A 24 éves fiatal lány koncepciós pere ma is megosztja a történészeket és jogászokat. Az eredeti dokumentumok és az akkor élt szemtanúk elmesélése is kétségessé teszi, Tóth Ilona valóban gyilkos forradalmár volt-e, aki az államvédelmis besúgónak vélt Kollár Istvánt két bűntársával együtt különös kegyetlenséggel meggyilkolta, vagy a kor ártatlanul – a hatalom erőfölényének fitogtatása érdekében – kivégzett áldozata. A darab koreográfusával, Velekei Lászlóval beszélgettünk.
Obersovszky Gyula adta az ötletet
– Hogyan született az ötlet, hogy ebből a történetből egy táncművet alkosson?
– Messziről kezdem. 13 éves voltam, amikor megismertem Obersovszky Gyula írót, akit 1956-ban elítéltek röplapterjesztésért és az Élünk című illegális lap készítéséért. Ő mesélt először Tóth Ilonáról, akivel együtt ült börtönben. Akkor még nem érintett meg ez a történet, mi nem éltünk abban a korban, amikor az emberi életnek nem volt súlya, értéke. Később azonban, felnőtt fejjel megfogalmazódott bennem, hogy ezt a történetet a fiataloknak is hallaniuk, látniuk, tudniuk kell. Elmentem az ’56-os Intézetbe, ahol rögtön a támogatásukról biztosítottak. Rainer M. János felajánlotta segítségét: korabeli dokumentumokba, periratokba, könyvekbe tekinthettem be. Elsősorban Obersovszky Gyula, Gyenes Pál, Eörsi László és M. Kiss Sándor könyveit olvastam. Ezekből a benyomásokból, információkból állt össze egy kép, amelyet majd most a balett nyelvén elmesélve láthat a közönség. Úgy érzem, fontos, hogy megszólítsuk a fiatalokat. Ezért is született a Fiatalok a Fiatalokért Program a Győri Balett keretein belül, amely a mai ifjúságot szeretné megszólítani. Először talán éppen a fiatal orvostanhallgatónak emléket állító darabbal.
 |
| Tóth Ilona a bíróság előtt. |
Minden a jegyzőkönyv szerint zajlik
– Mi az, amit ezzel a történettel elmondani, üzenni szeretne?– Tóth Ilona élete, tettei és az azokért történő elítélése egy olyan történet az én elképzelésem szerint, amely muszáj, hogy nyomot hagyjon bennünk. Nem akarom misztifikálni, ugyanakkor a művészi szabadsághoz ragaszkodtam, így talán mondhatom, sajátos lett a koreográfia. Mindenekelőtt egy magatartást, egy életszemléletet szeretnék bemutatni és egyben továbbörökíteni ezzel a darabbal.
– Annak ellenére, hogy ragaszkodott a művészi szabadsághoz, valósághűen láthatjuk a történetet?– Úgy kezdődik majd az előadás, hogy bemutatjuk a népet. Ezután kiválasztunk egy embert a tömegből, egy szereplőt, Tóth Ilonát. Számtalan történet volt, akár ’56-ban is, mi egyet mesélünk el. Tulajdonképpen minden az akkor felvett jegyzőkönyv szerint zajlik majd. Megtörténik a gyilkosság is, a darab végén azonban bejön a színpadra Kollár István – a meggyilkolt államvédelmis – egy mappával, amelybe addig a színfalak mögött jegyzetelt, leadja azt, és elmegy…
Én csak kérdezek– Vagyis az alkotói szabadság szellemében nem mondja meg, mi történt, mi a valóság – hiszen nem is tudhatjuk.– Így van. Én csak kérdezek. Mi van, ha mégsem úgy volt, ahogy akkor elmesélték?
– Milyen zenével, díszletekkel áll majd színpadra az előadás? – Díszletek nélkül táncolja a darabot az a nyolc táncos, akik a Győri Balett Junior Program keretében dolgoznak. A Juniornak elnevezett formációban a Győri Balett azon táncosai vesznek részt, akik 30 évesnél még nem idősebbek. Fényjátékok azonban lesznek, ezzel keltve különböző benyomásokat, érzéseket, hangulatokat. A történet aláfestéseként filmzenéket választottam. Megszólal majd James Newton Howard, Anne Dudley és Thomas Newman muzsikája.
– Vannak-e további tervei a történettel?– Talán nem titok, eredetileg nem erre a színpadra szántam Tóth Ilonát. Egy filmet szerettem volna készíteni, és erről a tervemről még nem tettem le. Szeretnék egy olyan táncfilmet bemutatni, ami határon innen és túl élő, magyar érzésű fiatalokhoz is eljuthat. Azt gondolom, eléggé ellentmondásos ez a történet, túl sok kétkedésre késztető dolog derült ki számomra is, amikor kutattam a dokumentumok között. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani ebben a darabban, hogy minden kornak megvan a maga Tóth Ilonája. Talán csak nem vesszük észre őket. Ahhoz, hogy az eszme, az akkori értékrend átmenthető legyen, Tóth Ilonának fel kellett áldoznia magát. Minden más már csak nézőpont kérdése…
20°C
Hozzászólok! 
