Kisalföld logö

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 18°C Még több cikk.

Hardcore őrület - Suicidal Tendencies és Biohazard Bécsben Rockstation

Őszintén megvallva a Suicidal Tendencies-t másfél éven belül 3-szorra sikerült látnom nem kis örömömre.


A 2010-s a budapesti koncertjük túlzás nélkül felért egy pápai látogatással, szabály szerű eufóriát okozva gondolom még sokad magamnak, ezzel szemben a tavalyi szigetes koncertjüket a csapnivaló hangzás tette (szinte) teljesen tönkre és sajnos a mostani bécsi koncertjük sem volt az igazi hangzás szempontjából. De azért ne szaladjunk ennyire előre.

Egész jó köridőt futva, már este hét előtt dokkoltunk a Gasometer előtt, bár én még körbe jártam volna az épületet végül erről inkább letettünk a farkas ordító hideg miatt és behatoltunk az épületbe.

Ez volt az első látogatásom a Gasometer csarnokában, úgyhogy szinte minden az újdonság erejével hatott rám. Kezdve a magyar csapos lányokon át az infra érzékelős (!) kéztörlő adagolóig. Maga a koncert helyiség megfelelt körülbelül a Pecsa jó felének csak ovális, széltében nyújtott alakban, igényesen kivitelezve körben söntéspultokkal. Igazi rockereknek való hely.

Loinheart-ra értünk be, zúzos HC-t nyomtak, de körülbelül ennyi. Nagyon kemények voltak, ordítottak mint a sakál, ebbe két dagi gitáros is besegített, voltak fültágítók, mellkas tetoválás,rövid gatya, atléta trikó, szóval rémes volt. Tudom ezt már rengetegen leírták előttem, de valószínűleg a kutya sem lenne kíváncsi az ilyen vagy hasonszőrű zenekarokra, ha nem a nagy víz túloldaláról jönnének és (bárcsak) a magyar csapatok nagy hányada jutna hasonló lehetőségekhez mint a kintiek.

Na, ezután következett a Walls Of Jericho a Candace nevű énekes leányzóval sok hardcore-os fiú csatakos vágyálmával. Hát, hogy őszinte legyek tényleg meglepő jelenség a hölgy, rendesen kitetoválva, kicsit ilyen női birkózós beütéssel, kontyocskába tűzött hajjal, háziasszony módjára megkötött fejkendővel. Ahogy nézegettem régebben sokkal helyesebb vonásai voltak, ezek valahogy mára kissé eltorzultak lehet, hogy a sok gyúrás miatt vagy, hogy állandóan fiúk között lóg- mindenesetre az tény, iszonyúan tud rikácsolni. (Képzelem mi van, ha otthon áll a bál…)

Félre téve ezt, nagyon profin nyomták bulit (egyébként ez az összes csapatra jellemző volt kivétel nélkül!) nagyon jól szóltak, némi mozgást is generáltak. Folyamatosan ment a „fuckin old school circlepit", bár tőlem kicsit távol el az break down-s hc-metál.

Gyorsan elrepült a játékidő(hál isten) és már hip-hop a színpadon is volt a beszédes nevű Terror. Ők inkább a másik végénél fogták meg a dolgot és igazi tufa oldschool hc-t nyomtak az arcunkba, de olyan intenzitással, hogy csak lestem. Az énekes annyira fel volt spannolva hogy, már az első szám alatt bedobta mikrofont a közönség közé, had danolásszanak ők is egy kicsit. Természetesen a többi zenész is ugrált, rohangált, vokálozott tisztességgel, csoda hogy nem tévesztették el, mikor-ki jön!

Nagyon jól kenték ezt a fajta direkt, gyors muzsikát különösképp az egyen frizurától eltérő hosszú rőzséjű dobos csépelt nagy elánnal. A fiatalos lendület, ugyebár és ez állt a közönségre is hatványozottan.
Olyan pogó indult be, hogy magam is megijedtem. Pláne amikor a dühöngő szélén ácsorgó fiatalember nem tudta magát visszafogni egy döngölősebb résznél és a békésen ácsorgók közt csapkodva végig rontott. Majdnem arcomba landolt Albert barátom korsó söre, de szerencsére megúsztam.
Utána a rendbontó ugyanúgy ácsorgott tovább elégedett vigyorral a képén-ő neki aznap estére már jó volt…

Innen már csak percek választottak el az este egyik főbandájától, a Biohazardtól. Mint ismeretes nagy a káosz a zenekar háza táján: az Egyesült Államokban nem tudni még mikor és hogyan jelenik meg az új lemez, az új tag - Scott Roberts - új tag-e, vagy csak beugrós, egyáltalán hogy üzemel ez az egész a színpadon és a többi.

zt kell, mondjam nem voltak rosszak bár kicsit érződött, hogy még friss a tagság, ráadásul meglepetten konstatáltuk, hogy már a dobosuk sem a régi. Kiderült, hogy Danny igazoltan maradt távol az estétől, ugyanis megszületett a kislánya és a Sworn Enemy dobosa helyettesítette, nem is rosszul, teszem hozzá. Többnyire a szőke gitáros Billy vitte a hátán a bulit, de az új fiú is odatette magát, meg persze Bobby Hambel is pörgött rendesen a gityójával. Persze a Biohazard nem lenne Biohazard, ha nem lettek volna itt is technikai zűrök, jellemzően az előbb említett gitárosnál rendetlenkedett a technika (ki másnál?). Feltűnt, hogy milyen kevéske személyzettel megy a banda, míg a Terror körül legalább 8- 10 ember sertepertélt , itt egy-két technikus próbált úrrá lenni a problémán.

Valóban káosz uralkodott a színpadon, amikor Billy gondolt egyet és bemászott közönség közé szörfözni az egyik road helyettesítette a mikrofonnál, volt színpadon együtt ugrálása rajongókkal, jó sok dumálással megfűszerezve. Ez az egész olyan ad hoc jelleget kölcsönzött a dolognak amivel, tulajdonképpen nincs is semmi baj, mert általában anarchiába torkollik egy-egy Bio koncert.

De, azért jó lenne végre úgy látni őket, hogy profin letolnak egy bulit minden féle nyavalygástól mentesen, kevesebb dumával inkább a zenére koncentrálva, mint a körítésre. Volt itt egyébként minden jó: Urban Discipline, Retribution az első lemezről, Love Denied, Shades of Gray, Vegeance is Mine és a Come Alive az újról.

Feltűnt, mennyire kicserélődött időközben a közönség: a fiatalabbak hátra, harmincasok előre. Kicsit talán a sorok is megritkultak, de azért nem volt vészes a helyzet.

Ezután következett a Suicidal Tendencies végre és jött az első döbbenet.
Az eddig jellemző, jobbára dobhártya szaggató sound eltűnt, mintha nem is lett volna. Halkan zsizsegtek a gitárok, hátulról visszhangosan szólt az ének, dobok dettó. Nem akarok túlozni, de szinte csak egy hajszállal volt jobb a hangzás mint a Szigeten. Nem is igazán értem miért vettek vissza, hiszen ez egy zárt csarnok, szinte egy hang sem szűrődik ki, elvileg szólhattak volna olyan elementárisan, mint a többiek, vártam is hogy, na, most aztán oda kennek, erre semmi.

Beszéltem egy barátommal és mondta, hogy őt nem zavarja, ha viszonylag halk egy buli, ha az szépen és arányosan szól, de itt akkor is nagyon hiányzott a kakaó! Menet közben valamennyire magára talált a hangzás, de azért még így sem volt tökéletes. Mármint a hangzás, mert Muirék jól adták magukat. Cyco Miko lankadatlanul rohangált fel-alá, Mike Clark grimaszolt, pózolt, Dean Pleasants meg pontosan gitározott és precízen tekerte el a szólókat.

A hegyomlás dobosról nem is beszélve, aki itt is előadott egy látványos dobszólót. Nem tudom egész pontosan honnan akasztották le Eric Moore-t , de nagyon jó vásárt csináltak vele! Itt megtekinthető a profilja. A balkezében lévő dobverővel pörgette a baseball sapiját a feje fölött, miközben a jobbjával ütötte tovább az ütemet-egy igazi mutatványos veszett el benne! Az egész mostani felállás nagyon is ütőképes (bőgős fronton megint volt változás), de Muirre mindig is jellemző volt, hogy nem gurít gagyival, egy bizonyos szint alatt nem lehet bekerülni a csapatba.

Nem is igazán értem mire várnak, húzzák- halasztják, hogy piacra dobjanak végre egy vadi új studió lemezt, ezzel a tagsággal nem nagyon lehet tévedni. Engem is rendesen beindítottak, legalább 5 éve nem ugráltam annyit, mint ezen az estén. Menet közben fel is tűnt, hogy nem fulladok annyira, pontosabban nem a füst miatt van légszomjam, hanem egyszerűen csak elfáradtam és azért fújtatok. Tilos a dohányzás, ugye..Ja, és a ruhám sem lett büdös, simán fel tudtam venni másnap az egész szettet az új Suicidal pólómmal együtt, ez a nem semmi.

Meg kell még említenem a közönséget, akik közt szép számú magyar látogató is képviseltette magát és olyan régi vágású rajongók, akik nem átallottak szabályosan fehérre (!) mosott Machine Head-Burn my Eyes-os kapucnis pulóverben megjelenni. Tiszta 90-s évek!

A játékidő náluk is nagyon karcsú volt, összesen 11 szám fért csak a programba és természetesen volt itt is színpad invázió, ahol záró Memories of Tomorrow-t már testületileg a színpadon tomboló közönséggel együtt tolta le a banda. Itt véget is ért az este. Én tulajdonképpen nem is fűznék többet hozzá, maradjunk annyiban, hogy az idő (remélem) megszépíti az emlékeket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rap and Roll koncertsorozat

A koncertek keretein belül lehetősége nyílik zenekaroknak, formációknak bemutatkozni egy-egy ismer… Tovább olvasom