Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

25 éves a Győri Balett

Az indulás is legendás volt:  egy végzős osztály Győrt szemelte ki arra, hogy társulattá szervezze őket.

Már az indulása is legendás volt a Győri Balettnek. Az Állami Balett Intézet végzőseinek általában egy célja volt, hogy az operaház társulatához kerüljenek és ott érjenek el sikereket. Az 1979-es évfolyam végzősei szakítottak ezzel a hagyománnyal és Győrt szemelték ki arra, hogy társulattá szervezze őket.

– Mennyire tűnt az realitásnak, hogy a végzős osztály együtt marad és mindenféle tapasztalat nélkül, egy maguk választotta vezetővel, egy olyan városban alapítanak társulatot, ahol a balettművészetnek semmilyen hagyománya nem volt?  – kérdeztük Kiss János alapítót, a társulat igazgatóját.

– Nagyon kevés embernek adatott meg az, hogy amiről fiatal korában álmodott, az a későbbiekben megvalósult. Az Állami Balett Intézetben nagyon erős közösségi szellemben nevelkedtünk és ezért a mi évfolyamunk egészen különleges volt. Egy volt az akaratunk is: együtt maradni! A csillagok állása, Isten akarata és az egymásba vetett hitünk adta meg nekünk ezt a csodát. Minden fiatal álmodik és mi mertünk nagyot álmodni. Arról álmodtunk, hogy egy balettegyüttest hozunk létre és hogy egy város befogad bennünket. A további álom pedig az volt, hogy egy választott vezetőt, Markó Ivánt megnyertük magunknak. A mi választott utunk tele volt kérdőjelekkel. Kérdéses volt, hogy Győr befogad-e bennünket. Fiatal emberekként nem volt semmiféle tapasztalatunk. Markó Iván világhírű táncos volt, de soha nem koreografált. Ezek voltak a legnagyobb kérdőjelek. Sokan nem is értették, hogy mit akarunk mi és megpróbálták megakadályozni, hogy Győrben balett alakuljon. Nekünk szerencsénk volt, mert az új színház befogadott bennünket és már az első bemutatónkon kézzelfogható volt a szeretet és az odafigyelés a közönség részéről, mert ők is a sikert akarták. Az álom 1979. november 2-án elkezdődött és ebből az álomból nem szeretnék felébredni.

– Markó Iván Maurice Béjart társulatának vezető szólistája volt. A XX. század társulatát akkor a világ első balettegyütteseként ünnepelték. Hogyan nyerték meg ügyüknek Markó Ivánt?

– Minden bizonnyal Markó Iván számára is meghökkentő volt, hogy rámenősen, „pofátlanul" kergettük őt. Felkértük, hogy legyen a vezetőnk. Bizonyára ő is tudta azt, hogy tapasztalatlanok vagyunk, de feleségével, Gombár Judittal azt is érezhették, hogy itt valami elképesztő közös akarat lendít bennünket előre. Azt nem tudhatták azonban, hogy tehetségesek vagy tehetségtelenek vagyunk. Az viszont világossá vált számunkra, hogy valami mást akarunk, mint amit a táncszerető közönség eddig megszokott Magyarországon. A terveink megvalósításához szövetségest kerestünk és számunkra Markó Iván volt az egyetlenegy, akiben hittünk, akivel közösen elkezdhettünk valamit.

– Rövid időn belül a Győri Balett komoly közönségsikert aratott és a szakmában is elismertségre tett szert. Milyen emlékeket őriz a kezdeti időkből?

– Az akkori városi és megyei vezetők ügyünk mellé álltak és azóta is
nagy hálával gondolok rájuk. Nyitottak voltak arra, hogy Győrnek önálló, saját balett-társulata legyen. Minket pedig nagyon sokan próbáltak lebeszélni arról, hogy Győrbe jöjjünk. Azt mondták a hitetlenkedők, hogy ez egy iparváros és teljességgel lehetetlen, hogy ideköltözzön egy teljes évfolyam. Még azzal is riogattak bennünket, hogy nem lesz közönségünk. Az első előadásaink után azonban a győriek szeretetét lépten-nyomon éreztük. A Bartók Béla úton laktunk a garzonban és az erkélyekről lekiabálva gratuláltak az emberek. Nekünk, sikerre éhes fiataloknak ez óriási élmény volt! A szeretet körülölelt bennünket. Ez még a szegénységünket is feledtette, amelyet a győri cégek adományai enyhítettek. A húsüzemből élelmiszereket, a bábolnaiaktól tojást kaptunk, hogy legyen kalóriánk a tánchoz. Kemény tojással vendégeltük meg a hozzánk látogató Pozsgay Imre kulturális minisztert és feleségét is. Másra nem nagyon futotta. Nehéz, ugyanakkor boldog időszak volt ez, hiszen óriási sikereket arattunk idehaza és külföldön. A Győri Balettnek neve és rangja lett a balettszakmában. A sikereket Markó Iván lelkével és vérével, és a mi lelkünkkel és vérünkkel közösen értük el. Összezártan éltünk a színházban, a garzonházban, és csak egyetlenegy volt a közös célunk, amire szövetkeztünk: valami csodát teremteni.

– Mi volt az a teremtő erő, amivel a Győri Balett hatalmas sikereit elérte?

– Mindenekelőtt Markó Iván személyisége és az, hogy az együttesben mindenki a megfeszülésig, hihetetlen erővel alárendelte magát a művészetnek. Rengeteget dolgoztunk és dolgozunk ma is, de a kezdetek kezdetén a bizonyítási vágy, töretlen hitünk mindennél erősebb volt. A kitűnő szólótáncos és a fiatal, alakítható művészek mindenkit levettek a lábáról. A Győri Balett rendkívül erős kisugárzásával nyerte el a közönség szeretetét. Tomboló sikert arattunk Milánótól a tengerentúlig. A salzburgi Festspielhausban Wolfgang Wagner azt mondta, hogy azért szereti a Győri Balettet, mert itt férfiak és nők vannak a színpadon, és egy egészséges képet mutatnak a közönségnek. A kifejezőerő nagyon erőteljesen hozzájárult a sikerünkhöz. Az iskolánkból jövő fiatal generáció ezt az erőt, ezt az alázatot viszi tovább reményeim szerint.

– 1991-ben hatalmas törés következett be a Győri Balett életében. Markó Iván elhagyta a társulatot, koreográfiáit letiltotta. A vezető és repertoár nélkül maradt együttesért sokan aggódtak. Hogyan lábaltak ki a krízisből?

– Az alapítástól 1991-ig tartó 12 évben minden produkciónkat teljes odaadással és maximális művészi alázattal alkottuk meg. Markó Ivánnal emberileg és művészileg is kifáradt a kapcsolatunk. Mivel a legelejétől kezdve úgy éltünk, mint egy nagy család, ezért megfogadtuk, hogy a szakításról nem beszélünk, mert vannak olyan belső családi ügyek, amiket az ember nem szeret kiteregetni. Szerettük volna megóvni magunkat is és azokat is, akik minket szeretnek. Akkor is hittük, hogy a darabjainkon keresztül tudjuk azt a nagyon szép történetet folytatni, amit elkezdtünk. Nagyon nehéz volt! Az 1991-es évet az ellenségemnek sem kívánom! Újra a nulláról indultunk, és ez a művészeknek és a műszaknak is óriási erőfeszítésébe került. Tudtuk, hogy az álmunk folytatódik, amiben ott vannak a sikerek, az örömök, a fájdalmak, a bánatok. A Szent Margit-legenda című darabunk indította el újra a Győri Balettet, amit II. János Pál pápa magyarországi látogatására koreografáltunk. Szó szerint pápai áldással kezdtük el a művészi építkezést, az új repertoár kialakítását és visszakerültünk a nemzetközi vérkeringésbe. Günter Pick, Libor Vaculik, Marie Brolin-Tani, Robert Cohan és Robert North koreográfiái mellett Bombicz Barbara, Demcsák Ottó és William Fomin darabjai színesebbé, változatosabbá tették a társulat művészetét, amelyet New Yorkban, Londonban és Salzburgban is elismernek.

– Milyen rangot vívott ki magának a társulat idehaza és külföldön?

– A táncművészet a legrövidebb pálya az összes művészeti ág közül. A szó legnemesebb értelmében ki kell élnie magát a színpadon a táncosnak. A rendszerváltás előtt mindig úgy tekintettek ránk, mint a vasfüggöny mögül jövő keleti csodára. A rendszerváltás után és uniós csatlakozásunkat követően egyenrangúként kezelnek bennünket. Semmi más nem fontos, csak az, amit a színpadon produkálunk. A közönséget bárhol a világban el kell ragadni és meg kell győzni. Az elmúlt huszonöt évben a Győri Balett jelenléte Európában és a világban óriási jelentőséggel bírt, hiszen városunkat és országunkat sikeresen képviseltük. Remélem, hogy ez a sikersorozat a nagyon sok nehézség ellenére folytatódik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Javult a megyében a kereskedelem

Élelmiszer-csomagolási kultúránk – bár nagyot léptünk előre – még nem érte el a nyugat-európai színvonalat. Általában azonban nincs különös gond az üzletláncoknál a kereskedelmi és értékesítési körülményekkel. Huszonnyolc kiskereskedelmi egységben és négy nagykereskedelmi cégnél fejezte be a napokban a vizsgálatot a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség. Tovább olvasom