Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Nekünk óránk van, nekik meg idejük

˝Gyermekkorom óta érdeklődöm Afrika iránt, három évtizedes álmom vált valóra. Mivel az igazi (nem a turistáknak mutatott) Afrika érdekel inkább, s az önkéntesség sem áll távol tőlem, az Afrikáért Alapítvány humanitárius túráját választottam˝ - mondta a halászi Papp Zoltán, aki két másik magyarral árvaházban és iskolában segített Tanzániában.
„Első nap a vízumügyintézés során kaptunk egy kis ízelítőt az afrikai szervezettségből és munkamorálból, biztos nem a szívinfarktus a vezető halálok" – kezdte. „Háromfős kis csapatot alkotva indultunk Budapestről, majd az Isztambul–Nairobi járattal tovább. A kenyai repülőtéren már várt bennünket France a helyi Masaai Academy alapítvány kisbuszával és indultunk a kenyai–tanzániai határra, Namangába. Ahogy világosodott, egyre jobban kivehető volt a jellegzetes afrikai táj, láttuk az út szélén iskolába igyekvő gyerekeket. Namanga egyik fele Kenyához, a másik Tanzániához tartozik, ez utóbbi részén található az árvaház és az iskola is.
Galéria kép

Megismerkedtünk dr. Kabatival (Masaai Academy által fenntartott iskola és árvaház vezetőjével) és feleségével, az ő házukban van az árvaház, a gyerekek szobái a belső (tyúk)udvarból nyílnak. Az iskola épülete a város szélén, a domboldalon található, egyszerű és puritán, az ablakkereteken is befúj a szél, de a célnak megfelel, tető van a gyerekek feje felett. Itt olyan furcsán telik az idő, ez talán összefügg az afrikai mondással: »nektek órátok van, nekünk meg időnk«. Mindenki ráérős, de sajátos módon, és úgy tűnik, itt mindenki az utcán tölti az egész napját. Szinte minden második ház előtt árulnak valamit (gyümölcsöt, innivalót, cipőt) vagy dolgoznak (asztalos, lakatos, kocsimosó), de a »műhely« legfeljebb egy kis előtető" – mesélte a halászi férfi. Az utak helyenként csak gyalogosan vagy motorral járhatók, és szemetet is sokfelé látni, ahogy hordja a szél – vagy kis tűzkupacban bűzölög. 
A halászi Papp Zoltán árvaházban és iskolában segített Tanzániában

A magyarok a második nap kezdték a munkát, az árvaházban kifestették a gyerekek szobáját, iskolai székeket és padokat javítottak. „Reggeli után belevágtunk – olyan afrikaiasan: tervezgetés, számolgatás, beszélgetés, a lakatos és a festő segítségeink felkeresése személyesen, megalkudni velük, faanyagot számolni, helyszíneket közösen megnézni, anyagokat beszerezni, megrendelni. Előző nap természetesen semmit sem szerveztek le. Így a szobafestések dél, az asztaljavítások pedig délután négy után kezdődtek. A fúrógépet, agyonszakadozott kábellel inkább meghagytam a helyi kollégának. Igaz, én is konyhai késsel cseréltem villanykapcsolót a gyerekek szobájában. Az osztálytermekben szerelgettem, így alkalmam volt megfigyelni a gyerekeket tanulás közben. Főleg az volt nagy élmény, amikor a legkisebbek gyurmáztak – vidáman és kreatívan. Este vacsora után kiosztottuk az adományok egy részét az árvaházi gyerekeknek. Később részt vettem egy lakatosműhelyben az új székek gyártásában, nagyjából az ötvenes évek technikai színvonalát kell elképzelni, amit gyakorlott és ügyes kezek használnak. A székek váza a poros földön, rögzítés nélkül állt össze, tulajdonképpen kézben."

„Reggeli közben France összefoglalta az ő és sok afrikai ember életfelfogását, életvitelre vonatkozó fő elveit: amit kaptál Istentől (talentum), azt hasznosítsd, sokszorozd; jókedvvel, elfogadással."

Az önkéntes munka mellett persze Afrika természeti szépségeinek felfedezése sem maradt el. „Volt, hogy a reggelit egy szafarituristáknak való helyen ettük a Lake Manyara közelében, aztán felmentünk a Ngorongoróhoz földúton egy esőerdőn keresztül. Itt találkozhattunk az első nagyvaddal testközelből, egy kafferbivalyt az út szélén pár méter távolságban láthattunk. Sofőrünk ügyességének és a CB-rádió híreinek köszönhetően két hím és két nőstény oroszlánból álló csapat közeli ismeretségének örülhettünk, körülöttünk sétálgattak, játszottak, mindenféle pózokban produkálták magukat, majd a pár száz méterre lévő sziklás-fás pihenőhelyükre vonultak. Még fel sem ocsúdtunk az élmény hatása alól, egy gazellát fogyasztó gepárdcsaládhoz hajtottunk. Aztán többször találkoztunk elefántokkal, meg vízilovakkal, mongúzzal, páviánokkal. A Serengetiben folytattuk a szafarit, hihetetlen sok állatot láttunk, csak ezen a napon 18 ismertebb fajt számoltunk össze, köztük leopárdot, zsiráfot, kafferbivalyt, zebrát. A kempingbe visszaérve barátkoztunk a gondolattal, hogy a sátrainktól 4–5 méterre kafferbivalyok legelésznek. Ngorongoro irányába, a rázós, köves földút próbára tette az autónkat, de csak pár kisebb csavar esett ki a műszerfalból. A kempingben hajnali fél négykor patadobogásra ébredtünk, zebrákjártak a sátraink között, a sötétben a körvonalaikat is ki tudtuk venni."

Visszaindulás előtt Jedy, az iskola igazgatónője megmutatta az előző nap vásárolt új tankönyveket, sajnos egyelőre csak osztályonként és tantárgyanként egy-egy példányra futotta. „Ebéd után a lakatosműhelyhez mentünk, hogy megnézzük, az új székek elkészültek-e, második nekifutásra sikerült mindenkivel találkoznunk, viszont összeismerkedtünk még helyiekkel, jól szórakoztunk. Végül az iskolában szétosztottuk a maradék édességet és kekszet, a gyerekek búcsúzóul énekeltek néhány dalt, nehogy érzelemmentesen teljen a nap. A nap hátralévő része búcsúzkodással és pakolással telt, és Josev elvitt még bennünket egy helyi pubba sörözni, jól szórakoztunk, bár egyedül biztos nem mertünk volna bemenni. Éjfél után elindultunk Nairobiba, a sofőr először átvitt bennünket a zöldhatáron, majd a biztonság kedvéért inkább visszamentünk a határra, hogy hivatalosan is átlépjük azt." 

Papp Zoltán nem titkolja, máris hiányzik neki a fekete kontinens. „Vittem az Afrikáért érzett rajongásomat, a természet szeretetét, a gyerekkori álmaimat, pozitív szemléletet, némi nyitottságot és humanizmust. És ennek a százszorosát kaptam, állati kalandokat, életvidám gyerekek mosolyát, nagyszerű emberek barátságát, példát arra, hogy szegény körülmények között is lehet boldogan, stresszmentesen élni."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vagyonmegosztás Püskin - Kisbodakkal megegyeztek, Dunaremetével pereskednek

Mennyit ér a községháza meg az általános iskola? Tovább olvasom