Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Varázslatos lepedőakrobatika a bábszínpadon

Először szinte könyörögni kellett, hogy egyáltalán eljöjjön Győrbe, ma negyedik darabját mutatja be a Vaskakas Bábszínházzal Krzysztof Rau, a „bábművészet pápája". A lengyel rendező rejtett jelentéseket csempészett darabja „főszereplője", a fehér lepedő és a játék mögé.
A Fehérvarázs – eredetileg Metamorfózis címmel – az 1998-as lisszaboni expóra készült, amelyet a Föld, a természet jegyében rendeztek. S ahogy akkor, ott találkozott az egész világ, a darabban is keverednek a különböző kultúrák, hogy aztán eggyé válva kinyissák a világot a nézők felé. Hogy a Fehérvarázs gyerekeknek vagy felnőtteknek szól-e, azt kezdetben maga a rendező sem tudta eldönteni, s ma már nem is akarja: vallja, hogy nem kell élesen különbséget tenni. Már csak azért sem, mert az igazán jó meséket a felnőttek is élvezik.

– Az olyan klasszikusokat, mint például az Alice Csodaországban, mi felnőttek is élvezzük, szeretjük. Amit most csinálunk, nyitott színháznak nevezem: több rétege van, s mindenki mást ért meg, mást tesz magáévá belőle, a saját érzékenységétől, asszociációitól függően. A Fehérvarázsban megbújó rejtett jelentéseket persze a kicsik még nem veszik le; nekik maga a játék, a színpadi mozgás, a változás az élmény – mesélte a rendező a mai premier előtti utolsó próbák egyikén.

S ahogy a bábszínház sem a tíz év alattiak kiváltsága, úgy a bábozás sem feltétlenül jelenti a klasszikus játékot; a Fehérvarázsban például egyáltalán nem szerepelnek hagyományos „bababábok". Helyettük egyetlen tárgy, egy fehér vászon mesél, folyton változva – innen a „Metamorfózis" cím.

Fotó: H. Baranyai Edina
Fotó: H. Baranyai Edina

– Ahogy az egyik forma átmegy egy másikba, ahogy a fehér textil folyton változik, nagyon közel áll a gyerekek játékaihoz, ahhoz a varázslatos alkotáshoz, ami számukra még ösztönösen, belülről jön. De gondolja, hogy a felnőttek nem szeretnek játszani...? Mindenkiben ott rejtőzik a gyerek, függetlenül attól, hány éves, és minél közelebb tud hozzá kerülni, annál szerencsésebb. Több örömöt, több igazat talál az életben, hiszen a gyerekek őszinték, spontának, csak később formálja át őket az élet.

Az Európa-szerte híres rendező, aki a modern bábművészet egyik atyja, nem tagadja, beleszeretett Győrbe, pontosabban először a Vaskakas Bábszínházba. Pedig egyetemi professzorként alig-alig vállal külföldi felkérést.

Krzysztof Rau, a „bábművészet pápája
Krzysztof Rau, a „bábművészet pápája" negyedszer rendez Győrben.

– Itt olyan különleges, családias a légkör, ami ritka a színházi világban. A színészek szeretnek együtt lenni – és nemcsak munka közben! –, szinte hazajárnak a bábszínházba. A közös megélése ez az alkotásnak, az együttlétnek, a közönséggel való létnek. Ez, az érzelmek áradása a színház lényege számomra, ami a színészek között és a közönséggel is zajlik – mondta Krzysztof Rau. Ez az oka, hogy tolmács sem nagyon kell a Vaskakas Bábszínház társulatával közös munkához: az érzelmek, a szenvedély vezeti a próbát, a mozdulatok, a gesztusok nemzetközi nyelve eltünteti a határokat.

A lengyel bábművészet egyébként jobban áll, mint a miénk, ott ugyanis már messze nem gyerekműfajnak tekinti a közönség, s a bábszínészek nem érzik magukat „másodrangúként" kezelt művészeknek, mint sok helyen máshol. Lengyelországban két helyen is képeznek diplomás bábművészeket, s darabjaik a komoly drámák mellett szerepelnek a rangos színházi fesztiválokon. Sőt, Krzysztof Rau szerint a színházi világ is egyre gyakrabban nyúl a bábosok eszközeihez, például a tárgyanimációhoz, a maszkokhoz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tíz éve halt meg Horváth Ede

Tíz éve – 1998. szeptember 23-án – halt meg Horváth Ede, a vagongyár legendás… Tovább olvasom