2020.02.01. 07:01
Száz éve született a győri Richards legendás vezérigazgatója
Ligeti Imre vezérigazgatósága idején vált többszörösen kitüntetett gyárrá a győri Richards. A dolgozókat olyan szociális háló segítette, amelyre napjainkban is sokan emlékeznek jó szívvel.
Ligeti Imre dolgozószobájában. „Ha meglátogatta az üzemrészeket, mindig fehér köpenyt viselt” – írta olvasónk az egykori vezérigazgatóról.
Spanyol minőségi nagydíj
Múlt héten a győri finomposztógyárban tett időutazásunkat azzal zártuk, hogy a Richards a csúcson volt. Egyre több terméket gyártottak, sokszínű volt a paletta. Nemcsak a szocialista kelet-közép-európai blokkba importáltak, a győri kötött termékek, női felsőruházatok eljutottak a tengerentúlra – többek közt az USA-ba – is, vagy az Arab-félszigetre, Kuvaitba. 1979-től konfekcióüzemmel bővült a kisalföldi gyár, mintegy 60 ezres darabszámmal.
Több termék vásárdíjas lett a budapesti és a külföldi vásárokon. A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával nyolcszor tüntették ki a vállalatot, többszörös élüzem lett. A legnagyobb elismerés azonban a Spanyolországban négy alkalommal (1973, 1975, 1976, 1977) nyert Minőségi Nagydíj volt.
Bölcsi és ovi a dolgozók gyerekeinek
A sikerekben jelentős szerepet vállalt a vezérigazgató, Ligeti Imre. A Richards vezetője ünnepségeken, korabeli nyilatkozatokban mindig hangsúlyozta, büszkén vallotta: a sikeres tevékenység a kollektíva érdeme, a folyamatos fejlődés példás összefogással valósult meg. Pedig nem kis „csapatot” kellett összefogni: fénykorában több mint 5500-an dolgoztak a Richards-gyárban.
Ligeti Imre mindent megtett annak érdekében, hogy a gyár sikeres legyen, dolgozói pedig elégedetten térjenek haza a munkából. Orvosi rendelőket, kultúrházat, könyvtárat, zenekart, a Kossuth híd révfalui hídfőjénél vízi telepet alapított. Utóbbi helyszínre a fővárosból és Pápáról is jártak pihenni a textiles kollégák. A Richards-dolgozók gyermekeinek bölcsődét, óvodát hozott létre. Szép eredményeket ért el a Richards NB I-es férfi- és női teke-, valamint kézilabdacsapata.
A vezérigazgató ajtaja nyitva állt az emberek előtt, meghallgatta személyes problémáikat, amiben tudta, segítette a munkatársakat. „Ha meglátogatta az üzemrészeket, mindig fehér köpenyt viselt” – írta Ligeti úrról olvasónk, Szilágyi Sándor a Kisalföld Facebook-oldalán. „Legendás gyár volt a győri Richards” – tette hozzá Kelemen András György.
Élete végéig szerette a szakmáját
Ligeti Imre 1982-ben, 63 évesen, 40 év munkaviszony után ment nyugdíjba, de szakmaszeretete továbbra is élete egyetlen hobbija maradt. 1992-ig minisztériumi megbízásból az iparág szaktanácsadója maradt, számos alkalommal kérték szakmai véleményét.
A volt vezérigazgató nagy lelki fájdalommal és megrendüléssel élte meg egykori virágzó „vállalata” felszámolását, ám szívében a Richards-gyár mindvégig tovább élt. Utolsó éveiben visszavonulva élt, a családjának szentelte idejét. Gyakran mesélt unokáinak az életéről és a gyárról – a kettő története szinte egybeforrt. Ligeti Imre 2005 nyarán pihent meg örökre. 2019. november 17-én volt születésének 100. évfordulója.
(A győri Richards történetét jövő héten a sportsikerekkel fejezzük be.)