Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Görögország megmentése Európa védelmét szolgálja

Amikor az ókori Görögországban Kasszandra megjósolta Trója elestét, senki sem hallgatott rá.

Ma, a görög pénzügyi válság után Kasszandrák vannak mindenütt, az euró összeomlását jósolják (ha nem magáét az Európai Unióét), és mindenki hallgatja őket - írja Andrew Moravcsik a Newsweekben. Ám a túlzott borúlátás még korai. Szenzációhajhász megfigyelők már sokszor jósolták az unió közelgő pusztulását, ami tévesnek bizonyult. A 60-as években, amikor Charles de Gaulle francia elnök megvétózta a brit belépést, és kivonult a Közös Piacból, hat hónapra megbénítva az európai döntéshozatalt, egyesek azt hitték, a kísérletnek vége. A nyolcvanas évek elején az újságírók "az euroszklerózis" és "europesszimizmus" kifejezésekkel jellemezték a brüsszeli hangulatot. Néhány évvel később Európa beindította az egységes piac programját. Közgazdászok egyöntetűen elutasították, használhatatlannak ítélték az eurót, ma pedig már valóság.

Öt évvel ezelőtt a népszavazások francia, holland és ír kudarca nyomán úgy tűnt, az európai alkotmány halódik, ma pedig már törvény. Az európai országok mindig találnak közös megoldásokat, és nem azért, mert érzelmes hívei az európai eszménynek, hanem mert a világ e földrészén a legnagyobb a kölcsönös gazdasági függőség. Nincs más választásuk, mint az együttműködés. A májusi valutaválság eredménye: erősebb Európa, de a végletekig központosított föderalizmus nélkül, amit egyesek szorgalmaznak. Május 10-én az európaiak kiváltották Görögországot, jóváhagyva egy 750 milliárd eurós csomagot a valuták védelmére. Az eurózónát vezető Németország és Franciaország nem azért volt hajlandó sorsát az adósokéhoz kötni, mert oly nagy szolidaritást érez Görögország iránt, amelynek alacsony nyugdíjkorhatárát és trükkös könyvelési technikáit gyakran állítják pellengérre a német sajtóban. Nem mozgatja őket az európai tervbe vetett lelkes hit sem: az idealista idők már rég elmúltak.

Az európai vagy nemzeti bankok kisegítése nem népszerűbb Európában sem, mint az Egyesült Államokban. Ezért halogatta a német kormány olyan sokáig, hogy támogatását adja a mentőövhöz, Angela Merkel kancellár kereszténydemokrata pártja ugyanis azt remélte (hiába), hogy elkerülheti a támadásokat a tartományi választásokon. Nem is azért lépett Franciaország és Németország, hogy megtámogassa az eurót, amely november óta közel 20 százalékot veszített értékéből, és további gyengülése jót tenne az olyan nagy exportőröknek, mint Franciaország és Németország. És Merkel sem azért lépett, mert Obama elnök megkérte rá - ahogy ezt kiszivárogtatta a német sajtó. Az európaiak nem kockáztatják a valutájukat csak azért, hogy szívességet tegyenek az amerikaiaknak. Az európai politikusok szigorú számításból cselekedtek: hogy elkerüljék a Görögországgal kapcsolatban álló francia és német bankok iránti bizalom katasztrofális megrendülését. A görög adósság 90 százaléka külföldieknél van. Ha Görögország összeomlott volna, talán vele bukott volna az egész európai bankrendszer.

Németország és Franciaország nem külföldieket váltott ki, hanem a saját népét. Az önérdek nem hagyott nekik más választási lehetőséget. És mi lesz most? A borúlátók szerint az eurózóna felbomlása már csaknem elkerülhetetlen. A versenyképesség, a költségvetés, a munkaköltség és a lélekszám különbségei végső soron differenciálják az európai országokat. A németek és görögök - sőt talán a németek és franciák - együttléte egyazon pénzügyi unióban rossz politika, mert elfojtja a növekedést a kevésbé versenyképes országokban, amelyek nem tudnak leértékelni, hogy föllendítsék az exportot, és lenyomják a fogyasztói kiadásokat. A borúlátók szerint a mai ingatag piacokon semmilyen mértékű állami beavatkozás nem tudja végső soron meggátolni a spekulánsokat abban, hogy szétzilálják azokat. Ez minden bizonnyal ellenérzéseket kelt az Európai Unión belül. Ugyancsak a borúlátók véleménye szerint inkább arra kellene ösztökélni a gyönge országokat, amilyen Görögország, hogy - legalább időlegesen - lépjenek ki a rendszerből, így leértékelhessék valutájukat, és visszaállíthassák versenyképességüket. Az idealisták szerint az EU egyetlen alternatívája a központosítás, a nemzeti költségvetés és politika fölötti ellenőrzés átadása az uniónak. Romano Prodi volt EU-bizottsági elnök európai "fiskális föderalizmust" akar, mert - e nézet szerint - csak így lehet reformokra ösztökélni a kormányokat.

Valóban hatékony szabályok szükségesek az 1997-ben elfogadott stabilitási paktum helyett, amelynek még Franciaország és Németország sem mindig felelt meg. Ezt még a bírálók is így látják. Egy "Európai Egyesült Államok" az európai föderalisták régi álma, s már látható is némi mozgás ebben az irányban. Az európai vezetők a jövő hónapban találkoznak, hogy megvitassanak egy új stabilitási paktumot, amelyben - német javaslatra - valóban büntetnék a szabályok be nem tartását. De minden központosított stratégiának vannak határai. José Manuel Barroso EU-bizottsági elnök nyilvánosan "irreálisnak" minősítette a német javaslatot. Brüsszelnek nincs módja nemzeti megoldásokat diktálni olyan kényes területeken, mint a nyugdíj, a szociális ellátás és a munkaerő rugalmassága.

A szuverenitásukat féltő kormányok nem szívesen adják át e döntési területeket a technokratáknak. A borúlátás és az idealizmus között van még egy harmadik, pragmatikus lehetőség, amely jobban megfelel az európai kormányok létérdekeinek. A görögök kimentése időt - talán hónapokat vagy szerencsés esetben éveket - ad Németországnak, Franciaországnak és más kölcsönző országoknak arra, hogy átalakítsák bankszektorukat. A pragmatikus megoldás részben azon a reményen alapul, hogy a közelmúltbeli sokk reformokra sarkall olyan országokban, mint Spanyolország, Franciaország és Belgium - amelyek további részvételétől az eurózóna léte függ.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szlovák választás - Simon: Dostál hatékonyabban védi majd a magyar érdekeket

Ondrej Dostál, a Híd jövőbeni szlovák nemzetiségű parlamenti képviselője Simon Zsolt szerint… Tovább olvasom