2008.10.26. 15:35
Salto Mortale
5 napja vagyok itt, és csak most tudatosult bennem, hogy mindamellett, hogy a programban én vagyok az egyedüli magyar, én vagyok az első, aki nem nagyrádiótól jött, hanem egy egyszerű kis-közösségi főiskolai rádiótól.
Pedig a programban a 10 év alatt több, mint százan megfordultak. Amire viszont nagyon büszke vagyok, hogy ez alatt az egy évtized alatt én vagyok az ötödik magyar, aki megnyerte a pályázatot. Lassan a félelmeim is kezdenek elmúlni, tegnap voltam egy negyed órás szemináriumon, ahol az eddigi szóbeli megnyilvánulásaimban előforduló nyelvtani hibákat ellenőriztük. Szerencsére a négy nap alatt szinte csak névelőtévesztésem volt, ami nagyon jó, főleg, hogy utoljára három evvel ezelőtt beszéltem németül. Na de elég az önfényezésből, így is akkora már az egóm, hogy beesik az orromba az eső.
Színház az egész
Tegnap este színházban voltam itt Düsseldorfban. Ulrich Tukur & The Rythmus Boys "Salto Mortale" című előadásán. A darabot ajánlom mindenki figyelmébe, aki valaha Németországban jár. Szórakoztató, látványos, és nem igényel különösebb nyelvtudást. Hatalmasat szórakoztam rajta. Volt, hogy addig röhögtem, amíg elfelejtettem, mi volt annyira vicces. Négy nem éppen férfias színész adta elő cirkuszi mutatványát, hol nagyestélyiben, hol pedig rózsaszín tüllruhában. Az előadás csúcspontja az volt, amikor egy hatalmas bozontos kutya lépett a színpadra, oroszlánruhába öltöztetve. Mielőtt az állatvédők felháborodnának, a kutyus láthatóan nagyon élvezte, hogy a közönséget szórakoztatja. A darab végére viszont annyira elfáradtam, hogy egész délelőttig aludtam.
Elit széfra
Ma nem volt különösebb feladatom, úgyhogy bevettem a kujtorgó-tablettát, és úgy döntöttem, megnézem még egyszer a város nevezetességeit. Viszont rájöttem, nem volt valami jó ötlet. Az idő gyönyörű, körülbelül 5 órán keresztül kolbászoltam, de meg kellett állapítanom, hétvégén a tömeg elkerülhetetlen. Több ezren voltak az utcákon, volt olyan városrész, amit még tankkal sem lehetett volna megközelíteni. Ráadásul többségében sznob, öltönyös fazonokat láttam, akik üvöltenek a telefonba, ráadásul angolul, hogy mindenki jól lássa, valódi üzletemberek, valahonnan az elit-szférából. Ekkor jöttem rá, hogy hiányzik egy picit Magyarország. Ezért ezúton kérném a blogom olvasóit, küldjetek kommenteket. Nem kell nagy dolgokat, csak például, hogy milyen az idő, mit gondoltok a németekről, vagy bármi másról, kit ütött el tegnap Győrben a villamos, vagy melyik tengeralattjáró előtt futott át egy zacskó kelkáposzta főzelék. Szal írjatok bármit, hogy egy kicsit itt is otthon érezhessem magam.
