Kisalföld logö

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 32°C Még több cikk.

Miért rejtőzködik az ünnepelt soproni író? - interjú

Egy trilógia első kötetének állok neki, ami a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik, főszereplője pedig egy fiatal katonatiszt lesz - nyilatkozta a Sopronban tanító Kondor Vilmos. Az író arra is választ ad, hogy miért kerüli a nyilvánosságot.

Kondor Vilmos Szegeden járt egyetemre, majd Párizsban folytatta tanulmányait. A Sorbonne-on vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg egy soproni gimnáziumban tanít matematikát és fizikát. Feleségével, lányaival és kutyájával egy Sopron melletti kis faluban él.

Kerüli a nyilvánosságot, interjút ritkán ad, azt is csak emailben, emiatt több fórumon is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán létező személyről van-e szó - olvasható a róla szóló bejegyzésben a wikipédián.

Az ünnepelt és népszerű író interjút adott portálunknak.

Idén júliusban jelent meg Bűnös Budapest-ciklus ötödik, befejező kötete. Mit lehet tudni a fogadtatásról? - kérdzetük Kondor Vilmostól.

Kiadóm az eladási adatok alapján azt közölte velem, hogy a regény minden várakozást felülmúlóan jól fogyott, majdnem háromszor annyit adtak el belőle, mint a negyedik kötetből, és amennyire látom, a kritika is szívesen fogadta a könyvet, és én mindkettőnek örülök.

 Főbb művei:

Kondor Vilmos elsô regénye, a Budapest noir 2008-ban jelent meg az Agave gondozásában, folytatása, a Bűnös Budapest 2010-ben, A budapesti kém pedig tavaly látott napvilágot. Gordon Zsigmond kalandjait már öt nyelven, tizenkét országban olvashatják a krimirajongók.

Régóta foglalkozik írással, a Budapest noir 2008-as megjelenése előtt három regényt is írt már, ám ezeket nem akarja kiadatni.




Ismeretes, hogy kerüli a nyilvánosságot, interjút is ritkán, csak emailon ad. Mi az oka ennek a "rejtőzködésnek"?

Két oka van. Egyfelől nem szeretem a nyilvánosságot, zavar és nem tudok mit kezdeni vele. Visszahúzódó ember vagyok, a feleségem azt szokta mondani, hogy még a barátaimat sem nagyon szeretem, ami persze nem igaz. Őrzöm a magánéletünket, és nincs az az interjú, aminek kedvéért ezen változtatnék. A másik ok meg prózai: unalmas és érdektelen embernek tartom magam, van néhány dilim, de személyemben semmi olyasmit nem látok, ami mások kifejezett érdeklődésére tarthatna számot. A regényeim sokkal érdekesebbek nálam.

Olyannyira sikerült megőriznie az inkognitóját, hogy egy gyors, de nem reprezentatív közvélemény kutatásuk után kiderült: meglehetősen sok soproni lakos, bár már hallott a könyveiről, de a szerzőjéről nem. Miként azt sem tudták, hogy ebben a városban tanít. Az is szándékos döntés volt, hogy Kondor Vilmost nem láthatják a soproniak az egyes városi rendezvényeken?

A saját születésnapomat vonakodva ünneplem meg, így talán az sem csoda, ha semmiféle rendezvényen nem veszek részt. Időm sem nagyon van, mert amikor nem tanítok, akkor írok, nyáron meg a lányaimmal úszom (már ha otthon vannak), befőzök és az unokaöcsémmel legózom. Most éppen a Millennium Falcont építettük meg, és ebben sokkal több örömömet leltem, mint bármiféle rendezvényben.

Komdor Vilmos. Fotó: wikipedia.hu
Kondor Vilmos. Fotó: wikipedia.hu


Olvasni lehetett, hogy többen megkérdőjelezték: talán nem is valós személy Kondor Vilmos.

Igen, rendszeresen találkozom ezekkel a felvetésekkel, és tulajdonképpen szórakoztatnak. Sokkal könnyebb elméleteket gyártani, mint elfogadni, hogy valaki őrzi a magánéletét.

Egyik interjúban olvashattuk, hogy "Unalmas tanár vagyok, aki éjjelente azon dolgozik, hogy érdekes regényeket írjon (...) diákjai tudják, hogy ő a bestsellerek szerzője, de nem foglalkoznak vele, lányai viszont büszkék a sorozat sikerére." Az nem minden tanulónak adatik meg, hogy olyan, elismert író tartson órát, mint Kondor Vilmos. A tanórákon is szóba kerül az irodalom, a krimi?

Nem, mert nem érdekli a tanítványaimat. A közösségi oldalak messze jobban, mint az én írásaim. Pár kérdést feltettek nekem, de bele sem tudtam melegedni a válaszba, máris láttam rajtuk, hogy unnak, és ez így van rendjén.

Mennyire lehet, érdemes-e a szétválasztani a tanítást az írástól?

A kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Amit tanítok - matematika és fizika - egzakt tárgyak, amit írok, pont nem az. Számomra éppen kiegészíti egymást a kettő, ráadásul írás közben igyekszem nem didaktikus lenni, nem szájbarágni, és a jelek szerint ezt szeretik az olvasók. Lehet, hogy a diákjaim lelkesebben járnának fizikaórára, ha megtölteném a feladatokat fikcióval, de erre nincs lehetőségem.

Most is dolgozik a következő könyvén?

Igen. Egy novelláskötetet állítok össze, ami Gordon kalandjait gyűjti egybe, olyan kalandokat, melyek főleg a harmincas években estek meg vele. Az írások egy része már megjelent folyóiratban, ám kifejezetten a kötet kedvéért írok még három novellát. Utána pedig egy trilógia első kötetének állok neki, ami a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik, főszereplője pedig egy fiatal katonatiszt lesz, aki többek közt rajong a sportkocsikért.

A könyvei nagyon népszerűek külföldön. Jó kritikát kapott az Egyesült Államokból, Németországból, Ausztráliából, Lengyelországból. Számított ekkora sikerre?

Nem. Arra számítottam, hogy pár helyen kiadják külföldön, de ez a siker minden várakozásomat felülmúlja. Örülök, hogy ennyi embert érdekel egy huszadik század közepén élő magyar újságíró.

Mely írók munkássága hatott rá?

Nagyon szeretem a klasszikusokat: Charles Willefordot, Jim Thompsont, Dashiell Hammettet, ám a legnagyobb hatást az első igazi újságírógeneráció tette rám: Tábori Kornél, Kálnoki Izidor, Sajó Aladár, Nádas Sándor, Tarján Vilmos, Fényes László, Lakatos László és Pásztor Árpád könyvei-írásai lenyűgöztek. Ragyogóan írtak, éles szemük volt, nem ismertek megalkuvást, az igazukért bíróság elé is álltak, érzékenyek voltak koruk társadalmi problémáira, és ismerték úgy a bűnt, mint az üldözőjét, kívülről-belülről.

Szegeden járt egyetemre, majd a Sorbonne-on szerzett diplomát, jelenleg Sopronban tanít, és egy kis faluban él. Meglehetősen érdekes és mozgalmas az életútja. Miként esett a választás Sopronra, hogy itt a környéken telepedjen le?

Elég sokat jártam-keltem a családommal, meg még azelőtt, fiatalon is. A feleségem nem szeret költözködni, ezért olyan helyet kerestünk, ahol nyugodtan és békésen élhetünk. Első választásunk az Alföldre esett, jártunk is néhány faluban, de rá kellett jönnöm, hogy hegyek-dombok nélkül nem élhetek. Ez egy olyan szöglete az országnak, amit gyerekkoromból ismertem, lévén apám rokonai laktak errefelé, a feleségem pedig első pillantásra beleszeretett a környékbe, a tájba és az emberek is nyíltan, előzékenyen fogadtak minket.

Korábban azt is lehetett olvasni, hogy Kondor Vilmos teremtette meg Magyarországon a krimit. Ön is így látja ezt?

Nem akartam én semmit sem megteremteni. Csak azt láttam, hogy nincsenek olyan könyvek magyar szerzőktől, amiket én szeretek olvasni, hát megpróbáltam írni egyet. A magyar krimit meg nem teremthettem meg, hiszen születtek már ilyen regények régebben is, talán a feltámasztásában és az újrahasznosításában vállalhattam részt, és ha valami szerepem van abban, hogy a magyar krimi ma népszerűbb, mint mondjuk tíz éve, akkor én nagyon annak örülök.

Mi motiválta, amikor eldöntötte, hogy könyvet ír? Egyszer csak meglett az a korszak amelyben játszódik, és kialakult a cselekmény?

A Budapest noir első jelenete régóta megvolt a fejemben, de kortalanul. Aztán egyszer a győri antikváriumban kezembe akadt Az Est különszáma Gömbös temetéséről. Ott álltam abban a kis üzletben, ahol alig lehet mozdulni a könyvektől, de állhattam volna a Concorde-téren is, mindegy volt. Döbbenten olvastam a beszámolót a repülőkről, Göbbelsről, a katafalkról, a kihalt Rákóczi útról, és tudtam, hogy ez az a kor, ami engem érdekel.

Módszeresen beleástam magam, beszéltem rokonokkal, ismerősökkel, előszedtem családi naplókat, rábukkantam Nádas Sándor és Tábori Kornél munkáira, aztán az egészet szembeállítottam azzal a történelemképpel, amit általános iskolában tanítottak, meg azzal, amit ma tartanak a korról, és azt láttam, hogy ez egy érdekes feladat lesz, érdemes kihívás, és nekiláttam.

A Bűnös Budapest-sorozatot befejeztem, de a kortól képtelen vagyok szabadulni, annyira összetett, annyira sokrétű, annyira érdekes és annyira lebilincselő minden mocskával, árulásával és szépségével együtt, a mulatókkal, a kávéházakkal és a konok ragaszkodással a reményhez.

Olvasóink írták

  • 4. Tündenéne 2012. augusztus 17. 16:56
    „Nagyon szimpatikus, ritka hozzáállás.”
  • 3. elemér 2012. augusztus 17. 15:23
    „Normális papucsember, és a kép nem csal.”
  • 2. farvik 2012. augusztus 16. 09:07
    „Istenem ,de jó! Egy normális ember, normális viszonyulással a közszerepléshez! Nagyon rokonszenves gondolatai vannak!”
  • 1. elemér 2012. augusztus 16. 08:40
    „Vegyészmérnök, de mint egyetemi tanár bagóért dolgozik. Egyébként jó fej lehet, és nem olyan fafej mint Orbán és buta rajongói.<moderálva>”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Soproni VSE - SC Sopron: Egységes futballélet Sopronban

Minden feltétel adva van, hogy az NB II-es csapat az első ötben végezve, alanyi jogon biztosítsa… Tovább olvasom