Kisalföld logö

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 25°C Még több cikk.

Bede Fazekas Csaba szívzűrben

˝Szerencsére egészségesnek érzem magam˝ – nyilatkozta Bede-Fazekas Csaba magánénekes-színművész tavaly decemberben, 75. születésnapján. Aztán nem sokkal később jött a mindenkit aggasztó hír: a győri közönség egyik kedvence a kardiológián feküdt szívinfarktus miatt.

Visszatéréséről és betegségéről vallott.


– Pontosan mi történt önnel áprilisban?

– Már három napja nyomást éreztem a gyomrom felső tájékán, azt hittem, sok a savam. Nem nagyon törődtem vele, megcsináltam három Hunyadi-előadást. Három tünetmentes nap után újra éreztem a nyomást, de akkor már nem akart megszűnni. Ekkor kértünk orvosi segítséget. Bekerültem a kardiológiára, ahol Dézsi Csaba András főorvos úr és nagyszerű csapata kezelésbe vett, és egy óra múlva már túl is voltam a katéterezésen. Nemrég, a legutóbbi vizsgálaton már igen biztatóak voltak az eredmények, azt mondta a főorvos úr, hogy jobban vagyok, mint előtte. Természetesen kontrollra kell járnom, és nem feledkezem meg róla, hogy nagy szerencsém volt és nagyon jó kezekbe kerültem.

Biztonságos és megnyugtató érzés nekünk, győrieknek, hogy épp városunkban van egy olyan osztály, amely mindenki számára gyors és szakszerű életmentő beavatkozást tesz elérhetővé. Köszönet ezért városunk vezetésének, és különösen Dézsi főorvos úrnak, aki akadályt nem ismerve óriási ambícióval létrehozta a győri szívcentrumot.


– Köztudott önről, hogy például nem dohányzik, de nyilván feszített az élettempója annak, aki késő este színpadra lép. Okozhatta akár ez is a bajt?

– Nem hiszem, inkább azt mondom, hogy egy része a genetika, egy része pedig a természetem. Van, aki közömbös a külvilág iránt, s azzal a kis darabkával törődik csupán, amit a mindenségből kisajátíthatott magának. Én meg folyamatosan el vagyok foglalva a világgal, az emberi gyarlósággal. Munkahelyi stressz is ér, persze, de az inkább a felelősségből, a magammal szembeni elvárásokból ered.

Bede Fazekas Csaba
Bede Fazekas Csaba Fotó: H. Baranyai Edina

– És erről mit mondott önnek az orvos: az a jó, ha játszik, vagy az, ha nem?

– A kötelező szilencium után a főorvos úr szerint fokozatosan vissza kell térni a régi kerékvágásba. Valószínűnek tartom, hogy nem tennék jót magammal, ha abbahagynám. Úgyhogy folytatom. A Csárdáskirálynőben Ferdinánd főherceg szerepe a fokozatos visszatéréshez ideális, októberben felújítjuk a Hunyadi Lászlót, az évad folyamán tovább játszom a Magyar Állami Operaházban Tiborc szerepét, és egy új bemutatóra is készülök a Varázsfuvolával, melynek premierje december huszonötödikén, a születésnapomon lesz. Tavasszal itthon, Győrben mutatjuk be Offenbach Hoffmann meséi című operáját, melyben négy szerepet énekelek, ez már komoly kihívás, de bízom abban, hogy addigra már bírni fogom a teljes megterhelést.


– Szegeden is nagy sikere volt Tiborccal, s a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki nemrég. Ezenkívül megmaradt bennem az a mondata, hogy ˝már minden szerepálmát elénekelte˝. Magyarán mondhatjuk úgy, hogy most van a csúcson?

– Nálunk nem igazán van olyan, hogy a „pálya csúcsa". Saját mércémet és koromat alapul véve már egy ideje ott vagyok, innen már csak lefelé vezet az út. Szerepálmom tényleg nincs, amit szerettem volna és nekem való, azt elénekeltem. Talán többet is, legfeljebb egyik kedvencemet – amit a Szegedi Nemzeti Színházban már játszottam – a Győri Nemzeti Színházban is elénekeltem volna. Ez a darab Verdi Simone Boccanegra című operája.


– Azért olyasmit mindenképpen szoktak mondani a jóakarók, hogy ˝most egy kicsit át kell értékelni az életet˝, meg hogy ˝máshová kell tenni a hangsúlyt˝.

– Igen, meg hogy ˝visszakaptam az életemet˝ stb. De nem így érzem. Hiába teszek például olyan fogadalmat, hogy mostantól elnéző leszek és mindennel elégedett. Csudát, ezután is ugyanolyan morcos leszek reggelente, mint eddig. Az ember hetvenhat évesen nem kezd új életet, még akkor sem, ha tudja: ebbe tényleg bele lehet halni. Bevallom, tavaly még azt hittem, hogy kilencvenhat évesen szépen elalszom, s arra, hogy korunk betegsége engem is elérhet, hetvenöt évesen még nem gondoltam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megtorlás, 1849: esztelen kegyetlenség

A társadalom többsége amnesztiát várt a jogosnak tartott küzdelem után, de Ferenc József,… Tovább olvasom