezítette a sorsukat. Ők azonban mindig egyenes derékkal, az ellenük fordulóknál „két fejjel magasabban" állták a támadásokat. A próbatételeket hittel és lelkierővel viselték. A nehéz időkben is lelkiismeretes, a gyerekekre odafigyelő pedagógus volt Márta néni. Lelkészfeleségként a templom és a gyülekezet terheit is magára vette. Úgy mondják róla, „örült az örülőkkel, sírt a sírókkal".

 

Hubert Istvánné és férje 1985-ben.

Hubert Istvánné és férje 1985-ben.


A Hubert házaspár gyermekei is pedagógusok lettek és mindketten Sopronban telepedtek le.

Miután az édesapa is nyugdíjba vonult, 1983-ban elbúcsúztak Csornától és Sopronbánfalvára költöztek. Ott is aktív közösségi életet éltek. Márta néni kántora volt a helyi gyülekezetnek és diakóniai munkát végzett: betegeket látogatott és mindig rendelkezésre állt, ha a segítségére volt szükség. 1988-ban férje váratlanul elhunyt, így Márta néni egyedül folytatta a szolgálatot. 2001-ben egy autóbaleset vétlen részese lett. Súlyos sérüléseket szenvedett, nyolc hétig volt kórházban, életét azonban nem sikerült megmenteni. December 25-én elhunyt. Sopronban temették el, kopjafáján olvasható: „A szeretet soha el nem múlik".


Hubert Istvánné maradandót alkotott és érdemes életet élt.

A csornaiak ma is jó szívvel gondolnak rá. A visszaemlékezők szerint következetes, szeretetteljes pedagógus volt, aki szigorú is tudott lenni, ha kellett. Minden diákjához másként szólt, figyelembe véve képességeit, egyéniségét. Külön figyelmet szentelt a nehéz sorsú gyerekeknek. Egy volt tanítványa, aki később kollégája is lett az iskolában, úgy fogalmazott Márta néniről, hogy a szakmai tudásán túl „az embersége jelentett nagyon sokat számunkra". Egy másik emlékező pedig annyit jegyzett meg: „Tele volt a szíve szeretettel és csak adott. Mindig csak adott."

Címkék#Csorna

Ezek is érdekelhetik