Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Nem akarom megmászni a Himaláját

Nemrég Ungvári István, a Győri Nemzeti Színház színésze kapta a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) által alapított művészeti Szent István-díjat.

A színművészt – akinek egyetlen bánata, hogy nem tudta személyesen átvenni az elismerést – a díjról és az új évről kérdeztük.


– Nemrég kapta meg a Szent István-díjat. Mit jelent a díj, és kik kaphatják meg ezt az elismerést?

– Ezt a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) által alapított művészeti díjat olyan emberek kapják, akik fontosak a díjazók számára. Nem vagyok tagja az ő közösségüknek, de mérhetetlen boldog vagyok, hogy én kaptam a díjat, melyet Szent Istvánról neveztek el. A szövetség tagjai jó szándékú emberek, akik így fejezik ki köszönetüket a színészember számára. A díjakat mindig el kell fogadni és örülni kell nekik. Nagyon szeretem az ilyen elismeréseket, ahogy minden darab után a színházban fontos a taps, úgy a díjak is. Ez nem más, mint egy kifejezés. A süketnémák például kézzel integetnek a színésznek a darab végén, sokan tapsolnak, és akadnak, akik díjjal jutalmazzák a számukra fontos embereket. Egyetlen dolog bánt, hogy nem tudtam személyesen átvenni az elismerést.

˝A jövőtől pedig csak békét és boldogságot várok. Én nem akarok célokat, nem akarom megmászni a Himaláját, egyetlen célom van csupán, hogy békében és boldogságban tudjunk élni.˝
˝A jövőtől pedig csak békét és boldogságot várok. Én nem akarok célokat, nem akarom megmászni a Himaláját, egyetlen célom van csupán, hogy békében és boldogságban tudjunk élni.˝


– Már kapott egy neves díjat, méghozzá 2001-ben a Kisfaludy-díjjal tüntették ki. Ön tesz sorrendet közöttük?

– A Kisfaludy-díjnak is nagyon örültem, különösen azért, mert én kaptam meg az elsőt. A Bardocz Barna Milánói díjas ötvösművész barátom által tervezett emlékplakettben olyan színművészek részesülnek, akik értékes, feledhetetlen művészi előadással ajándékozzák meg közönségüket. Egyébként az ezüst emlékplakett átvétele is kalandosan alakult. Balatonfüreden tartózkodtam, mikor egy kocsi jött elém két barátommal. Hazarohantunk Győrbe, és igaz, nagy táskával és beesve érkeztem meg a helyszínre, végül aztán ezt a díjat sikerült személyesen átvennem.


– Melyek voltak a kedvenc szerepei a 2009-es esztendőben?

– Szerepeltem a Lila ákácban, melyet nagyon szerettem, aztán a Portugált szintén, amiről azt hiszem, minden kollégám csak jót nyilatkozhat. Aztán ott volt a Koccanás is, de ami a szívem csücske lett, az nem más, mint Rinocérosz.

Szabó Sípos Barnabással a Portugálban.
Szabó Sípos Barnabással a Portugálban.

– Miért pont ez a darab, hisz a Rinocérosz az elembertelenedésről szól?

– Mert sokszor beszélgetnek benne arról, hogy miként lehetne jobbá tenni a világot, és én egy olyan karaktert játszom, aki nem beszél róla, nem akar tettekben megnyilvánulni, mégis ő teszi a legtöbbet azért, hogy a világ jobbá lehessen. Ugyanis rendkívül nehéz megmaradni embernek ebben a világban.


– Egyszer azt mondta: a Rinocéroszban minden benn van, aminek kell, talán még az ön gondolatai is.

– Én mindig szeretnék mondani valamit az embereknek. Válság ide, vagy oda, azért nem olyan rossz ez a világ. Ezt mindenkinek észre kellene vennie. Szerintem ha két ember megfogja egymás kezét, abból már születhet valami jó a világnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden korban beszéltünk a szexről

Hajlamosak vagyunk hinni: ˝erkölcsösebbek˝ voltak a letűnt korok emberei. Holott középkori… Tovább olvasom