Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 6°C | 10°C Még több cikk.

Minden földrészre eljutott

A csornai Kerezsi László négy és fél éven keresztül járta az óceánokat és a tengereket.
illusztráció
Kerezsi László határozott fiatalember. Már 1999-ben is az volt, amikor azzal a céllal keresett külföldi munkát, hogy megerősítse a saját és családja anyagi helyzetét. Négy és fél éven keresztül járta az óceánokat és a tengereket. A Föld minden kontinensére eljutott. Nemrég viszont úgy döntött, hogy inkább a szárazföldön éli az életét. A keresgélés sikerrel járt, Budapesten talált egy közvetítő irodát, ahol amerikai hajókra kerestek dolgozókat. Ám az első lépésnél akadályba ütközött.

Fél évig gyakorolt, tanult

– A felvételin kiderült, sem az angolnyelv-tudásom, sem a szakmai tapasztalatom nem elég ahhoz, hogy felvegyenek – idézte fel a kezdetet Kerezsi László. – Ezért fél évig gyakoroltam a felszolgálói szakmát és tanultam az angolt. A következő felvételi már eredményesen zárult, de ez nem azt jelentette, hogy azonnal hajóra kerülök. Meg kellett várnom, amíg üresedés volt a felszolgálói munkakörben. Végül felvettek. Először Miamiba kellett repülnöm, mert a hajó épp ott várakozott. Aztán 1999. december 18-án munkába állhattam; a legalacsonyabb szintű beosztásban. Asztalokat takarítottam, a medencéknél koktélt szolgáltam fel. Később egy büfébe, majd egy olasz étterembe helyeztek.
László óriási várakozással tekintett az utazás elé, egyrészt a repülés, másrészt a munkahely miatt. Hajós „kalandot" ugyanis nem tervezett, amikor elhatározta, hogy külföldön vállal munkát. Valami közelebbi feladatra gondolt, bármit vállalt volna, csak az itthoni fizetéseknél többet keressen.

Kelet-európaiak, Fülöp-szigetekiek

– Reggelente negyed hatkor kezdtük a munkát a büfében, ahol szünet nélkül öt-hat órát dolgoztunk – sorolta a feladatokat. – Utána négy óra szünet következett, amikor volt idő arra, hogy körülnézzek. Délután háromkor újra munkába álltam, a délutáni teáztatás volt a dolgom. Este hatkor nyitott az étterem és a két turnusban való vacsoráztatás után úgy tizenegy óra tájban végeztünk. A hajón utazók zöme amerikai átlagpolgár volt. Ahol én kezdtem, 2800 utas tartózkodott és 1200 fős személyzet dolgozott, köztük kelet-európaiak, lengyelek, románok, de a munkaerő zöme a Fülöp-szigetekről érkezett.

„ Egyetlen amerikai sem dolgozott az amerikai hajón. Pk annyi pénzért, mint amennyit ott lehet keresni, nem vállalnak munkát."
– Kétnaponta kikötöttünk a hajóval, s az utasok akkor kirándultak a szárazföldre. Igaz, a hajón is mindenféle szórakozási lehetőség a rendelkezésükre állt a színháztól a könyvtárakon, játéktermeken, kaszinókon, bárokon át az úszómedencékig – mondta el a fiatalember.
László mindig arra törekedett, hogy olyan hajóra kerüljön, amelyik arrafelé megy, ahol még nem járt. Azért tartott három-négy hónapig az itthon töltött szabadság – amire hét-nyolc hónaponként került sor –, mert várt, hogy azon a hajón dolgozhasson, amelyiken szeretne.

Minden földrészen

– Az összes földrészre sikerült eljutnom, az Antarktiszt is beleértve. Körbehajóztuk Dél- Amerikát, jártunk Észak- és Közép-Amerikában is, talán ez utóbbi helyen a legtöbbször – fűzte hozzá. – A legszebbnek Alaszkát találtam, talán ott a legtisztább a természet. Kína, Thaiföld, Japán, Korea, Vietnam nagy élmény volt számomra. Hawaii és Tahiti a hangulatuk miatt egyediek, idilli pálmafás környezetükkel. Jártam az óceánokon, a tengereken és olyan élettapasztalatot szereztem, aminek már nagyon örülök. Szívesen emlékezem vissza a kalandozásokra, kirándulásokra. Nem azért hagytam abba, hogy végre száraz talaj legyen a lábam alatt.

Azért sem, mert elég a pénz és több már nem kell. Sokkal inkább azért, mert nem akartam teljesen akklimatizálódni a hajón uralkodó légkörhöz. Éreztem, hogy a türelmem egyre fogy és váltani kell. Sohasem bántam meg, hogy elmentem, még a legnehezebb munka közepette sem. De még egyszer csak akkor próbálnám meg rövid időre, ha anyagilag nagyon megszorulnék. Nem titok, kezdetben 300, később 900 ezer forintot kerestem havonta, sőt, néha afölött is. Az összes jövedelmem egyharmadát költöttem utazásokra, hel ikopteres kirándulásokra, túrákra. Nem sajnáltam rá a pénzt, mert úgy gondoltam, hogy azokra a helyekre talán soha többé nem jutok el. Emellett jelentős összeget küldtem haza, hisz segíteni akartam a családnak, nekik köszönhetem, hogy elmehettem.

Fotóriporter lenne

Kerezsi László kedvelt időtöltése az utazások során a fényképezés volt. Ezért hazatérte után felvételizett a MÚOSZ újságíró-iskolája fotóriporter szakára, most ott bővíti ismereteit. Tökéletesíti az angoltudását és tanulja a japán nyelvet.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városszépítők: mérlegen a munka

Huszonöt évvel ezelőtt lelkes városvédők alakították meg a városszépítő egyesületet Kapuváron. Munkájuk eredményeként mára a városvédő egyesület az Országos Város- és Faluvédő Szövetség elismert csoportja lett. A helyi lokálpatrióták városszépítő egyesülete negyedszázados. A tagok maradandó munkát végeztek a város kulturális örökségének védelmében. Tovább olvasom