Kisalföld logö

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos -1°C | 2°C Még több cikk.

Wagner szerelmese

Virág Emese a zeneakadémia tanára és úgymond wagneriánus. Ő mondja így, miután a többéves kutatómunka során szinte beleszerelmesedett Wagnerbe. No meg Mihalovich Ödönbe, a zeneakadémia egykori rektorába.
Emese két zeneszerzőért rajong, azok ketten pedig anno egy nőt ajándékoztak meg szerelmükkel. Emese fogta magát, és egy koncertbe
gyűjtötte ennek zenei termését.

– A koncert érdekessége az volt, hogy úgy állítottam össze a programot, hogy kiderüljön belőle a német–magyar kultúra kapcsolata. Mihalovich Ödön még nincs benne a magyar köztudatban, de tudni kell róla, hogy Liszt és Wagner kortársa volt, igaz, jóval fiatalabb náluk. Harminc évig vezette a zeneakadémiát, és ő alapozta meg az intézmény nemzetközi hírnevét. Elsőként alkalmazott olyan zeneszerzőket, mint Bartók. Nagyon jó komponista volt, így Liszt és Wagner is felkarolta.
– Tehát így került Liszt, Wagner és Mihalovich egy csokorba.
– Igen. A koncert első felében Mihalovich Fantasie című darabját játszottuk, ami németországi bemutató volt – itthon a háború előtt már egyszer hallhatta a közönség. Utána Liszt-dalokat adtunk elő Majláth Andrea énekesnővel, majd ismét Mihalovich következett dalokkal. Szünet után kezdtük Mihalovich Wasendonck-dalaival, ami ősbemutató volt, utána egy Liszt-zongoradarabot játszottam, aminek Fantasiestück a címe és Liszt saját kéziratából tanultam meg. Ez is világpremier volt.
– A laikusnak a bemutatón és az ősbemutatón kívül a címek nem árulnak el semmi rendkívülit, pedig a háttérben egy komoly szerelmi történet áll. A Wasendonck-dalok kihez íródtak?
– Wasendonck Mathildéhez, egy ismert, gazdag, svájci nőhöz. Úgy mondanám, hogy kultúrnő volt, aki regényeket, verseket is írt, no meg zongorázott. A férje (vagyis Wasendonck) mecénása volt Wagnernek, ő maga pedig a kultúra meghatározó egyénisége.
Wagner
– Wagner és Mihalovich tehát egy ilyen nőbe voltak - természetesen csak plátóian – szerelmesek. Mindketten a nő verseit használták fel a dalok megírásához. A stílusuk hasonló volt? Nem próbálta Mihalovich lejátszani" Wagnert, hogy így hódítsa meg a nőt?
– Nem. Egyrészt Ödön 17 évvel fiatalabb volt Mathildénél, és bár leveleztek, a versciklus nem szerelmi bizonyíték volt. Nem lehet az akkori szerelmet a mostani korhoz hasonlítani. Ez egy rejtett, századfordulós szerelem volt. Nem ugyanazokat a verseket használták, de a stílusuk
természetesen hasonló. Mindketten német nyelvű dalokat írtak, és a kornak megfelelően romantikus stílusban. Nagyon kellemes őket hallgatni.
– Liszt így kevésbé illik a programba. Ő hogy került a képbe? Szintén ismerte Mathildét?
– Igen, ismerte. És ő is zongorázott ezen a bayreuthi zongorán.
– Ami Wagner sajátja volt. Hogy lehet, hogy ön játszhatott először rajta?
– Tulajdonképpen ez egy véletlen. Tavaly játszott nálunk egy bayreuthi zongorista, aki hallott engem zenélni. Beajánlott dr. Svent Friedrichnek, a Wagner-múzeum igazgatójának. Friedrichhel egyeztettünk egy koncertről, ami azonban egyre húzódott. Jelezték, hogy azért csúszik, mert felújítják Wagner zongoráját. Fél évig tartott a restaurálás, így jött ki, hogy júliusban én játszhattam rajta.
– Nem is akárhol. Csendben elhallgatta, hogy a Wagner-múzeum nem más, mint Wagner egykori villája. Egy Wagner-rajongónak ez nagy tisztelet.
– Nekem nagy dolog. Az ember koncertezhet itt-ott, de egy wagneriánusnak ez csodálatos. Gyönyörű helyen fekszik a Wahnfried-villa. Nemhiába nevezte Wagner „őrült békének", előtte park, mögötte
egy hatalmasabb park, csönd öleli körül, csak a madarak csicseregnek. mint egy Wagner-szentély. A hangulat megcsapja az embert, amikor belép. Az emeleti szobákban ott vannak Wagner bútorai. Csodálatos dolog egy ilyen nagyságnak a hangszerén zongorázni.
– Ha jól tudom, egy nagy koncertzongoráról van szó. Hogy szólt? – Egy Steinway. Mindenki azt mondta, hogy nagyon jól szólt. Ma is abban  teremben áll, ami régen is koncertterem volt. Ahogy kinéz az ember, az ablak mögött a park szökőkútjára lát. Munkára, pihenésre tökéletes lehetett ez a hely. Szóval a felújítás tökéletesen sikerült.
– Hogy lehet ennyire rajongani Wagnerért?
– Valamikor régen még a Wagner Társaság kért fel egy évfordulós koncertre. Akkor kezdtem el utánanézni a dolgoknak, akkor láttam,
mennyi összefüggés van Wagner és Mihalovich között. Rengeteg kottát néztem át, és láttam, hogy gyönyörűséges dalok vannak köztük. Elkezdtem őket játszani, aztán kiderült, hogy szebbnél szebb más művek is akadnak. Ha valakivel az ember foglalkozik, akkor az dagad. A
többi már magától jött. Hallottak az évfordulón a hungarotonosok, tavaly csináltunk egy Mihalovich-dalos CD-t, és egyáltalán azóta is izgat Wagner. – Ki hallgat ma Wagnert?
– Bayreuthban sok neves művész él, így az ottani közönség egy részét helybeliek tették ki. Ám miután 13 évet kell várni arra, hogy Bayreuthban valaki Wagner-operát hallgathasson, sok turista látogat el a Wahnfriedbe, csakhogy egy kis Wagner-levegőt szívjanak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tiszteletdíjakról, jövőtlenségről, magánvagyonról

„ Megélhetési politikusok ismételt, választások előtti mocskolódásának ” nevezte dr.… Tovább olvasom