A napba öltözött asszony tisztelete

Ahogy Barsi Ernő néprajzkutató–tanár előadásaiban megszokhatták a látogatók, úgy a tanítvány, Lanczendorfer Zsuzsanna is énekkel nyitotta meg előadását. Azt tartja a néprajzkutató, hogy a magyarságot nem csupán a magyar szent helyek teszik naggyá, hanem az énekszó, hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik. A magyarok, amikor együtt énekelnek, akkor az olyannak tűnik, mintha fognák egymás kezét, és az olyan, mintha hordoznánk egymás fakeresztjét, bárkié legyen is az, sokkal könnyebb lesz. A dal a tényleg átsegít minden bajon, amit Kodály Zoltán is tartott.

A szép székelyföldi népi ének előadását követően a napról, mint bolygóról szólt Lanczendorfer Zsuzsanna. Megtudhatta a jelen lévő közönség, hogy a Nap szeretete már a gyermekkor kezdetén jelen van az emberek hétköznapjaiban, a köszöntéseinkben is megnyilvánul, fontos emberi szimbólum, ami a bibliában is szerepel. A keresztény egyházban is ott találjuk ezt a gyönyörű jelképet. Krisztus maga az igazság is jelképezi a napot. A napra úgy is gondolhatunk, mint a hiedelemvilágunkban a világfa. Az utóbbi hármas szerkezetű, ami természetes, hiszen a közmondás szerint is magyar a három igazság. Másképpen kifejezve a test, a lélek és a szellem egysége. A világfa tetején mi is lehetne más, mint a Nap, a Hold és a csillagok. A világfák törzsénél vannak az emberek, a gyökerénél pedig a holdvilág, a gonosz, a más világ. Ha azt vizsgáljuk, hogy a magyarok hogyan temetkeztek, akkor azt lehet mondani, hogy a napkeltéhez tájolták még a sírokat is.

A számítógéppel kivetített saját készítésű fotók segítségével szép és érdekes tények tárulkoztak fel az előadás alkalmával, ahol a csíksomlyói búcsú szokásairól, az emberi hit, a vallás és a hazaszeretet egységének kibontakozását ismerhette meg a téma iránt érdeklődő.

Gulyás Attila