Öt évtized

Olvasgattam a régi Kisalföldeket. Éppen ötven éve mutattuk be Simigla Józsefet, az öttevényi vasbetonszerelőt. Lapunk rövid interjút kért tőle annak okán, hogy a Parlamentben átvehette a Munka Érdemrend arany fokozatát. Simigla József tömören válaszolgat, az írás pedig tanulságos. Csak öt évtized, mégis mennyit változott a világ. A derék munkás ötvenéves, ahogy írják, megfáradt, de szerencsére közel a nyugdíj. Végigcsinálta a világháborút, de persze ez nem érdekes, erre legyint, minek szóba hozni. Nemigen szeret szabadságra menni, pár nap után már nagyon unja a semmittevést. A Balatonnál már járt, külföldön a béke óta nem, illetve egyszer Ausztriában a kollégáival, de alig várta, hogy hazajöhessen: jobb otthon a családdal. Legkedvesebb műve a Rába mozi (ebből lett a Richter Terem, az sem mozi többé), ahogy mondja, ott nincs két egyforma vas, és szeretett az építésén dolgozni. A Győri Állami Építőipari Vállalatnál huszonhat éve áll alkalmazásban. Képet is közölt az újság: a mesterember hetvenévesnek néz ki. 

Ma egy ötvenes azt mondja, övé a világ, és jó eséllyel éppen életközépi válságát tölti. Utazgat a világban, ha egyáltalán nem külföldön dolgozik. Azt meg ne is mondja, hogy két és fél évtizede ugyanott dolgozik, mert az nem trendi, hiszen így hogyan brusztol ki magának magasabb fizetést. Kiváló dolgozó kitüntetés sincs már, bízunk benne, hogy olyan azért még akad, aki azért dolgozik, mert szereti a munkáját. Vajon mit szólna Simigla József a mai életünkhöz? Mindenki válaszolhat a maga verziója szerint. A válasz pedig rólunk mond el sokat.