Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Indiana Jones dinók után kutat

A mai Bakony vidékét egykor trópusi mocsár uralta. Őshüllők és dinók, égbe törő araukáriafák világa volt itt. Hét éve egy fiatal kutató, az akkor húszéves Ősi Attila 85 millió éves csontokra bukkant, nem egészen véletlenül.

Ősi Attila, okleveles geológus.
Kereste azokat, mert hitt abban, hogy nyomot hagytak maguk után a Föld ezen részén élt krétakori lények. Igaza lett. Az első leletek elegendő lelkesedést adtak ahhoz, hogy egy paleontológusokból, biológusokból, geológusokból álló kutatócsoport tagjai évről évre visszajárjanak a Bakonyba és kiássák a múltat. Munka van bőven, hiszen ez a két-háromezer négyzetméteres terület tartogat felfedeznivalókat. Még úgy negyven évig.

Magyar Dinókutató Expedíció

Ősi Attila neve, bár első hallásra azt hinné az ember, mégsem választott név. Egyszerűen így hívják a Magyarországi Dinoszaurusz-kutató Expedíció vezetőjét, aki a maga kicsit Indiana Jones-szerű megjelenésével és a már messziről, a hangjából is érezhető elhivatottságával fogad minket. Elsőként azonban nem is vele, hanem a csoport egy másik tagjával, Makádi Lacival találkozunk. Ő jön értünk a bauxitbányászat miatt a föld színével egyenlővé tett egykori bakonyi falu, Iharkút határába. A saját autónkkal már nem jutnánk tovább...
A Bakonyi Bauxitbánya Kft. felségterületén járunk, ahol most is folyik bányászat. Nagy dolog, hogy a bányatársaság már a kezdetektől fogva figyelembe veszi, sőt, segíti a kutatók munkáját.

Laci egy Trabanttal érkezik. Nincsenek benne ülések, rendesen kapaszkodni kell. A kocsi orrán egy dinó, a tükörről is az lóg, és por, sárga por mindenütt.

– Ebben hordjuk a táborba az ásatásról a leleteket, azért nincsenek benne ülések. Nézzetek balra! Ott a bánya, és ott, azon az oldalon dolgozunk most – mutatja.

A mélység közepe táján, a bányagödör falában alig kivehetően látszik valami, ami akár ásatás is lehet. Odaérünk. A többiek, Ősi Attila vezetésével, most is dolgoznak. Centiméterről centiméterre fejtik ki a hegy oldalából a követ, azt aprítják, iszapolják, majd átvizsgálják.
Egy kupac szürkésfekete apró kavicsfélében kotorásznak a fiúk. Laci kivesz egy darabot.

– Ez egy teknőspáncél darabja, ez is a krétakorból való. Ez pedig elszenesedett fa, az állagából látszik – mutatja és a kezünkbe adja. Közben Attila egy ugyancsak 85 millió éves repülő hüllő, a Bakonydraco névre keresztelt, itteni madárős állkapcsának egy részére bukkan.
– Nem olyan látványos munka ez, mint mondjuk akkor volna, ha egész csontvázakat ásnánk ki. Lépésről lépésre, aprólékos munka árán áll össze a kép az egykori élővilágról. Arról, hogy milyen is volt az az ősfolyó, ősmocsár, ami 85 millió évvel ezelőtt meghatározta a Föld ezen részének arcát, ezt, amit ma Bakonynak hívunk. Szubtrópusi klíma, pár kilométernyire a tenger, itt pedig páncélos dinoszauruszok, krokodilok, repülő hüllők. Ezt szeretnénk feltárni, megismerni.

Elhivatottsággal és hittel

Az idén úgy harmincan vannak itt, zömében egyetemisták vagy már végzett, fiatal szakemberek. A két hét alatt cserélődik a társaság, de van egy ötfős visszatérő mag. Ők a legelszántabbak.

– Tizenéves voltam, amikor érdeklődni kezdtem a kőzetek, őskövületek iránt. Az volt az álmom, hogy egyszer majd Mongóliában, a Góbi sivatag homokjából fogok dinoszauruszokat kiásni. A világ leggazdagabb lelőhelyére akartam eljutni, aztán rájöttem, hogy nem is kell Mongóliáig mennem. Az a bakonyi bánya, ahol most dolgozunk, egyedülállóan gazdag őslénytani szempontból. A krétakori leleteket rejtő folyóvízi, üledékes kőzetnek nincsenek felszíni kibukkanásai, csupán egyetlen helyen, egy 140 méter mély mesterséges katlanban lehet hozzájuk férni. Évente két hetet töltünk itt, a leleteket a természettudományi múzeumba visszük és az év többi napján mikroszkópok alatt vizsgáljuk a maradványokat – meséli Attila.

Amiért érdemes...

Eddig többek között halak, krokodilok, madarak, dinoszauruszok és növények különböző maradványai kerültek elő.

– 2000 áprilisában Torma András barátommal jártunk Iharkúton. Akkor, azon az egy napon találtunk rá a mai Magyarország területén az első dinoszauruszmaradványokra – meséli Ősi Attila.

A Hungarosaurus tormai nevű páncélos dinoszaurusz csak innen ismert. Ez egy négy méter hosszú, négy lábon járó, növényevő dinó volt, melynek testét páncélelemek borították. Előkerült még többek között egy repülő hüllő, a szintén „idevalósi" Bakonydraco teljes állkapcsa is. Találtak az ásatások során 25-féle gerinces állatból származó maradványokat, kagylókat, csigákat, hat-hétféle növényt.

Dél van. A sátortáborban közösen, egy asztalnál ebédelünk. Fáradtan, éhesen – kora reggel óta a tűző napon dolgozott a csapat a bányánál. Viccelődünk, jó a hangulat. Kis szieszta után estig folytatódik a munka, ki kell használni minden napot, órát, hiszen az évi két hét nem is olyan sok.

– A Hungarosaurus tormai páncélos dinónak öt részleges csontvázát, sok izolált csontját, fogát, páncélelemét találtuk már meg, a koponyáját viszont még nem. Az is ott hever valahol, reméljük, hogy egyszer arra is rábukkanunk. Nagyon fontos lenne – mondja az expedíció vezetője.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Királyi négyes az apátságban

Közismert történelmi tény, hogy Szent István egyetlen ránk maradt írásos emléke a Pannonhalmi alapítólevél. Azt viszont kevesen tudják, hogy első királyunk többször is járt Imre fiával az apátságban, s utána további három magyar uralkodó is tiszteletét tette Pannonhalmán 1301-ig. Ezeket a királyi látogatásokat idéztük meg Bánhegyi Miksa atya segítségével. Tovább olvasom