Kisalföld logö

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

Építményadó-mentességről is rendelkeztek a közgyűlésen

Sopron - Az építményadó-mentesség megtartásáról is döntött a soproni képviselő-testület legutóbbi ülésén. Ennek előzménye, hogy az Országgyűlés elfogadta az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló jogszabályt, amely érintette a helyi adókra vonatkozó önkormányzati rendeleteket is.
Így például hatályon kívül helyezték 2009. január elsejével a lakáshoz és az üdülőhöz tartozó kiegészítő helyiségek (tároló, szuterénhelyiségek, fáskamrák, pince) adómentességét.

A soproni közgyűlés mostani rendeletmódosítása ugyanakkor továbbra is biztosítja a lakásokhoz, üdülőkhöz tartozó, kiegészítő helyiségek adómentességét. Így továbbra sem kell fizetni építményadót – többek között – szükséglakás, szociális egészségügyi és gyermekvédelmi, illetve nevelési-oktatási intézmények céljaira szolgáló helyiségek, a költségvetési szervezet vagy az egyház tulajdonában álló építmény, állattartásra, növénytermesztésre szolgáló épület vagy ehhez tartozó raktár esetében, ha azokat rendeltetésszerűen használják. Ugyancsak mentes az adó alól a mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló autó garázsa, amennyiben az az érintett személy, vagy az őt rendszeresen közlekedtető, közös háztartásban élő hozzátartozó tulajdona.

Olvasóink írták

67 hozzászólás
  • 67. Lovasbandi 2009. január 08. 20:08
    „Valaki13!

    Sokat gondolkodtam rajta, hogy hozzászóljak-e írásához, úgy döntöttem megteszem. Az hogy másol, vagy nem most nem érdekel. Én mint ostoba, szemellenzős f@sz lettem megszólítva, de megpróbálok másként válaszolni. Nem tudom, hogy eme jelzőket mivel érdemeltem ki, honnan veszi, hogy mindent elfogadok amit a "nagy idol és okos, intelligens elit mond, és nem tudom miért én vagyok annak az oka hogy az ország itt tart. Nem vagyok se balos, se jobbos, nem érdekel ez a fajta politika. Érdekelnek a hírek,meghallgatom, megnézem, böngészem őket, aztán kész. Nem utálok senkit, nem érdekel senki. Már réges-rég, fiatalabb koromban rájöttem, hogy ugrálhatok, de nem érek el semmit. Ezzel szemben minden épeszű kezdeményezést hajlandó vagyok támogatni, attól függetlenül, hogy balos, jobbos, gárda, cigány, akármilyen indíttatású. Befizetem az adómat, elszidom az áremeléseket, elitélem az ország tönkretételét. Csakhogy mindezek mellett a saját és családom megélhetését is biztosítanom kell, ígyhát dolgozom. Nem másnak, nem multinak, nem az államnak, hanem az embereknek. Ők keresnek meg engem, vagy esetleg cégek, megbíznak és kész. Megcsinálom, kifizetnek, hazamegyek és minden gyűlölet nélkül élek. Ha valamilyen kezdeményezéssel egyetértek, támogatom, melléállok, de senkivel nem háborúzok. Röviden ennyi rólam. De a fentiekben leírtak szerintem senkit nem érdekelnek. Azért írtam, hogy jobban ismerjen könnyebben ítélhessen.”
  • 66. valaki13 2009. január 08. 07:37
    „Nos Lovasbandi!!

    A véleményem:

    Éppen ilyen ostoba, szemellenzős f....ok miatt, mint amilyen te is vagy, tart itt az ország ahol vagyunk. Az ilyenek miatt, akik mindent szó nélkül elfogadnak, ha a "nagy idol" mondja, minden jó ha azt az "okos, intelligens elit??" teszi történhetett meg az, hogy:

    A VÁROSI és az ORSZÁGOS ,,ELIT" ( BAL és JOBB OLDALI ), ILLETVE AZOK AKIK MAGUKAT ANNAK TARTJÁK, MEGTETTE AZT AMIT ( számonkérés és felelőségre vonás nélkül ) MEGTEHETETT ( ahelyett, hogy a város és az ország, valamint a lakosság jobb helyzetéért, előbbre jutásáért tevékenykedtek volna, CSŐDKÖZELI ÁLLAPOTOT IDÉZTEK ELŐ!!!!!) - AZ EREDMÉNY MINDEN SZINTEN ÉRZÉKELHETŐ!!!!

    AZ EREDMÉNYE TEVÉKENYSÉGÜKNEK LÁTSZIK - ELVÉGRE A NEGATÍV EREDMÉNY IS EREDMÉNY.

    Az ,,ELIT"
    amely
    magas eszmékre, vallási és morális értékekre hivatkozik,
    de
    azokat nem veszi komolyan,

    és

    megvalósításukat meg sem kísérli.

    Most már talán itt az ideje, hogy megkísérelje.

    ISMÉT ÁREMELÉSI HULLÁM:

    holott a szakértők szerint ennek mértéke egyre nehezebben indokolható; a három százalékot sem elérő jövő évi inflációs jóslatok mellett furcsán hatnak a 10 százalékos drágulásról szóló bejelentések, amelyek főként az önkormányzati cégekre jellemzőek - írja szerdai számában a Népszabadság.

    Elemzők döbbenetes mértékűnek nevezték a szemétszállítás, a víz vagy a helyi tömegközlekedés néhol 10 százalék feletti drágulását a jelenlegi gazdasági környezetben. Véleményük szerint egyszerűen az a helyzet, hogy az önkormányzati tulajdonú társaságok a nem hatékony működésük költségeit erőltetik rá a fogyasztókra.

    Amikor a társadalom érdeke másodlagossá válik az országot vezető szűk csoport napi érdekei mögött, az zülléshez és az ország válságba kerüléséhez vezet.

    Részlet a HVG egy a helyi és országos politika korrupciós ügyeiről szóló cikkéből:
    ,,Csakhogy a politikai felhőrégiókban, a hatalom magasában zajló korrupciós ügyeknél van rázósabb. Az olyan, mely lent játszódik. Egyszerű választóik házában, utcájában, kerületében. Perzselő testközelségben. Nem gigászi érdekkörök által összehozott titkos csúszópénz-paktum. Nem a tíz- és százmilliárdos inkorrekt, lezsírozott megrendelések aktakupaca. Hanem a pártpolitika alsó- és középrétege által a lakókörnyezet szeme láttára elkövetett vagyonfosztogatás. Ami az ingadozó, szkeptikus híveket kihozhatja béketűrésükből. A jéghegy csúcsánál veszélyesebb, ami a mélyben rejtőzik.
    Politikai elitünk mentalitásának ismeretében nemigen gondolhatunk rá, hogy mindez unikum volna. Ilyen történetek valószínűleg száz- és ezerszámra fordultak elő a lassanként mögöttünk hagyott évtizedben. A különbség annyi, hogy nagyrészt sikerült eltussolni, a politika és bűnözés közti homályzónába rekeszteni. Logikus folyománya ez annak, hogy jobb- és baloldal egyaránt görcsösen összpontosított rá, hogy tisztség- és stallumhalmozás, a vízfejű, szuper-bürokratikus kádári tanácsrendszer átmentése révén felépítse (és a túloldal rovására növelni tudja) önkormányzati klientúráját. Pedig már a kádári érában látszott: a gazdaság hosszú távon nem tud életképesen eltartani 3200 települési és 19 megyei önkormányzatot. Nincs szükség rájuk. Külön hivatallal, szakapparátussal, vezetőtestülettel. ,,
    Forrás: HVG Online
    MI EZ A DÜBÖRGÉS??? - CSAK NEM A LEJTŐN MEGYÜNK LEFELÉ?????
    1956 és 1990 EGY (meg nem valósult ) ÁLOM VOLT EGY JOBB VILÁGRÓL!!!

    Mert a rendszerváltozáskor nem tudtunk megszabadulni azoktól és attól a politikától, akik élősködnek élősködik a magyar társadalmon, s amely akadályozza a kibontakozást. Akik ma megszabják az életünk rendjét, és a hatalmat gyakorolják felettünk, ugyanazok, mint akik 1986-ban voltak.

    Nekik édes mindegy, honnan jön a pénz: ha az adóelkerülésre és pénzmosásra szakosodott offshore cégek juttatják vissza Magyarországra a tisztességtelenül kivitt, rosszabb esetben elrabolt pénzeket, akkor az is nagyon jó. Csak jöjjön a "zsé". Immáron semmi nem számít: ha adózatlan, törvénytelen pénzeket kap meg az állam, az sem baj. Csak kapják meg képviselői fizetésüket és igazolatlanul felvehető költségtérítésüket.
    Ha kellően nagy pénzeket mosol tisztára a Kajmán-szigeteken vagy éppen Cipruson, akkor te nyerő vagy. Akkor egy idő után állami engedéllyel is használhatod a pénzedet, cserébe vegyél egy részéből állampapírokat. Durvábban fogalmazva: a magyar állam zászlajára tűzte, hogy ha átmosott, törvénytelen pénzekből ő is kap, akkor nyugodtan lehet adót csalni és pénzt eltüntetni.
    Fel sem merült bennük, hogy mélységesen igazságtalan és erkölcstelen döntést hoztak azokkal szemben, akik betartják a jogszabályi előírásokat.
    Ennek az üzenete egy társadalomfilozófia, melynek lényege könnyen összefoglalható és megérthető: minél gátlástalanabb, korruptabb, törvénykerülő szélhámos vagy, azaz minél nagyobb pénzt rabolsz el, annál többre viheted. Sőt, még a végén te leszel az, aki meg is dicsőül, hiszen az állampapírok megvételével megsegítetted az államot az ő nagy bajában.
    Persze nem csak az offshore cégeken átmosott pénzekből következik az intézményesítés, ennek már előzményei vannak: a párt- és főként kampányfinanszírozás cinikus, betarthatatlan szabályai; a politikai szférában az állás- és pozícióhalmozás Nyugat-Európában elképzelhetetlen lehetőségei; a képviselők eleddig teljesen adózatlan költségtérítései (mostantól elképesztően alacsony, 15 százalékos adó "sújtja" a térítéseket); az ország lélekszámához képest igen nagy parlamenti képviselői létszám és így tovább.
    Mindezek már önmagukban jelzik egy "rendszer" kialakulását, amelynek teljesen logikus folyománya az átmosott offshore pénzek állami legalizálása.
    De van még egy dolog, amely szimbolizálja ennek az új, mai Magyarországnak a velejét.
    Ez pedig a Strabag-sztori.
    Mi is történt itt?
    Nem más, mint hogy osztrák lapok, osztrák újságírók jártak utána a Strabag-beruházásoknak meg a hozzá kapcsolódó ügyleteknek, és kiderítették, ráadásul dokumentumokkal és vallomásokkal támasztották alá, hogy az osztrák építőipari cég magyar pártoknak juttatott pénzeket, elsősorban az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. Többek között egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a "lop-stop"-ot hirdető, makulátlan Kuncze Gábor többször találkozott nevezett cég embereivel Bécsben. Bizonyára azért, hogy elmagyarázza nekik: lopni és korruptnak lenni csúnya dolog, ezt meg se merjék próbálni. S mivel az ilyen igazságokat nem lehet elégszer ismételni, ezért kellett többször is találkozni jelzett cégvezetőkkel, akik egyre inkább hajlottak a lopás csúnyaságával kapcsolatos Kuncze-prédikációk interiorizálására...

    A magyarázatok elterelik a figyelmet az emberi dimenziókról, holott a válság emberi hiányosságokra, kétes döntésekre és jellemhibákra vezethető vissza.

    Nehéz napok várnak az országra.
    Az elmúlt hónapokban több ezren veszítették el állásukat, és valószínűleg még többen lesznek, akik maholnap ugyanerre a sorsra jutnak majd.
    Az ételosztásokon végeláthatatlan sorokban kígyóztak a hajléktalanok és a nincstelenek, azok, akiknek egy tál levesre sem futja már.

    Ha azt hisszük, hogy tovább élhetnek azok a struktúrák, amiket a rendszerváltás óta nem vagyunk hajlandók megváltoztatni, akkor egyszer csak azzal fogunk szembesülni, hogy összeomlanak maguktól, mint a szocializmus. De ez nagyon sokba fog kerülni, ugyanúgy, mint a szocializmus összeomlása, amikor 850 ezer ember veszítette el a munkáját és nemzedékek mentek tönkre.

    ÍGY AZTÁN NINCS MIT CSODÁLKOZNI AZON, HOGY:

    KEGYETLEN ÉV JÖN

    A válság feketelevese: mit kell túlélnünk 2009-ben?

    Közmegegyezés tárgya, hogy 2009 kegyetlenül nehéz év lesz a magyar gazdaságban.

    Nem kétséges: rosszabbul fogunk élni, mint tavaly.

    A magyar gazdaság fő problémája a korábbi elhibázott gazdaságpolitikából származik.
    A modern piacgazdaságokat működtető államok általában anticiklus gazdaságpolitikát folytatnak.
    Fellendüléskor tartalékokat képeznek, például adót emelnek, vagy a túlfűtöttség elkerüléséért megdrágítják a pénzhez jutást, a recesszió elkerülésére vagy a növekedési ütem visszaesésének mérséklésére viszont többek között állami beruházásokkal, adókönnyítéssel és kamatcsökkentéssel ösztönzik a növekedést.
    Magyarországon azonban úgynevezett prociklikus gazdaságpolitika folyt.
    Amikor jól ment a szekér, a megtakarítások helyett a belső fogyasztás növelését segítették, ami olyan mértékűvé vált, hogy csak az államadósság növekedésével lehetett finanszírozni. A lakosság pedig megtakarítások helyett adósságba verte magát. Mivel a mind kockázatosabb állami kiadások finanszírozására csak magas kamatok mellett lehetett a világ pénzpiacain forrásokhoz jutni, a forint alapkamata is kényszerűen magasan maradt. Így a lakosság, de a vállalatok is, ha tehették, idegen fizetőeszközben, főleg svájci frankban adósodott el. És ekkor talált bennünket telibe a globális pénzügyi válság, ami miatt a legnagyobb veszteség éppen a bizalomban következett be.
    Ebben a helyzetben a magyar államnak az IMF-EKB-hitelcsomag mellett sincs más lehetősége, mint tovább faragni az állami kiadásokat, ami a gazdaság visszaesését fogja erősíteni, ám ez még mindig jobb, mint a bizalomhiány (s az eladhatatlan magyar állampapírok) miatt finanszírozhatatlanná váló állam pénzügyi csődje. Így annak az adómérsékléssel és az EKB-szintre való kamatcsökkentéssel járó gazdaságpolitikának, amelyet Nyugat-Európában látunk kibontakozni, semmilyen esélye nincs rövid távon.
    Természetesen ebben a helyzetben az EU-tól származó források sokat segíthetnek, de megváltást vagy akár csak gyors megoldást nem hoznak a bajainkra. Nem maradt más, át kell alakítani azt a gazdasági szerkezetet, amely nyakló nélkül nyeli el a pénzünket: meg kell reformálni az egészségügyi rendszert, az önkormányzati rendszert, az oktatási rendszert, át kell alakítani az adózást és így tovább. Na de mi lesz addig?




    Lélekölő bajok

    Túlélni a stresszt.
    Eddig is tudtuk, hogy nekünk Mohács kell. Most, hogy megkaptuk, talán nekikezdhetünk összerendezni magunkat. Ezt biztosan megnehezíti, hogy közelegnek az európai parlamenti választások, nem sokkal később pedig az országgyűlési választások. A politikai csatazaj nyilván felkorbácsolja az indulatokat, eltérítheti a gondolkodást a racionalitástól, s igen jelentős stresszt gyakorol a gazdaságra és a polgárokra egyaránt. A stressz gazdasági pusztító ereje pedig közismert. Az alkalmazottak teljesítménycsökkenése és hiányzásai önmagukban is sok százmilliárdos károkat képesek okozni, nem is beszélve a pótlólagosan megjelenő egészségügyi költségekről, s a további járulékos kiadásokról. Persze a stresszért nem csak a politikai szféra a felelős, hiszen a megélhetés szavatolása és az eddig felhalmozott vagyon megtartása, a kitűzött életcélok melletti kitartás vagy éppen a róluk való lemondás legalább ennyi feszültséggel jár.
    Túlélni a munkanélküliséget.
    A magyar gazdaságot és társadalmat jelenleg a munkanélküliség gyors növekedése fenyegeti leginkább. Ha csak százezerrel nagyobb munkanélküli tömeg alakul ki az idén, ahogy azt például a kormány is prognosztizálta, az azzal jár, hogy ennyien esnek ki az értékteremtésből, ennyivel több embernek kell ellátást folyósítani, s ennyi embert ér súlyos megélhetési trauma. Családtagjaikkal együtt az érintettek száma a félmilliót is elérheti, ami a magyar lakosság öt százaléka. A munkanélküliség nem pusztán a bevételi források elapadását jelenti, hanem a fogyasztásuk visszaesését, a hiteleik visszafizetésének elhalasztását stb., ami az amúgy is gyengélkedő gazdaságot tovább húzza a recesszió felé. Az állam kénytelen lesz ezeknek az embereknek az útját egyengetni egy új munkaadóhoz az elhelyezésüket segítő tanácsadással, átképzéssel és közteherkönnyítésekkel, egy olyan környezetben, ahol a fő húzóerőt kitermelő exportpiacok beszűkülése miatt az alkalmazottak számának növelésére igen csekély hajlandóság mutatkozik.
    Túlélni a jövedelemcsökkenést.
    Felmérések igazolják, hogy az aktív korú európai polgárok leginkább a munkanélküliségtől tartanak. Magyarországon is hasonló a helyzet, olyannyira, hogy sokan betegállományba sem mernek elmenni az állás elvesztésétől való félelmükben. A munkaadók jelentős része (ha adottak a feltételek) az elbocsátásokat igyekszik racionalizálással megúszni. Ennek egyik legegyszerűbb eszköze, hogy a foglalkoztatási költségeket befagyasztják vagy mérséklik anélkül, hogy elbocsátásokba fognának. Ennek kettős haszna van. Megőrzik az alkalmazottak megélhetését, s megőrzik a munkavállalókban megtestesülő humántőkét, aminek nagy hasznát vehetik a konjunktúra beindulásakor. A válság a vállalati működés racionalizálására is jó alkalmat teremt, s az új munkakörök kialakítása vagy átrendezése a bérezés újraszabását is lehetővé teszi. A 2008-as prémiumok java, s nagy valószínűséggel a 2009-esek szinte egésze a béremelésekkel egyetemben e folyamatoknak áldozatul fog esni. Erre utal többek között, hogy a reformszövetség (amelyben igen nagy munkaadói szervezetek is képviseltetik magukat) a nominális bérek megőrzését tartja kívánatosnak, ami az infláció mértékében való bércsökkentést jelent. A köztársasági elnök nadrágszíjhúzásra vonatkozó intelmei alighanem hamarosan a munkahelyeken is megerősítést kapnak.
    Társadalmi magánbajok

    Túlélni a gazdaság visszafeketedését.
    A magyarok nagy többségében meglenne az igény a tisztességes közteherviselésre, s a korrupció, a feketegazdaság felszámolására (az eva sikere például nemcsak a kisebb adómérték, hanem a hatalmas adminisztrációs tehertől és a számlavásárlási svindliktől való megszabadulás lehetősége miatt is lett oly átütő), de a túlzottan nagy közterhek befizetésére egyáltalán nincs hajlandóságuk. A recesszió elmélyülésével így várható, hogy a fekete- és a szürkegazdaság visszaerősödik, ami egyáltalán nem lesz jó hatással az ország egészségi állapotára (az elmaradó adókat igen drága külső hitelekből kell pótolni), s a hatóságok várható, egyre keményebb fellépése nemcsak a behajtott adóforintokat, hanem kényszerűen a nemzeti stresszszintet is növelni fogja. Ha csak számlanélküli ügyeskedésről lenne szó, mindez talán nem is érdemelne említést. Csakhogy az állami megrendelésekért és uniós forrásokért élesedő harc óhatatlanul a korrupció lehetőségét is megerősíti. Márpedig, ha a kormány által beígért gazdaságélénkítő intézkedések nem lesznek hatékonyak, az előrevetíti, hogy Magyarország nem lesz képes önerejéből talpra állni, s akár évtizedekre konzerválódik lemaradása, fejletlensége nemcsak az unió derékhadához, hanem a közép-európai térség közben mellettünk elhúzó országaihoz mérten is.
    Túlélni a közszolgáltatások leépülését.
    Ha az mellékelt táblázatra vetünk egy pillantást, azonnal kiderül, a versenyképességünk azon bicsaklik meg, hogy az állam a GDP túlságosan nagy részét osztja el. Különösen sokat költünk központilag szociális és lakástámogatására.
    EMU 2005 Visegrádi hármak 2005 Balti országok 2005 Magyar-ország 2005 Magyar-ország 2007 Magyar-ország 2010
    Állami működési funkciók 15,5 19,0 20,8 16,6 14,3 14,6
    Jóléti funkciók 75,9 68,7 67,2 70,1 69,8 72,5
    Oktatás 11,3 12,6 17,3 13,9 12,7 12,5
    Egészségügy 14,6 13,2 12,1 10,9 10,5 10,0
    Nyugdíjkiadások 28,6 24,7 19,7 19,7 21,0 23,4
    Szociális és lakástámogatás 17,6 13,4 11,9 20,9 20,5 20,9
    Környezetvédelem, kultúra 3,8 4,7 6,2 4,6 5,1 5,7
    Gazdasági funkciók 8,6 12,3 12,0 13,3 15,7 12,6
    Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
    Összes elsődleges kiadás a GDP százalékában 44,4 39,6 33,6 47,0 46,1 42,5
    Forrás: MNB

    Ha az állam (beleértve a kormányon kívül a parlamenti pártokat, a nemzeti bankot, az önkormányzatokat, sőt, a köztársasági elnököt is) az ország hosszú távú érdekeit tartja szem előtt, aligha tehet más, mint támogatja e kiadások mérséklését. Hogy miből jár majd kevesebb és miért kell majd (többet) fizetni, azt ma nehéz volna megmondani, de bizonyosan megjelennek olyan kiadások, amelyekkel eddig nem kalkuláltunk. Emellett felütheti fejét az önkormányzatok túlélési reakciójaként a hozzájuk tartozó szolgáltatások (például a távfűtés vagy a helyi közlekedés) megdrágítása.
    Túlélni a mobilitási kényszert.

    Persze ebben a helyzetben is lehet minek örülni. Az átrendeződés ugyanis mindig új lehetőségeket teremt. A nagy vagyonokat is mindig háborúk vagy válságok idején alapozták meg. Igaz, az átlagmagyar vállalkozási ismeretek és tőke nélkül aligha spekulálhat azon, hogy álmait kergetve bombaüzletbe vágjon, hitelt sem igen kapna hozzá. Ugyanakkor a válság felszíthatja a jobb pozícióba kerülés érdekében való tanulás iránti vágyat, illetve lökést adhat a földrajzi mobilitásnak is. És alighanem felteszik majd azt a kérdést is (ha látják, hogy az államra hiába várnak), hogy mit tehetnek magukért. Az attitűdváltásra nagy szüksége lenne az országnak. A magyar vállalkozások említést érdemlő része azért nem fejlődik tovább, mert a tulajdonos már keres vele annyit, amennyire szüksége van, a további növekedéshez szükséges változások már az életminőségét rontanák, az örökösei pedig gyakorta nem kívánják folytatni a tevékenységét. Így a cégeket eladják vagy egyszerűen bezárják. A válság így arra is ráébreszthet, hogy hosszú távon megéri építkezni, sőt, hosszú távra érdemes építkezni.

    Forrás: HVG

    DE ZET TI, S A HOZZÁDHASONLÓK ÚGYSEm FOGJÁK FEL - S AZT HISZITEK, HOGY TIETEK AZ ORSZÁG! PEDIG NEM!!!”
  • 65. valaki13 2009. január 08. 07:32
    „Ez az LOvasbandi!!!

    Csak keményen!!!

    Neked aztán van véleményed!!!”
  • 64. TancsKaszabell 2009. január 07. 20:55
    „Kedves Fórumtársak !
    Beszéltem az imént egy győri volt munkatársammal,némi köze van a problémához.
    Véleménye szerint nincs mit tenni.A következőket javasolta,át kell lépni a következő oldalra.
    (azt mondta át kell tolni a következő oldalra.....?és,hogy ez egy türelem játék.)
    Azt hiszem a lényeg az az,hogy teljesen figyelmen kívül kell hagyni a barátunk becsatolt irományait.”
  • 63. Lovasbandi 2009. január 07. 19:56
    „Szerintem veled van nagy gond! Minden fórumon másolgatsz, véleményed nincs. Szerintem a senki13 név jobban illik rád!”
  • 62. valaki13 2009. január 07. 19:36
    „Lovasbandi!!!

    Ez a gond az olyanokkal, mint te vagy, hogy erről a cikkről csak ez jut az eszébe!!!”
  • 61. Lovasbandi 2009. január 07. 10:08
    „Mennyit fizet neked a Hvg hogy mindenhova bemásolod a cikket?”
  • 60. valaki13 2009. január 07. 10:06
    „Lovasbandi!

    HOVA???”
  • 59. Lovasbandi 2009. január 07. 09:52
    „beragadt a másoló?”
  • 58. valaki13 2009. január 07. 08:25
    „KEGYETLEN ÉV JÖN

    A válság feketelevese: mit kell túlélnünk 2009-ben?

    Közmegegyezés tárgya, hogy 2009 kegyetlenül nehéz év lesz a magyar gazdaságban.

    Nem kétséges: rosszabbul fogunk élni, mint tavaly.

    A magyar gazdaság fő problémája a korábbi elhibázott gazdaságpolitikából származik.
    A modern piacgazdaságokat működtető államok általában anticiklus gazdaságpolitikát folytatnak.
    Fellendüléskor tartalékokat képeznek, például adót emelnek, vagy a túlfűtöttség elkerüléséért megdrágítják a pénzhez jutást, a recesszió elkerülésére vagy a növekedési ütem visszaesésének mérséklésére viszont többek között állami beruházásokkal, adókönnyítéssel és kamatcsökkentéssel ösztönzik a növekedést.
    Magyarországon azonban úgynevezett prociklikus gazdaságpolitika folyt.
    Amikor jól ment a szekér, a megtakarítások helyett a belső fogyasztás növelését segítették, ami olyan mértékűvé vált, hogy csak az államadósság növekedésével lehetett finanszírozni. A lakosság pedig megtakarítások helyett adósságba verte magát. Mivel a mind kockázatosabb állami kiadások finanszírozására csak magas kamatok mellett lehetett a világ pénzpiacain forrásokhoz jutni, a forint alapkamata is kényszerűen magasan maradt. Így a lakosság, de a vállalatok is, ha tehették, idegen fizetőeszközben, főleg svájci frankban adósodott el. És ekkor talált bennünket telibe a globális pénzügyi válság, ami miatt a legnagyobb veszteség éppen a bizalomban következett be.
    Ebben a helyzetben a magyar államnak az IMF-EKB-hitelcsomag mellett sincs más lehetősége, mint tovább faragni az állami kiadásokat, ami a gazdaság visszaesését fogja erősíteni, ám ez még mindig jobb, mint a bizalomhiány (s az eladhatatlan magyar állampapírok) miatt finanszírozhatatlanná váló állam pénzügyi csődje. Így annak az adómérsékléssel és az EKB-szintre való kamatcsökkentéssel járó gazdaságpolitikának, amelyet Nyugat-Európában látunk kibontakozni, semmilyen esélye nincs rövid távon.
    Természetesen ebben a helyzetben az EU-tól származó források sokat segíthetnek, de megváltást vagy akár csak gyors megoldást nem hoznak a bajainkra. Nem maradt más, át kell alakítani azt a gazdasági szerkezetet, amely nyakló nélkül nyeli el a pénzünket: meg kell reformálni az egészségügyi rendszert, az önkormányzati rendszert, az oktatási rendszert, át kell alakítani az adózást és így tovább. Na de mi lesz addig?

    Lélekölő bajok

    Túlélni a stresszt.
    Eddig is tudtuk, hogy nekünk Mohács kell. Most, hogy megkaptuk, talán nekikezdhetünk összerendezni magunkat. Ezt biztosan megnehezíti, hogy közelegnek az európai parlamenti választások, nem sokkal később pedig az országgyűlési választások. A politikai csatazaj nyilván felkorbácsolja az indulatokat, eltérítheti a gondolkodást a racionalitástól, s igen jelentős stresszt gyakorol a gazdaságra és a polgárokra egyaránt. A stressz gazdasági pusztító ereje pedig közismert. Az alkalmazottak teljesítménycsökkenése és hiányzásai önmagukban is sok százmilliárdos károkat képesek okozni, nem is beszélve a pótlólagosan megjelenő egészségügyi költségekről, s a további járulékos kiadásokról. Persze a stresszért nem csak a politikai szféra a felelős, hiszen a megélhetés szavatolása és az eddig felhalmozott vagyon megtartása, a kitűzött életcélok melletti kitartás vagy éppen a róuk való lemondás legalább ennyi feszültséggel jár.
    Túlélni a munkanélküliséget.
    A magyar gazdaságot és társadalmat jelenleg a munkanélküliség gyors növekedése fenyegeti leginkább. Ha csak százezerrel nagyobb munkanélküli tömeg alakul ki az idén, ahogy azt például a kormány is prognosztizálta, az azzal jár, hogy ennyien esnek ki az értékteremtésből, ennyivel több embernek kell ellátást folyósítani, s ennyi embert ér súlyos megélhetési trauma. Családtagjaikkal együtt az érintettek száma a félmilliót is elérheti, ami a magyar lakosság öt százaléka. A munkanélküliség nem pusztán a bevételi források elapadását jelenti, hanem a fogyasztásuk visszaesését, a hiteleik visszafizetésének elhalasztását stb., ami az amúgy is gyengélkedő gazdaságot tovább húzza a recesszió felé. Az állam kénytelen lesz ezeknek az embereknek az útját egyengetni egy új munkaadóhoz az elhelyezésüket segítő tanácsadással, átképzéssel és közteherkönnyítésekkel, egy olyan környezetben, ahol a fő húzóerőt kitermelő exportpiacok beszűkülése miatt az alkalmazottak számának növelésére igen csekély hajlandóság mutatkozik.
    Túlélni a jövedelemcsökkenést.
    Felmérések igazolják, hogy az aktív korú európai polgárok leginkább a munkanélküliségtől tartanak. Magyarországon is hasonló a helyzet, olyannyira, hogy sokan betegállományba sem mernek elmenni az állás elvesztésétől való félelmükben. A munkaadók jelentős része (ha adottak a feltételek) az elbocsátásokat igyekszik racionalizálással megúszni. Ennek egyik legegyszerűbb eszköze, hogy a foglalkoztatási költségeket befagyasztják vagy mérséklik anélkül, hogy elbocsátásokba fognának. Ennek kettős haszna van. Megőrzik az alkalmazottak megélhetését, s megőrzik a munkavállalókban megtestesülő humántőkét, aminek nagy hasznát vehetik a konjunktúra beindulásakor. A válság a vállalati működés racionalizálására is jó alkalmat teremt, s az új munkakörök kialakítása vagy átrendezése a bérezés újraszabását is lehetővé teszi. A 2008-as prémiumok java, s nagy valószínűséggel a 2009-esek szinte egésze a béremelésekkel egyetemben e folyamatoknak áldozatul fog esni. Erre utal többek között, hogy a reformszövetség (amelyben igen nagy munkaadói szervezetek is képviseltetik magukat) a nominális bérek megőrzését tartja kívánatosnak, ami az infláció mértékében való bércsökkentést jelent. A köztársasági elnök nadrágszíjhúzásra vonatkozó intelmei alighanem hamarosan a munkahelyeken is megerősítést kapnak.
    Társadalmi magánbajok

    Túlélni a gazdaság visszafeketedését.
    A magyarok nagy többségében meglenne az igény a tisztességes közteherviselésre, s a korrupció, a feketegazdaság felszámolására (az eva sikere például nemcsak a kisebb adómérték, hanem a hatalmas adminisztrációs tehertől és a számlavásárlási svindliktől való megszabadulás lehetősége miatt is lett oly átütő), de a túlzottan nagy közterhek befizetésére egyáltalán nincs hajlandóságuk. A recesszió elmélyülésével így várható, hogy a fekete- és a szürkegazdaság visszaerősödik, ami egyáltalán nem lesz jó hatással az ország egészségi állapotára (az elmaradó adókat igen drága külső hitelekből kell pótolni), s a hatóságok várható, egyre keményebb fellépése nemcsak a behajtott adóforintokat, hanem kényszerűen a nemzeti stresszszintet is növelni fogja. Ha csak számlanélküli ügyeskedésről lenne szó, mindez talán nem is érdemelne említést. Csakhogy az állami megrendelésekért és uniós forrásokért élesedő harc óhatatlanul a korrupció lehetőségét is megerősíti. Márpedig, ha a kormány által beígért gazdaságélénkítő intézkedések nem lesznek hatékonyak, az előrevetíti, hogy Magyarország nem lesz képes önerejéből talpra állni, s akár évtizedekre konzerválódik lemaradása, fejletlensége nemcsak az unió derékhadához, hanem a közép-európai térség közben mellettünk elhúzó országaihoz mérten is.
    Túlélni a közszolgáltatások leépülését.
    Ha az mellékelt táblázatra vetünk egy pillantást, azonnal kiderül, a versenyképességünk azon bicsaklik meg, hogy az állam a GDP túlságosan nagy részét osztja el. Különösen sokat költünk központilag szociális és lakástámogatására.
    EMU 2005 Visegrádi hármak 2005 Balti országok 2005 Magyar-ország 2005 Magyar-ország 2007 Magyar-ország 2010
    Állami működési funkciók 15,5 19,0 20,8 16,6 14,3 14,6
    Jóléti funkciók 75,9 68,7 67,2 70,1 69,8 72,5
    Oktatás 11,3 12,6 17,3 13,9 12,7 12,5
    Egészségügy 14,6 13,2 12,1 10,9 10,5 10,0
    Nyugdíjkiadások 28,6 24,7 19,7 19,7 21,0 23,4
    Szociális és lakástámogatás 17,6 13,4 11,9 20,9 20,5 20,9
    Környezetvédelem, kultúra 3,8 4,7 6,2 4,6 5,1 5,7
    Gazdasági funkciók 8,6 12,3 12,0 13,3 15,7 12,6
    Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
    Összes elsődleges kiadás a GDP százalékában 44,4 39,6 33,6 47,0 46,1 42,5
    Forrás: MNB

    Ha az állam (beleértve a kormányon kívül a parlamenti pártokat, a nemzeti bankot, az önkormányzatokat, sőt, a köztársasági elnököt is) az ország hosszú távú érdekeit tartja szem előtt, aligha tehet más, mint támogatja e kiadások mérséklését. Hogy miből jár majd kevesebb és miért kell majd (többet) fizetni, azt ma nehéz volna megmondani, de bizonyosan megjelennek olyan kiadások, amelyekkel eddig nem kalkuláltunk. Emellett felütheti fejét az önkormányzatok túlélési reakciójaként a hozzájuk tartozó szolgáltatások (például a távfűtés vagy a helyi közlekedés) megdrágítása.
    Túlélni a mobilitási kényszert.
    Persze ebben a helyzetben is lehet minek örülni. Az átrendeződés ugyanis mindig új lehetőségeket teremt. A nagy vagyonokat is mindig háborúk vagy válságok idején alapozták meg. Igaz, az átlagmagyar vállalkozási ismeretek és tőke nélkül aligha spekulálhat azon, hogy álmait kergetve bombaüzletbe vágjon, hitelt sem igen kapna hozzá. Ugyanakkor a válság felszíthatja a jobb pozícióba kerülés érdekében való tanulás iránti vágyat, illetve lökést adhat a földrajzi mobilitásnak is. És alighanem felteszik majd azt a kérdést is (ha látják, hogy az államra hiába várnak), hogy mit tehetnek magukért. Az attitűdváltásra nagy szüksége lenne az országnak. A magyar vállalkozások említést érdemlő része azért nem fejlődik tovább, mert a tulajdonos már keres vele annyit, amennyire szüksége van, a további növekedéshez szükséges változások már az életminőségét rontanák, az örökösei pedig gyakorta nem kívánják folytatni a tevékenységét. Így a cégeket eladják vagy egyszerűen bezárják. A válság így arra is ráébreszthet, hogy hosszú távon megéri építkezni, sőt, hosszú távra érdemes építkezni.

    Forrás: HVG”
  • 57. valaki13 2009. január 07. 08:05
    „Gyurcsány: "Aki csak választást akar nyerni, végül veszíteni fog"

    ÍGY LEGYEN!!!”
  • 56. valaki13 2009. január 07. 08:01
    „Intel!!

    Még az a szerencse, hogy nem csak ilyen emberek léteznek, mint te, aki képtelen felfogni a demokrácia lényegét és az emberi jogok fontosságát!

    Hát persze!! - ami megfelel a hatalmon lévők szándékainek, véleményének - abban nincs csúsztatás, ami meg nem abban van, sőt az gyülöletbeszéd!!

    Dugulj el!!!”
  • 55. Intel 2009. január 06. 21:11
    „Valaki13
    Nagyon sok időd van ha ennyire ráérsz, és még egyet is értesz a néha hazugságokat közlő netes hírportálokkal, mert ugye ez adható csak el.
    Büszke vagy magadra igaz?
    Na és nem a Te véleményed, hanem akik írják a cikket, Te pedig bologató kis majomként maximum egyetértesz vele.
    Mikor valamit megfogalmaznak, úgy könnyű azt mondani, hogy egyetértek.
    Viszont látom nagyon sok időd van keresgélni, csak tudod egy a baj, amit a neten olvasol azokban is rengeteg csúsztatás van, mivel ez adható el.
    Magyarán a hazug újságírással értesz egyet.

    Bánatodra pedig, kezd megbukni ez a fajta kommunikációd, mert ezt egy fórumon nem lehet megtenni.
    Vagy elfogadod, vagy elhagyod a fórumot!

    NE MÁSOLGASS, MERT MÁSOKAT ZAVARSZ!”
  • 54. valaki13 2009. január 06. 11:48
    „Kijátszották a pártok az Alkotmánybíróság határozatát
    Az Alkotmánybíróság 1992-es döntését kijátszva módosították 1994-ben a parlamenti pártok az önkormányzati törvénynek azt a paragrafusát, amelynek alapján a helyhatóságok "üzleti titokra" hivatkozva a nyilvánosság teljes kizárása mellett dönthetnek az ingatlanok értékesítéséről.
    Az önkormányzati törvény egyik rendelkezésének megsemmisítését kérte decemberben benyújtott indítványában Schiffer András ügyvéd az Alkotmánybíróságtól.
    Az Ökopolitikai Műhely Alapítványt képviselő jogász szerint alkotmánysértő a törvény azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a képviselő-testületeknek, hogy zárt ülést rendeljenek el a vagyongazdálkodással kapcsolatos kérdések és az általuk kiírt pályázatok tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti titkot sértene.
    Schiffer úgy véli, a törvény most indokolatlanul tág lehetőséget ad az önkormányzatoknak a közérdekű adatok megismerésének korlátozására.
    A törvény szóban forgó rendelkezését 1992-ben egyszer már megsemmisítette az AB. Akkor is azért, mert túlságosan tág határok között (minden "indokolt esetben") tette lehetővé a közérdekű adatok megismerésének korlátozását.
    Schiffer szerint az alkotmánysértő rendelkezés "javításakor" a pártok kijátszották az AB döntését.
    - Ott, ahol a pártok ki akarnak szúrni egymással, látványosan "az összes jegyzőkönyv nyilvánosságra hozása mellett" kardoskodnak azok az erők, amelyek esetleg korábban nem értettek egyet a többségi döntéssel - magyarázza Schiffer. Azonban az ügyvéd számos olyan, különböző civil szervezetek által olykor évek óta vitatott ingatlaneladásról tud, amelyek dokumentumai (a döntést megelőző vita, az előterjesztés, és maga a döntés) azért nem ismerhetők meg a választók számára, mert a helyi erők egyike sem érdekelt benne.
    - Elfogadhatatlan, hogy alkotmányos alapjogokat pártok (képviselői) pillanatnyi politikai érdekük (kényük-kedvük) szerint korlátozhassanak - szögezte le.
    Schiffer az AB-nak benyújtott indítványában rámutatott, hogy az üvegzsebtörvény hatálybalépése óta különösen elfogadhatatlan, hogy közvagyont értintő döntésekről üzleti titokra hivatkozva ne tájékoztassák a választókat, a nyilvánosságot. Hangsúlyozta: számos bírósági döntés és ombudsmani állásfoglalás kimondta már: a közvagyonnal való gazdálkodással és a közvagyon értékesítésével összefüggésben fel sem vetődhet az üzleti titok mint a döntés nyilvánosságát korlátozó ok.
    - Aki félti az üzleti titkait, aki fél (mert esetleg van is félnivalója) a nyilvánosságtól, ne üzleteljen az állammal és az önkormányzatokkal - szögezte le Schiffer, aki abban bízik, hogy az AB esetlegesen számára kedvező döntése lehetőséget teremt majd azoknak a gyanús ingatlanügyeknek a feltárására, amelyek leleplezése nem érdeke a pártoknak.”
  • 53. valaki13 2009. január 06. 11:41
    „Lehet, hogy én vagyok ,,képzetlen ideológiailag", de nekem nem tűnik humorosnak, hogy viccek készülnek a nemzetbiztonsági hivatal munkájáról. Ez inkább gyanús, illetve nem gyanús, mert Virág elvtárs megmondta: az a gyanús, ami nem gyanús. Nem azért, mert a Hócipő gyakorlatilag fingóversenynek nézi a közéletet, hanem azért, mert Tusinger elvtárs utódai a következő címekkel rukkolnak majd elő: ,,A falnak is füle van", ,,A tojástól a Molotov-koktélig", ,,Információk és dezinformációk", ,,Legendás hírszerzők és elvetemült kémek".
    Ezekből pedig nem sok jóra számíthatunk, igaz, az ,,élet nem habos torta". Nyilván innen tudjuk majd meg, hogy miért normális dolog lehallgatott beszélgetést rögzítő CD-t küldeni a kalapos királynőnek. Vélhetőleg itt derül majd ki, hogy miért jó nemzeti ünnepeinken könnygázba burkolt kordonerdőben kirándulni. Talán képet kapunk arról, hogy vannak-e Magyarországon (szlovák) terroristák. A nemzetbiztonsági ,,helyzet egyre fokozódik", ezért ,,kértek valamit egy régi, jó harcostárstól".
    Fokozódik, ugyanis egyre több az ideológiailag képzetlen ,,gátőr" ebben az országban. Ők úgy vannak vele, hogy ,,akinek valami vaj van a fején, az hadd szarjon be egy kicsit". Fokozódik, nehéz ugyanis eldönteni, hogy teszem azt a D-209-es legendás hírszerző volt-e, vagy elvetemült kém? Esetleg ,,rendőrspicli". Fokozódik, mert egy fekete öves Matuska Szilveszter két évig járta a várost ürgebőrbe csomagolt csőbombákkal a csomagtartójában. Hiába, ,,ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség". Ahol pedig az ellenség, ott csak gyermekek gyűrűjében és mesterlövészekkel a feje fölött léphet a ,,mi bölcs vezérünk" a ,,szívtelen csürhe" elé. Persze csak hogy ne érezze úgy, ő ,,már szart ér".
    ,,Nincs fasizmus?! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem fasizmus legyen a történelem szemétdombja alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a masírozást meg a jelszóskandálást!" No igen, sokan gondolják úgy, hogy a nemzetbiztonságiak bizony tesznek róla, hogy felforgassanak a szélsőségesek, és ezt el is kell magyarázni a ,,széles tömegeknek", akik mellesleg ,,úgyse esznek se narancsot, se citromot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek". Ezzel pedig a ,,torkánál ragadták meg a kérdést". A nemzetbiztonság ugyanis besorolt az impotens állami szervek közé. Belügyünk nincs, a külügyünk meg szinte csak arra képes, hogy közli, melyik polgárháború sújtotta országba ne menjünk. Hadügyünk már csak fizet a zsoldosokat őrző biztonsági cégnek, egészségügyünk meg gyógyítás helyett kiszervez és születést szabályoz. Az oktatási miniszter arról gondoskodik, hogy digitális táblák legyenek a katakombává züllesztett tantermekben. A közlekedési miniszter egy ideig lemondani sem tudott, a szociális miniszter pedig ki tudta jelenteni: az ,,még nem szociális válság (...), ha az emberek egy része nem tudja kifizetni a számláit". Az igazságügy-miniszter Draskovics Tibor, a pénzügyminiszter Veres János.

    De spongya rá. Inkább hajítsuk Dániel Zoli kapitális harcsája után az ürgebőr Hócipőt. E sorok írója még reméli, hogy ez a megrendelés csak egy rossz komcsi vicc, mint a szocialista szellem vasútja. Ugyanis ha a titkosszolgálat komolyan azt hiszi, hogy népszerűsítenie kell magát(!), akkor itt nagyon nagy a baj. Akkor már hívhatjuk is doktor Kotászt.

    Forrás:MN”
  • 52. valaki13 2009. január 06. 11:33
    „Daróczi Dávid kormányszóvivő sikeresnek ítéli a kormány munkáját, amely vállalkozás- és munkahelyvédő csomagot alkotott, és beruházási keresletélénkítő programot indított.

    Mindezt annak ellenére emelte ki a kormányszóvivő, hogy az elmúlt hónapokban munkahelyek ezrei szűntek meg, és a válság egyre inkább begyűrűzött a családok hétköznapjaiba is.

    Ezen kívül azt is megtudhattuk Daróczitól, hogy a kormány mindent megtett a válság átvészelésére és hatásainak enyhítésére, sőt ugyanazt teszi, mint számos európai ország: biztos alapokon, erős költségvetést készített, tartalékot képzett, hogy legyen miből megvédeni a magyar embereket, a vállalkozásokat és a gazdaságot.

    NA EHHEZ KELL VASTAGBŐR!!!”
  • 51. valaki13 2009. január 06. 08:19
    „SÓGOR!!!

    FIGYELJ!!

    Pártpénzügyek ma
    Hová lett több mint 50 milliárd forint? - ennyit költött az államkassza a pártok pénzelésére 1989 óta. A Pulitzer-emlékdíjas szerző könyvének 2007 májusában lezárt új, bővített és átdolgozott kiadásában dokumentumok, vizsgálati adatok segítségével vázolja fel, miért korrumpáló a magyar pártfinanszírozási rendszer, mire szolgálnak a képviselői cégtisztségek, kiknek áll érdekében, hogy a kampánypénzek eredete, felhasználása homályban maradhasson.
    A bevallott egymilliárd vagy a becsült tíz? Valójában mennyit költöttek a pártok a 2006-os választásokra? - a táblázatokkal teletűzdelt fejezet a legfrissebb adatok alapján elemzi a mai pártpénzhelyzetet, választ adva arra is, kinek áll érdekében jegelni a parlament előtt fekvő kampányreform-tervezetet.
    Ingatlanügyek
    Az államtól ingyenesen kapott székházak a legnagyobb értékei voltak a pártkasszáknak. 2007 tavaszára azonban alig maradt olyan szervezet, amelyik pénzszűkében - néha igen leleményes konstrukciót kifundálva - még nem verte dobra ezt az ,,ajándékát".
    Pártok, cégek, alapítványok
    Változatos pénzgyűjtő háttérszervezet-hálózatot alakítottak ki a pártok az elmúlt bő másfél évtizedben: eleinte az alapítványoké, majd a cégeké volt a főszerep, hogy 2000 után ismét az alapítványok kerüljenek előtérbe.
    Kampányfinanszírozás
    Az a szabály, hogy nincs szabály - ez a magyar kampányfinanszírozás lényege. Senki sem költhet annyi pénzt, olyan laza ellenőrzés mellett mint a korteskedő politikusok. Ebben a pártok is egyetértenek. De miért nem történik semmi?
    Képviselők cégeknél
    A vállalkozások nemcsak a pártokat, hanem a törvényhozókat is pénzelik, többnyire cégtisztségeket ajánlva nekik. Ezt az adok-veszek gyakorlatot az összeférhetetlenségi szabályok sorozatos - időnként kampányszerű - szigorításai sem tudták visszaszorítani.

    Forrás:Juhász Gábor”
  • 50. valaki13 2009. január 06. 08:12
    „EZ IS NAGYON TANULSÁGOS!!!

    http://www.penzkepviselet.hu/”
  • 49. valaki13 2009. január 06. 08:10
    „Sógor!!

    FIGYELJ!!

    A FEKETEGAZDASÁG ELLEN

    Hiába ígért a miniszterelnök ,,brutális" intézkedéseket a feketegazdaság ellen, csak a brutális pótcselekvés jeleit látni: számlatombola helyettesíti az összehangolt politikát.

    Néhány nap alatt máris több mint százan jelentkeztek a kormányzat által elindított számlatombolára és ne legyenek kétségeink: a program nagyon is sikeres lesz. Egy olyan országban, amelyben a trükközés számít a népi hobbinak, ki ne akarna a lottónál vagy a kenónál sokkal jobb esélyekkel és olcsóbban, tehát viszonylag könnyedén, egymillió forintot nyerni? Havonta tíz jelentkező ütheti meg ugyanis az egy-egymillió forintos főnyereményt, a részvételhez pedig elég egy alig ezer forintos nettó összegű, szinte bármilyen lakossági szolgáltatásra szóló számla adatait az interneten keresztül, vagy smsben beküldeni.

    Rövid fejszámolás: ha a gázszerelő Lacit megkérem, adjon egy ezer forintos számlát, az áfát pedig kifizetem neki, akkor 200 forintért máris részt vehetek az akcióban.
    A trükközés továbbfejlesztett változata: a gázszerelő Laci, a kozmetikus Icuval barterezik, és megegyezhetnek, hogy akár havi 10-20 ilyen ,,fiktív" számlát is megéri bedobni az akcióba az egymilliós nyeremény reményében.
    Nyerhet-e Icu vagy Laci? Természetesen nyerhet.
    Javul-e ettől az adófizetési morál? Aligha.
    Az akció hasonlatos ahhoz, ahogyan a rezsim az ´50-es években felvette a harcot a krumplibogarak ellen: a hatékony vegyszeres védelem helyett kézzel kellett gyűjteni az imperialista ,,csíkos´ ügynököket, aztán láthattuk, hogy a krumplibogár és az imperializmus is túlélte, csak a rezsim bukott meg.
    Ez a kissé naiv akció kerekedett abból a ,,brutális" intézkedéssorozatból, amelyet a pénzügyi válság csúcspontján, októberben ígért a kormányfő a feketegazdaság ellen.
    Pedig az ilyen gyermeteg akciók helyett, a hatékony ,,vegyszeres" védelem lehetőségei kimeríthetetlenek lennének.
    Itt lenne mindenekelőtt a képviselői költségtérítés valódi reformja, hiszen nehezen érvelhet a költségigazolás alól felmentett politikai elit azzal, hogy az átlagpolgárok viszont kérjenek számlát a vízvezeték-szerelőtől, még ha ezt nekik nem is írja elő a törvény. Ennek az intézkedésnek nem csupán a szimbolikus jelzése lenne fontos, de egy csapásra százmilliókkal lenne fehérebb a gazdaság. (Netán kiderülne, hogy a pénzt gyakorlatilag fizetésként, tb-járulék mentesen veszik fel a képviselők, mert nem tudnak számlát az összeg mellé rendelni.)

    Milliárdos fehéredést jelentene az is, ha a tombolában politikusok is részt vehetnének és a lakossági szolgáltatások helyett a kampányeseményekről, politikai hirdetésekről beküldött számlákat jutalmazná a kormányzat.
    Továbbra sem megcáfolt tény az, amit Juhász Gábor írt meg Pénzképviselet c. könyvében, majd az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet ugyenezt megerősítette: hozzávetőleg 10 elköltött kampányforintból 9 illegális, azaz a törvényben engedélyezett 386 millió forint helyett 3, de inkább 4 milliárdot költenek erre a célra a pártok.
    Ennyiről, tehát több milliárd forintról nincsen számla egy áltagos választási évben, és az összeget - a permanens politikai kampány éveiben - bátran kivetíthetjük a nem választási évekre is.
    A megoldás az elkülönített kampányszámla bevezetése és az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogköreinek kiszélesítése lenne, ami nem ördöngösség, van rá példa több helyen a világban.

    Harmadikként pedig brutális fellépésre lenne szükség néhány nagy ügyben, az erzsébetvárosi ingatlanpanamától a Gripen vagy a Strabag ügyig, hiszen ezek a korrupciós ügyletek nagy valószínűséggel nemcsak a magánzsebeket gazdagították, hanem a titkos kampányszámlákat is. Az igazságszolgáltatás erélyes intézkedései nem elegendőek, a politikai elhatárolódásra is szükség volna, de itt is leginkább csak a maszatolás látszik.

    Miközben tehát a PR-akciókra futja, éppen az erélyes intézkedésekhez szükséges politikai akaratból van a legkevesebb, hiszen a jól bejáratott struktúrák párthovatartozástól függetlenül, jobb és baloldalon is mindenkinek kényelmesek.
    Ezt a maszatolást látták meg a civilek és döntöttek nagyon helyesen úgy, hogy a látványcirkusznak nem kívánnak a részesei lenni. A Társaság a Szabadságjogokért és a korrupció ellen világszerte küzdő nemzetközi szervezet, a Transparency International képviselője mellett Hack Péter büntetőjogász és Farkas Ákos független szakértő is kilépett a kormány által már többedszer létrehozott, majd rendre tétlenségre kényszerített Antikorrupciós Testületből, mert csak az időhúzást érzékelték.
    Hiába készítettek el például részletes javaslatot már februárban ,,brutális" intézkedésekkel, a korrupció és a feketegazdaság ellen amúgy hangzatosan küzdő Gyurcsány Ferenc a csomagot azóta sem terjesztette a kormány elé.

    Forrás:HVG

    Véleményed???”
  • 48. valaki13 2009. január 06. 07:32
    „Intel!!

    Aha-eza te gondod, hogy nem tudsz értelmes cáfolatot írni, ezért csak hisztizel, mint egy kisgyerek!

    Egyébként pedig már írtam néhányszor:
    AZZAL AMIT HOZZÁSZÓLÁSKÉNT BEÍROK 100%-SAN EGYETÉRTEK, ÍGY AZ AZ ÉN VÉLMÉNYEM!!!

    Te is beléptél azon csodalények sorába, akik azt tartják magukról, hogy úgy születtek, hogy minden tudásnak a birtokában voltak, világképük, értékrendjük, eszmerendszerk tökéletesen kialakult és szilárd volt már akkor, amikor még nem voltak szobatiszták, s azóta sem változtak semmit sem. -EGYÉBKÉNT ÉPPEN EZ A LEGNYAGYOBB HIBÁTOK!!!”
67 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csökkentették a kis cégek adóját

Sopron - A kis- és középvállalkozások adóterheinek csökkentéséről is határozott hétfőn a soproni… Tovább olvasom