Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 14°C Még több cikk.

Napfogyatkozás a júniusi éjben

Két nehéz kőtömb és egy nemzetiszínű szalagokkal díszített, finoman áttört vaskereszt a balatonszemesi temetőben.

A sír mellett strázsáló fa törzsén táblába vésve Nagy Gáspár verse: „Vándor, ki erre jársz, / sírj vagy nevess / zokogó víz / Balatonszemes / fái görcsben a tóra hajolnak / hatalmas nagy fia holtán / ki voltál / Latinovits Zoltán / Pünkösdi lángnyelv / júniusi szélben / lecsap a habokra / hazányi vakokra / boldog vagonokra / Napfogyatkozás / egy / júniusi éjben."

„Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket" – írta Latinovits Zoltán a hosszú ideig parancsra elfeledett „Ködszurkáló" című könyvében.

Ahogy születésének körülménye és helyszíne, úgy élete és halála is különös: Latinovits legenda volt. Sokan nem szerették, főként az irigy, bukdácsoló színházi középszer és a politikai hatalom erősnek vélt, mégis ingatag lábú íróasztalai mögött. Sokan szerették azt az embert, akit Örkény „csillagom, üstököm"-nek szólított, aki Dajka Margitnak a „testvére" volt, akinek életében – Pilinszky szerint – ott sűrűsödik a huszadik század tragédiája. Sokan szerették azt az embert, akit Huszárik Zoltán, a tiszta lelkű, imádságos barát így búcsúztatott: „Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani, nem ő."

Sokan szerették azt az embert, akit Nagy László, az ezüsthajú, bicegő költőfejedelem koronázott színészkirállyá, akivel Mezei Mária mindannyiunk boldogságáért imádkozott. Sokan szerették azt az embert, akinek társa a boldogságban, életben-halálban Ruttkai Éva volt. A tündérkirálynő, akinek 1975 júliusában megrendítő levelet írt Balatonszemesről a távoli Amerikába: „Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. (...) Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell hogy kelljünk egymásnak.

(...) Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő."

Nem sok maradt! Latinovits 1976. június 2-án meggyónt Jelenits Istvánnak. Az atya az együtt töltött estét az Új Ember egyik korabeli számában így idézte fel: „Azon a szerdán hosszú, éjszakába nyúló beszélgetésben gyónt meg. Letérdelt, föloldoztam. Aztán szomorúan mondta, hogy nem érez megkönnyebbülést. Hallottam, erről később is panaszkodott, s hiába nyugtatták azzal, amit úgyis tudott, hogy a kegyelem nem megfogható, élményszerűen átélhető ajándék. Nem csak a bűneitől akart megszabadulni. Eligazodást keresett, útmutatást a jövőre nézve. Elhagyja-e a színpadot, vagy az az ő szolgálata, melyet – akárhogy is – végig vállalnia kell. Súlyosan depressziós állapotban volt, ilyennek láttam néhány héttel korábban a Völgy utcai szanatóriumban.

Ahhoz, hogy tisztábban lásson, dönteni tudjon, valami nyugodt magaslatra kellett volna eljutnia. Ajánlottam, hogy beszéljen az orvosával, s aztán utazzék édesanyjához Szemesre. Mi elköszöntünk, imádságoskönyvet adtam neki, s megígértem, hogy én is imádságomba foglalom."

Június 4-én reggel öccse, Bujtor István vitte Szemesre. Latinovits „úgy ígérte Ruttkai Évának, hogy néhány nap múlva visszatér. A gyógyszereket nem vette be, a balatoni nap, a víz gyógyító hatásában jobban bízott a nyugtatóknál. Az orvosok szerint a hirtelen gyógyszermegvonás kiszámíthatatlan kémiai reakciókat indíthat el a szervezetben. Szemesen, a Semmelweis utcai családi nyaralóban délután pihenni tért, de nem tudott aludni: szeretteinek azt mondta, sétálni megy."

A többit tudjuk. A mozdonyvezető messziről látta, dudált, ő magasba lendítette karját, kezében a Vigíliát tartotta, s mintegy jelezte: hallja a jelzést! A töltés mellett lépdelt. Szép költői kép, ahogyan Illyés Gyula láttatja versében: „Rendjén úgy lett volna, hogy amikor / szembe-szöktél, düh-köpésként, a vonatnak: / az hátrál meg. A bűn!" Valójában oldalról ugrott, s nagy lendülettel, mert a töltés aljáról lendítette magát: a negyedik és ötödik vagon közé csapódott.

Melocco Miklós szobrászművész elutazott a boncolásra, hogy halotti maszkot készítsen. Egyik kezét s egyik lábát vágták le a kerekek. Az arca is összeroncsolódott, így a szobrász a maszkot nem készíthette el, azt mondja a művész: „Arca kisfiús rémületet tükrözött, halálugrását mintha visszavonta volna." A kaposvári boncolás során gyógyszert nem találtak szervezetében, s megállapították: fogai épek, tüdeje is egészséges, de szíve és érrendszere akár egy hetvenéves öregemberé. Szervezete elfáradt. Latinovits Zoltán három hónap híján 45 évet élt. Mezei Mária sokat szolgált együtt a színészkirállyal. Verseket mondtak országszerte, hordozták lélektől lélekig a költők fájdalmas, boldog üzenetét. A művésznő így búcsúzott tőle: „Igen, Zoltán – értem –, szétszórtad a magot, nő lassan a vetés, fejlődik az erdő. Egyszer talán mégis lesz boldogság a Földön. De ki hozza vissza a fényt, ami belőled sugárzott, amikor kezedben az én Újszövetségemmel – ó, talár nélküli tökéletes pap – kisiettél az egyetem – kezed nyomán oltárrá visszaváltozott – színpadára, hogy belekezdj tökéletes áldozatod bemutatásába, amit, Istenem, ó Istenem, a szemesi síneken kellett befejezned."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Záporok, zivatarok: újabb árhullám várható a megyében

A heves záporok, zivatarok hatására elsősorban a kisvízfolyásokon lehet számottevő… Tovább olvasom