Kisalföld logö

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 10°C | 17°C Még több cikk.

Lélekutak Isten, ember és a csend felé

Film és irodalom - „Úton vagyok a csend felé, s néha megállok, körülnézek, hogy megtudjam, hol vagyok. Lélekútjaimon megtanultam: aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred" – vallja Tolvaly Ferenc, aki zarándoklatának állomásairól évek óta könyvvel-filmmel tudósít. Így született meg nemrégiben a „Boszporusz felett a híd" című alkotása is, amelyről győri találkozásunkkor beszélgettünk.
– Szent Jakab útja, Tibet, Boszporusz. A keresztény, a buddhista és az iszlám világ szent helyei. Mi készteti ezekhez a nyugvópontokhoz, állomásokhoz, mi vezeti az úton?

– Amikor elindul az ember – legalábbis nálam így van –, én megyek elöl, és nagyon messze utánam, valahol követ a lelkem, araszol a hátam mögött. Az út végére pedig már megelőz, vezet. Nekem már csak követni kell. Ezt nevezem lélekutazásnak. Szellemes megállapítást tett nemrégiben Görgey Gábor, miután elolvasta a „Boszporusz felett a híd" című könyvemet. Szerinte én lélekkalandregényeket írok. Egyetértek vele, mert valóban a lélek kalandjáról szólnak ezek a művek. Arról a történésről, amit csak a belső térben élhetünk át, de csak akkor, ha képesek vagyunk oda eljutni. A nagyon mélyre. Ilyenkor az ember először a testét tisztítja meg, majd a beszédét minden hazugságtól. Utoljára marad a lélek. S mikor lehánt róla mindent, rádöbben: a lélek gyökerei a hitből és a szeretetből táplálkoznak.

Az ember változik. Az viszont baj, ha a változó emberben nincs meg az állandó, kemény mag. A lélek. A többi nem számít. Tévedhetünk, hibázhatunk, vétkezhetünk, ha működik, ha él bennünk a lélek. A csend a régi élet, a bűnös létezés nyomát megsemmisíti, elégeti, felemészti, elmossa. Sarjadhat az új, tiszta, ártalmatlan élet. Ez a tiszta lap. Ezzel lehet kezdeni.

– „Útban vagyok a csend felé" – írta egy helyütt. A Camino,
Kailassza után egész más csendet, egész más célt feltételez az iszlám világ!


– Az El Caminóban azt a tizenhét éves kamaszt kerestem, aki egykor elhagyta Erdélyt, akinek még köze volt a szavakhoz és a gondolkodása értékközpontú volt. Nem állítom, hogy megtaláltam, de az biztos, hogy nagyon közel kerültem hozzá. Tibetben a keleti vallások szent hegyének, a Kailasszának a körbejárásával a csendet kerestem. Állíthatom, hogy közel hatezer méter magasan, a halál kapujában megtaláltam azt a csendet, amely mindannyiunkban lakozik. A muszlim világban az idő nyomába eredtem, kerestem azokat a nyugvópontokat, amelyekben az idő, az emberek múló ideje az örökkévalóval, az időtlennel találkozik. Tudom, hogy ezt is megtaláltam.

– Az iszlám a szeptember 11-i, New York-i dráma óta sokak számára a terrorizmus, a gyilkosság szinonimája.

– Kétségtelen, hogy naponta találkozhatunk a kifejezéssel: iszlám terrorizmus. Megkérdeztem egy hittudóst, aki felkészített erre az útra, hogy kiből lesz terrorista. Azt válaszolta: akiben a gyűlölet nagyobb, mint a szebb jövő reménye. Ezzel egyértelműsítette: nem lehet hívő, aki terrorista, hiszen a hit a szeretetben gyökerezik, a gyűlölet viszont kizárja a szeretetet.

– A film, a regény is azt üzente számomra, mintha az iszlám nemcsak a nyugat és kelet, hanem a régi és az új között, az előző két lélekút között is híd lenne.

– Én a hitet tartom annak a hídnak, amely összeköti a keletet a nyugattal. Ezt nem én fogalmaztam meg, hanem a dervisek nagymestere, aki alkalmat adott nekem arra, hogy részt vegyek egy titkos dervisszertartáson. Utána, tudva, hogy én keresztény hívő vagyok, mondta: „Fiatalember, higgye el, hogy a hit úgy köti össze keletet nyugattal, mint a Boszporusz felett a híd Ázsiát Európával." Kétségtelen, hogy erre a hídra nemcsak Ázsia és Európa között, hanem a kultúrák között is szükség van. Azt is tudnunk kell, hogy ez a híd mindkét irányban járható. Nemcsak azt kell elvárnunk, nemcsak azt várhatjuk el, hogy bennünket megismerjenek, hanem nekünk is meg kell ismernünk a számunkra ismeretlent, az idegen kultúrát és vallást.

– Lehet, hogy éppen a tiszta ismeretek hiánya miatt alakulnak ki közhelyek például egy népről?

– Ha valamit nem ismerünk, attól általában tartunk. Félelmeink eloszlatására egyetlen út a szeretet. A szeretethez a megismerésen és az elfogadáson keresztül vezet az út.

– A lélekutazásos filmjeihez mindenkor regény is kapcsolódik, egy-egy történet. Mégpedig olyan, ahol a főszereplő – akár tizenhét éves, akár nő, akár középkorú férfi – valamit keres.

– A keresés évezredek óta bennünk rejtezik, belénk kódoltatott. Mindig megpróbálunk valamit megtalálni, ami éppen a túlélésünkhöz abban a pillanatban, abban az időben feltétlenül szükséges. A keresés tulajdonképpen a lét maga. Egy teljes kör, mert amikor azt mondjuk, hogy a boldogságot keressük, akkor az életet keressük, ami boldogság nélkül nehezen elképzelhető. Különben mi végre lennénk a világon?! Tudnunk kell azt is, hogy amikor elindulunk kereső utunkra, mindaz, ami elől menekülünk, amire vágyakozunk, bennünk lakozik, vagyis elsősorban önmagunkban kell keresni.

A múltba révedünk és az örök holnapról ábrándozunk. Az idő bilincseit kattintjuk csuklónkra. Fantomokkal hadakozunk. Érzéseinket emlékeink és vágyaink ködképére cseréljük fel. És a pillanat úgy száll el, hogy észre se vesszük. Így válik siralomvölggyé életünk. A múlt és a jövő. Erős láncszemek ezek nyomorúságunk bilincsein. Minden utat be kell járni. És ha választani kell, akkor a nehezebb utat kell választani. Mindig a legnehezebbet.

– Ahogy mondta, az iszlám titokzatos világában az idő nyomába eredt...

– Az iszlám önmagában nem titokzatos, a legjobb értelemben egyszerű, mindenki számára felfogható. A szufik, az iszlám misztikusok lehetnek titokzatosak. Ők nyúlnak olyan mélységekhez, amelyeket a Szent Korán nem érint. A szufiktól származik a misztikus irodalom, származnak a kitűnő versek. A Boszporusz felett a hídban, miként korábbi műveimben is, megpróbálok a misztikusokhoz fordulni. Az El Caminóban a keresztény misztikát tekintettem háttérnek, a Tibetben a lélekben pedig a tibeti buddhizmust, a buddhizmus misztikusabb változatát. Az iszlámnál a szufik szolgáltatták azt a tartalmat, amelynek segítségével elmerülhetünk ennek a vallásnak a csodálatos világában.

Első nagy találkozásom az iszlámmal egy isztambuli péntek déli szertartás volt. Egyik barátom tette ezt lehetővé. Mivel nem ismertem a szertartás menetét, egy fal mellett ültem és néztem az emberek arcát. Ott jöttem rá arra, hogy az iszlám hívőnek naponta ötször van lehetősége, hogy megtalálja azt a nyugvópontot, amikor a múló idő találkozik az időtlennel, az örökkévalóval. Ott jöttem rá arra is, az arcukat, szemüket látva, hogy aki kifelé néz, álmodik, aki befelé pillant, felébred. Nem nagy bölcsesség, de nagy ereje van!

Névjegy
Tolvaly Ferenc 1957. április 12-én született Marosvásárhelyen. Már a ’60-as évek végén jelentek meg versei a Kolozsváron kiadott Napsugárban. Szüleivel 1974-ben elhagyta Erdélyt, Németországban telepedtek le. Számos kötet – köztük a Magányos évszázad trilógia darabjai – fűződik a nevéhez. Két éve megjárta a Szent Jakab-zarándokutat, amelyről „El Camino – Az út" címmel regényt írt és filmet forgatott. Tavaly a keleti vallások szent hegyéhez, a Kailasszához utazott. „Tibetben a lélek" címmel készített róla filmet, illetve regényt. Zarándok- és lélekútjának harmadik állomásaként az iszlám szent helyeit járta végig, erről „Boszporusz felett a híd" címmel született film és regény.



 
















Tolvaly Ferenc
A muszlim világban az idő nyomába eredt Tolvaly Ferenc. Kereste azokat a nyugvópontokat, amelyekben az idő, az emberek múló ideje az időtlennel ölelkezik.
Az iszlám hívők naponta ötször találkozhatnak az örökkévalóval.
A dervisek misztikus tánca.

Olvasóink írták

  • 1. bocs 2007. december 30. 20:59
    „Szerintem a lélek útjai kifűrkészhetetlenek. Én hiszek a lélek vándorlásban és a másvilágban. Igaz onnan még nem jött vissza senki, hogy elmondja milyen volt.... És úgy gondolom a mai világban élő ember, nem jut el a lélek megújulásig. Vagy legalábbis nagyon kevesen. A legtöbben, elsem tudnak annyira mélyedni, hogy meg tisztúljon a lelkük. Hajszolják a jólétet, a fényűzést, és közben nem törődnek azzal, hogy kit söpörnek el az útból. Kihült, szeretethiányosak és nem tudnak igazán, őszintén szeretni sem.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Best of Vasárnapi túrák 2007

Az óesztendőben tíz túrát szerveztünk, közel 1500 ember tartott velünk. Barangoltunk az Alpokalján,… Tovább olvasom