A győri ipar ékköve volt

2020.01.25. 07:35

A Richards-gyár 90 évet élt, amikor végleg bezárták a kapuját Győrben – korabeli fotók

A kilencvenes évek elején, közepén zilálódott szét, vagy inkább zilálták szét a hazai könnyűipart. A textiles ágazatban a magyar gyapjúipar, úgy, ahogy volt, mindenestől eltűnt. Az „áldozatok” között volt a győri Richards, a magyar gyapjúsok éllovasa.

Szeghalmi Balázs

Fotós: Picasa

A 20. század első felében

A Richards Finomposztógyár 1905-ben létesült Győrött, a Bach-malom egységében. A gyárat Richards Richárd gyáros, a győri textilipar megalapítója álmodta meg és hozta létre. 1906. július 5-én írták alá a gyár alapítási szerződését, melyet Győr város vezetése egyhangúlag támogatott. 1907 májusában adták meg az építési engedélyt a szövőgyárra. Építője Hlatky Schlichter Lajos építőmester.

A malom 1907-ben leégett, így került a gyár eredeti telephelyére. 1908-ban elkészült a szövöde épülete, a kazánház és a trafóház. Az 1908. áprilisi gyárinduláskor 50 munkás 35 szövőgépen kezdett el dolgozni, a termelés folyamatosan bővült, a szövőgépek száma 1918-ra hatvanötre emelkedett. Az üzem – eladását követően is – folyamatosan fejlődött, 1940-ben már 2000 orsós fésűsfonoda épült.

Elsőként

A II. világháború utáni időszakban a Richards-gyár további fejlődésnek indult. 1945-ben a vállalatnak 657 dolgozója volt és 175 ezer négyzetméter árut termelt. 1948-ban államosították, mint szinte mindent az országban. A Rákosi-kortól az ’56-os forradalom leveréséig többször is új nevet kapott a gyár. A Richards Finomposztógyár nevet 1957. február 5-től viselte.

Az ’50-es évek elején a Richards-gyárhoz csatolták és helyileg is áttelepítették a Győri Gyapjúfonó és Kikészítő Gyárat. Ezután a termelés 1951-ben már meghaladta az évi 1 millió négyzetméteres termelést, mely az évtized közepére évi 2 millió négyzetméterre fejlődött. A soproni Fésűsfonó Gyár és a Richards egyesülése 1962-ben volt. 1967-ben a vállalat az országban elsőként kezdte a kötött termékek, valamint a dzsörzé – könnyű, kissé nyúlós, pamutalapú anyag, általában pólókat, felsőket varrnak belőle – női felsőruházati termékek gyártását.

A Richards mintaboltja kedvenc üzlete volt a győri nőknek évtizedekkel ezelőtt.

Olvasóink emlékei

Ennél a pontnál adjuk át a szót Olvasóinknak, akik a Kisalföld Facebook-oldalát kis túlzással elárasztották emlékeikkel, hozzászólásaikkal a Richards-gyár régi fotója láttán. „Itt dolgozott 40 évet a nagymamám, 28-at az édesanyám. Itt volt tanuló a húgom. Voltam nyári munkán a noppolóban. Richards-bölcsibe és -oviba jártunk. Sokat vártam anyut a kapu előtt. Nagyon sok emlék köt ide. Olyan volt, mint egy nagy család. Voltunk brigádkiránduláson és a céges nyaralóban” – írta Némethné Zeles Anita.

Érdekesség: a noppolóban a csomókat szedték ki az anyagból. „Anyukám dolgozott itt, mindig kora reggel régi Ikarus 31-es busszal mentünk a gyár mellett lévő óvodába. Arra nem emlékszem, hogy ez a gyár saját busza volt-e. Szerettem ezt az ovit. (...) Textiles végzettségű lévén nagyon sajnálom, hogy a gyár bezárt, Győr textilipara leépült” – tette hozzá Johannes Gertrúd.

Import az Egyesült Államokba

A vállalat a ’70-es években már nem csak a szocialista, a tőkés piacra egyaránt szállította termékeit. Az európai országokon kívül a győri termékek eljutottak a tengerentúlra, az USA-ba, Kubába, Kínába és Kuvaitba is. Innen folytatjuk a győri Richards történetét jövő szombaton. Új múltidéző posztunkat ma 9.30-tól keressék a Kisalföld Facebook-oldalán.

Fotók: Régi Győr

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában