Égi jelenség

2022.01.23. 19:22

Félni nem, de felnézni érdemes! - Szutyányi Márk csillagásszal beszélgettünk

Tűzgömb, kisbolygó, kicsomagolódó űrtávcső… – az elmúlt időszak bővelkedett űrbéli eseményekben. Szutyányi Márk csillagászt, a Széchenyi Egyetem fizika és kémia tanszékének tanársegédjét kérdeztük a jelenségekről, aki azt mondja, a csillagászat tulajdonképpen fölfelé nézve alkalmazott fizika.

Bella Violetta

Fotó: Huszár Gábor

Fotó: Huszár Gábor

Levegőt hasít és érzékeket ver át a meteor

 

Január 13-án, pár perccel este hat után tűnt fel egy Győr egész térségéből jól látható, zöldes színű tűzgömb. Szutyányi Márk azt mondja, ez tulajdonképpen egy meteor, ami beért a légkörbe. Akkor nevezik tűzgömbnek, ha olyan fényes, hogy még a nappali égbolton is látható lenne. – Meteoroid a hivatalos neve addig, amíg az űrben van, meteor, amikor a légkörben felfénylik, és meteoritnak hívjuk, ha eléri a földet. Nagyon gyorsan, akár 100 kilométer per másodperces, azaz 360.000 kilométeres óránkénti sebességgel is haladhatnak, amivel egy óra csupán a Föld–Hold távolság.

 

Az űr vákuumjához képest sűrű légkörbe lépve felizzanak, valójában mégsem az izzást látjuk. A meteor a levegő molekuláit ionizálja, azaz leszakítja a külső elektronokat a nitrogén- és oxigénatomokról. Amikor visszanyeri az elektronját az ion, egy rekombinációs sugárzás jön létre, ez az, amit a szemünk lát és ami nagyobb meteor esetén akár még egy fél percig is eltart. – Érdekes, hogy sok esetben az ember hanghatást is hall, de ez csak pszichológia. Fizikai képtelenség, hogy a fényjelenséggel egy időben észleljük a hangját is. Ha belegondolunk: ha több tíz kilométeres magasságban valami elporlik, annak legalább fél perccel később hallanánk csak hangját, mert a fény gyorsabb, mint a hang.

 

Legtöbbször a meteorok elégnek a légkörben, ritkán érnek földet, megtalálni őket pedig csak a sivatagban vagy a sarkköri jégmezőkön valószínű, mert másutt nehéz felismerni.

A 2012-ben Csátalján talált 16 kg-os meteorit metszetének mikroszkópos nézete poláris fényben. Fotó: Knap Zoltán

Forrás: Knap Zoltán

Riogatás és az igazi Armageddon

 

Automata távcsőrendszerek figyelik az égboltot, és keresik a képek közötti változásokat, mozgásokat. A kedden mellettünk elhaladó, egy kilométer átmérőjű kisbolygót 1994-ben figyelték meg. Bár a bulvárlapok felkapták mint földközelben elhaladót, most öt Föld–Hold távolságban haladt el. Sokszor jön be kisbolygó a Föld és a Hold közé is, és az 1994 PCI is járt már ennél közelebb hozzánk. Kedvező látási viszonyok mellett távcsővel a nyugati horizonton a Cet csillagképből a Halak felé lehetett megfigyelni, de Észak-Amerika keleti részéről volt jobban látható. Öt holdátmérőt mozdult el egy óra alatt, elnyúlt ellipszis pályán. – Félni nem érdemes, mert amitől igazán kellene, arról úgysem tudunk – mondja a csillagász. – Ha előre tudjuk jelezni a helyzetét egy ilyen kisbolygónak, akkor valószínűleg nem lesz veszélyes. Egy közeledő aszteroidát akkor nehéz észlelni, ha pont felénk jön, mert akkor nagyon kicsi az elmozdulása a csillagokhoz képest. Vagy abban az esetben, ha valami épp a Nap irányából közelít, mert akkor a napfény az égitestet hátulról világítja meg, felénk néző oldala nagyrészt sötét. Ha ezekből az irányokból érkezik valami, mire észrevesszük, 1–2 nap és ideér. És bár sok eszközünk van már, jelenleg olyan technika, amely egy-két nap alatt is bevethető lenne, nem áll rendelkezésünkre. Ez a legrosszabb forgatókönyv.

 

Komoly tervek léteznek egy potenciálisan veszélyes becsapódás elhárítására. A filmek szétrobbantásos ötletei nagyon kockázatosak, csak utolsó esélyként jöhetnének szóba. Nem tudjuk, hogy egy robbanás hogyan szakítja szét a sziklát, akár még nagyobb kárt is okozhat, ahogy mondjuk egy sörétes lövés. De lehet a közelében robbantani vagy belelőni, ez is lehet, hogy elég elmozdulást eredményez. Van olyan terv, hogy hajtóművet telepítenek az ilyen égitest oldalára, vagy addig melegítik lézerekkel bizonyos pontokon, amíg a belsejéből előtörő gázok maguk működjenek hajtóműként és módosítsák annyira a pályáját, hogy a becsapódást elkerülje.

 

Ha lenne egy nukleáris arzenál Föld körüli pályán, akkor lehetne akár a későn észlelt veszélyek esetén is lépni, de ez túl nagy biztonsági kockázatot jelent, hiszen akár ártó szándékkal is használhatnák.

Horváth Tibornak a Hegyháti Csillagvizsgálóból sikerült megörökítenie az 1994 PC1-es kisbolygót.

Nem a szikla, a por a gond

 

Egy esetleges becsapódáskor sem feltétlenül maga az ütközés az, ami veszélyes, hanem az utóhatások. Nagyon sok, egy mikron alatti finomszemcsés por jut ilyenkor a légkörbe, amit a szelek szétoszlatnak az egész bolygó légkörében, s ez hónapokig leárnyékolhatja a napot. A hirtelen hőmérséklet-csökkenést nem minden élő szervezet bírja. De egy ilyen robbanásnál különböző nitrogén-oxidok is létre szoktak jönni, amelyek nagyon erősen bontják az ózont, így a káros UV-sugárzás akadálytalanabbul érkezik a földre. Vagy szén-dioxid, aminek a hatására pedig a hideget hirtelen felmelegedés váltaná.

 

Annak ellenére, hogy csillagászként komolyan veszi ezeket a lehetséges forgatókönyveket, Szutyányi Márk elmondja, hogy azért még mindig nagyobb statisztikai eséllyel hal meg valaki autóvezetés vagy cápatámadás miatt, mint meteoritbecsapódás következtében. Evangélikusként pedig úgy gondolja, ha úgy történik, akkor úgy kell lennie. Követendőnek tartja azt a hozzáállást, amivel Luther Márton viseltetett kora pestisjárványa közepén: „Ha Isten el akar vinni, tudja, hol talál meg. Addig is azt teszem, amit elvár tőlem.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában