Óvári Gazdászok Dalárda Bálja

A zenész hajnali fél ötig húzta a talpalávalót. A mulatság közben magyar népdalokból, nótákból és gazdász dalokból összeállított nótacsokrokat énekelt a közel nyolcvan résztvevő oly lelkesedéssel és hangerővel, hogy „reszkettek a falak bele".

A bálra a meghívott óvári gazdászok közül az ország nyugati felében élők jöttek el, ezért a szervezők elhatározták, hogy a Dalárda rendezvényeit más városokban is meghirdetik majd, így a távolabb lakók is tagjai lehetnek a Vándor Dalárdának.

Megújuló Óvári Gazdász Dalárda (Beszélgetés Bősze Kolozs vigalom mesterrel)

„Nótaszó nélkül nem élet a gazdászélet"-írja Csarnóy Pál gazdasági akadémiai hallgató, a Gazdásznóták című füzetke összeállítója 1935-ben.
Mit gondolsz, hogyan vélekednek erről a mai gazdász hallgatók Mosonmagyaróváron, illetve hogy vélekedsz erről te, mint öreg diák és a Dalárda Bál főszervezője?

A tánc, a zene és a nóta egy tőről fakadnak, az éneklés mindnyájunk életének fontos része. Ám sajnos mára már egyre kevesebb óvári hallgató ismeri a magyar népdalok, nóták és a gazdász dalok szépségét, az együtt nótázás közösségteremtő, összetartó erejét. Az Óvári Gazdász Dalárda tagjai szeretnék, ha a nótákat megkedvelnék a mai hallgatók is, és nem csak mi, öreg diákok gyűlnénk az asztal köré az együtt dalolás és poharazgatás öröméért.

Ha találnánk egy jó hangú oktatót vagy PhD hallgatót az Óváron élők közül, aki szívén viseli a gazdásznóták sorsát, és vállalná a Dalárda újraszervezését a diákok körében is, új fejezet kezdődhetne ebben a régi szép történetben.

- Milyen lehetőséget teremthet a Dalárda a mai egyetemisták életében?

- A gazdász nóták gyűjteménye az óvári hagyományrendszer fontos része. Éltető elemmé azonban csak akkor válik, ha a leírt kottafejek énekhanggá változnak sok-sok jó torokban. Hagyományok nélkül nincs közösség, közösség nélkül pedig bármilyen okos dolgokat is tanulhat, nem érzi igazán jól magát a hallgató, később pedig nincs miért visszajönnie Óvárra.
A Dalárda nem titkolt célja, hogy „közös kötelékben egyesítse a legtávolabbról érkezett szíveket".

- Kik voltak a 2008. április 12-i Dalárda Bál vendégei Mosonmagyaróváron, és hogyan telt az este?

- Az est az örömteli találkozások lehetőségét megteremtve vidám beszélgetéssel, tánccal és nótázással telt. A zenész, Vörös István hajnali fél ötig húzta a talpalávalót. A mulatság közben magyar népdalokból, nótákból és gazdász dalokból összeállított nótacsokrokat énekelt a közel nyolcvan résztvevő oly lelkesedéssel és hangerővel, hogy „reszkettek a falak bele".

A bálra a meghívott óvári gazdászok közül inkább az ország nyugati felében élők jöttek el, az alföldieknek messze van az Alma Mater. Ezért elhatároztuk, hogy a Dalárda rendezvényeit más városokban is meghirdetjük majd, így a távolabb lakók is tagjai lehetnek a Vándor Dalárdának.




Miholicsné Orbán Katalin