Kisalföld logö

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 32°C Még több cikk.

Kiállítás a bakonybéli bencések életéről

A nagyközönség elõtt ismeretlen szerzetesközösség élete és tevékenysége elsõ hallásra nem tûnhet túlságosan nagy horderejûnek.

Nagyszabású és látványos kiállítás mutatja be a bakonybéli bencés szerzetesek – Domonkos atya, Anzelm testvér, Adalbert atya, Izsák testvér – életét. A Magyar Nemzeti Múzeumban február 28-ig látogatható tárlatból az alkalomra készült katalógus segítségével villantunk fel képeket.

„A nagyközönség előtt ismeretlen szerzetesközösség élete és tevékenysége első hallásra nem tűnhet túlságosan nagy horderejűnek. (...) Ezúttal azonban olyan életformával szembesültünk, mely a tradíciót nemcsak ápolja vagy öntudatlanul hordozza, hanemtudatosan éleszti fel, elemeiből a maga számára válogat és rendszert épít. A bakonybéli bencés közösség az ősi, monasztikus életforma újrateremtését vállalta: a szerzetesek napjai az ima és az olvasás mellett kétkezi munkával telnek. Ez a hagyomány Magyarországon bő kétszáz évvel ezelőtt, II. József rendelete nyomán szakadt meg, és 1998-ban, a bakonybéli bencés közösség szerveződésével indult újra."

A kiállítás gerincét T. Asztalos Zoltán fényképsorozata adja. A kollekció alkalmas arra, hogy a látogató megismerhesse a négy szerzetes alakját, a monostor jelenleg még helyreállítás előtti, ütött-kopott barokk épületét, a gyönyörű kertet és megérezhesse a szerzetesi élet különös levegőjét. Fontos szerepet kapnak a tárlaton a portrék, a négy szerzetesi arc, amelyhez hangjuk is tartozik: a hosszabb életutakból részleteket hallgathat a látogató. Az arcok és hangok közelében helyezték el a szerzetesek jellegzetes ruháit, a liturgián hordottakat és azokat, amelyeket a mindennapokban, munka közben viselnek. Rövid részlet látható még Mohi Sándor „Jel a világ számára" című filmjéből, amely a négy bakonybéli szerzetes egyetlen, évszakokon átívelő, képzeletbeli napját rögzíti, kíséri őket hajnaltól estig imára és munkába, mindvégig a falakon belül.

A kiállításon bemutatott enteriőrök és a helyszínről kölcsönzött személyes tárgyak megidézik a monostor egyedi tárgyi környezetét. Az ebédlőben használt archaizáló teríték, a szerzetesi munkaruhák vagy a nagycsütörtöki liturgián használt lábmosó edények segítségével a látogató fogalmat alkothat a másfél ezer éves bencés hagyomány sajátos, „béli" formájáról. A műtárgymásoló- műhely felszerelésének jelentős részét kölcsönkapta a múzeum a tárlat idejére, a belőle készült enteriőrt a műhelyben dolgozó szerzetes maga rendezte be. Különösen figyelemre méltó a műhely asztala felett összeállított kompozíció, amelyben a saját készítésű műtárgymásolatok mellett egy XIX. század eleji faragott mézeskalácsforma is helyet kapott. A szárítópadlás imitációját a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai készítették, segítségével a monostorban termesztett gyógynövények varázslatos illatát, a jellegzetes monostori tevékenység hangulatát idézték meg a rendezők. A száradó növénycsokrok és a tálcák „eredetiek", a helyszínről származnak.

A kiállításon nagyobb válogatás látható a Szent Mauríciusz- monostorban készült műtárgymásolatokból is, amelyek a szerzetesközösség jellegzetes termékei, a Nemzeti Múzeum kiállítóterében azonban sajátos jelentést is kapnak: idézetté válnak. A bakonybéli monostori gazdaság termékeit az előbbiekhez hasonlóan, ugyancsak vitrinben, a műtárgyakkal azonos módon mutatják be a látogatóknak. A teászacskók, szörpös- és lekvárosüvegek különleges csomagolásuk ellenére is meghökkentő kiállítási tárgyak a múzeumban. A gyertyamanufaktúra termékei szintén szokatlanok lehetnek a „míves" és történeti értékkel rendelkező műtárgyakhoz szokott látogatói szemnek. (Sedlmayr Krisztina katalógusszövegének felhasználásával.)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akit megtalálnak a könnyes, szép és kíméletlen sorsok

„Sanyarú életutakkal találkozom, mintha talán nem véletlenül hozna össze olyan emberekkel a sors, akiknek támaszra van szükségük. Megtalálnak azok a történetek, amelyek könnyesek, szépek, ugyanakkor olykor kíméletlenek – vallja a Ménfõcsanakon élõ Nimsz Béla, akit idén a Kisalföld a megye „legemberibb emberének” választott. Tovább olvasom